Balhés egy társaság (37)

Ha hazamegyünk nem tudom mi lesz. Nem akarom elveszíteni és nem akarok nélküle aludni, vagy felébredni. Látni akarom az arcát minden reggel, ahogyan még alszik. Bárcsak sose kéne haza mennem!

Jin POV end

Reggel a telefonomra keltünk. Most Jin is felébredt az ébresztőre. Még szerencse, hogy több hullámban szokott kelteni, így most még tudtam kicsit ölelgetni mielőtt fel kellett volna kelnem. Miután lenyomtam a telefonomat oda is bújtam hozzá. De most inkább a kis kifli nagy kiflihez volt inkább kedve, így megforgatott. Ezt tényleg jobban szeretem. Kényelmesebb is meg..... csak simán jobb. Viszont nem tartott sokáig az élvezet. Szólt újra a telefon és most már fel kellett kelnem. Nehezen engedett el és fél szemmel nézte, ahogy felöltözök. Nem akartam a saját ruhámat felvenni, mert nehezen másztam ki az ágyból is Jin mellől, szóval kell valami az illatával. Ezért az ő pólóját kaptam magamra. Álmosan mosolygott, ahogy látta, hogy birtokba veszem egy pólóját. mielőtt végképp otthagytam volna még pihenni, kapott egy kis jó reggelt puszit az arcára.

Egy pólóban és egy bugyiban csináltam reggelit a fiúknak. Csomagoltam valami ehetőt most Sugának és Rapmonnak, mert ők ma egyedül lesznek egész nap a stúdióban. Ahogy pakolásztam, Jimin jelent meg mellettem a konyhában.
-Huh! Jaaaaaaaj. - ijedtem meg, ahogy kiszúrtam, hogy mellettem áll Jimin - Hogy te mindig megijesztesz! Jó reggelt!
-Jó reggelt? Mi jót eszünk? - érdeklődött.
-Ti majd extra zöldséges rántottát. Ez viszont Sugáé és Rapmoné. - fordultam meg a kajás dobozzal, hogy átrakjam a másik pultra.
A második lépésemnél jártam, amikor Jimin megmarkolta a fenekemet. Gyorsan megfordultam és ellöktem kezét.
-Ez meg?...... Mi ez? - néztem rá meglepetten és kicsit dühösen.
-Érdekelt, hogy rövidnadrág van rajtad, vaaaaaagy ...... - mosolyodott el és nem fejezte be mondatát.
Kicsit fel akartam pofozni, de védekezett, én pedig hamar feladtam a harcot.
-Na majd Jin lerendez téged! - fenyegettem meg és úgy döntöttem, itt az ideje egy nadrágnak.
-Majd meglátjuk! - sétált a fürdőbe.

Gyorsan felkaptam egy nadrágot és a fiúk szobájába mentem. Felhúztam kicsit a redőnyöket és egyesével ébresztgettem őket. Mindenki nagyon aranyos reggelenként. Igyekszek mindig kedves lenni, hogy ne felriadjanak, hanem lassan felkeljenek, és ilyenkor olyanok mint a kiscicák. Mikor végigértem rajtuk, már mindannyian úton voltak a reggeli felé, csak V fetrengett még egy kicsit az ágyban. Elhiszem, hogy még álmos. Ő volt az utolsó este aki lefeküdt. Persze Jinen kívül, ezért is hagyom őt még egy pár percig. Odaültem Vhez és hajával kezdtem játszani.
-Kis oroszlán! Keljél! Vár a reggeli. - simogattam kicsit arcát.
Ő csak nyöszörgött és hasra fordult. Nem igazán akart megmozdulni. Leguggoltam ágya mellé és letettem fejemet a puha matracra.
-Vééééé! - nyávogtam - Jó reggelt! - nyomtam meg orrát.
-Nyaaaa. - nyöszörgött és lassan feltápászkodott.
Megvártam míg feláll az ágyról és saját lábán hagyja el a szobát, mert nem bíztam benne, hogy nem alszik vissza, ha itt hagyom.
Jint azért még ennél is kedvesebben keltettem. Jó mondjuk úgy kezdtem, hogy lerántottam róla a takarót, de csak azért, hogy mellé ülhessek és a hasát is simogathassam

Miután mindenki elvégezte reggeli dolgát, én eldobtam őket oda, ahol ma dolguk lesz. Suga és Rapmon a stúdióba az ebédjükkel és némi pénzzel, a többiek pedig a tánc terembe. Én a töbséggel maradtam egész nap és a sarokban ülve dolgoztam. Kivételesen jól haladtam, mert a fiúk most nagyon hajtottak, így Jin nem ért rá, hogy percenként odajöjjön ölelgetni és puszilgatni. Mikor már nem volt értelme belekezdeni egy újabb nagy munkába, úgy döntöttem pihenek kicsit. Végre volt időm kikapcsolódni és a telefon headsetjével hallgattam a stand up comedyket a neten. Nagyon megijedtem, amikor a telefonom hangosan beleszólt fülelésembe. Majd megsüketültem. De azért felvettem.
-Igen? - próbáltam visszanyerni hallásomat - Egy pillanat, mert nem hallok semmit. - keltem fel és a folyosóra siettem - Na most.
-Szia megint! - hallottam Fanni hangját.
-Óóóó szia! Na mi a helyzet? - ültem le.
-Hát..... ideges vagyok és mindjárt elsírom magam.
-Na mi a baj? - meglepődtem és aggódni kezdtem. Ritkán van ilyen állapotban.
-Hát, ugye visszajött a Dani. Találkoztunk párszor, meg tegnap is és még rózsát is kaptam tőle, meg jó éjt csókot. Aztán ma nem is keresett, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Erre most kaptam egy képet tőle mmsben. Illetve egy csaj küldte, aki mellette fekszik az ágyban, láthatóan tök pucéran csak a takaró takar, és Dani meg ott szunyál, szintén egy szál semmiben szerintem.
-Én szóltam. - szomorodtam el és dühös lettem. Tudtam, hogy ez lesz. Volt pofája kétszer eljátszani.
-Tudom. Vágod, hogy tegnap már úgy tűnt, újra összejöttünk. Meg olyanokat mondott.... - akadt el szava. Hallottam, hogy elsírta magát.
-Gondolom....... mindig nagyon jól forgatta a szavakat - vártam valami választ erre, de semmi - Ma ne legyél egyedül. Lassan megyek a fiúkért, elugrok érted. Most nálunk alszol!
-Nem  - szipogott és alig bírt beszélni - Nem akarok zavarni.
-Te sosem zavarsz! No meg Jimin boldog lesz. Pakolj össze! Tíz perc múlva indulok hozzád.
-Ok. - rakta le a telefont.
Visszamentem a tánc terembe és elpakoltam a cuccaimat. Ma már nem fogok dolgozni, ez is biztos. A fiúk pedig épp tartottak egy szusszanásnyi pihenőt, így Jin odajött. Ölelgetni kezdett és puszilgatni. Ma még nem igazán volt alkalma.
-Na! - állt meg - Mi a baj?
-Fanni
-Fanni?! - hallottam Jimint.
-Igen! Padlón van. Ma nálunk alszik. -  magyaráztam Jinnek.
-Jeeeeeej! - ujjongott Jimin.
-Azért ez nem jó! - mordultam rá .- Csúnyán kitolt vele egy pasi, aki már korábban is megtette ezt. Tudom, hogy örülsz, hogy láthatod, de neki nagyon rossz kedve van.
-Óóóóó... - lohadt le a lelkesedése - Majd megvigasztalom.
-Meglátjuk. Na megyek Rapmonékért - adtam puszit Jinnek - Közben meg Fanniért is beugrok.
-Vigyázz magadra! - köszönt el.
-Fogok, ne aggódj. - megöleltem és elindultam.

Útközben reménykedtem, hogy még képes lesz elhagyni a lakását Fanni. Amikor ennyire ki van akadva néha az ágyból se lehet kirángatni napokig. De mikor odaértem már kicsit összeszedte magát.
-Na örülök, hogy tartod magad. Hol a cuccod? - hagytam el a köszönést.
-Igyekszek. Itt van, de hagyd csak majd viszem. - emelte fel táskáját.
-Áhh adjad már te hülye! - vettem ki kezéből - Na spuri! - tessékeltem kifelé lakásából.

A stúdióba menet végig beszélgettünk, de még teljesen más dolgokról. Próbáltam kicsit megnevettetni és néha sikerült kicsikarnom egy-egy mosolyt. Hát jobb volt mint a semmi. Viszont nem akartam kint hagyni a kocsiban, így bejött velem a fiúkért.
-Szia oh! Hát te? - üdvözölt minket Rapmon.
-Ma nálunk alszik, mert meghívtam. - válaszoltam helyette - Túl sok volt már a tesztoszteron.
-Oké. Én csak örülök, ha többen vagyunk. Mehetünk is! Csak rád vártunk. - szedte össze cuccait.
-Szuper! - indultunk ki és most Suga zárta az ajtókat.
-Héj! Mi van vele? - érdeklődött, mikor Rapmonék kicsit előre mentek.
-Pasi ügy.
-Jimin?
-Jaj nem! Ex-pasi és visszajött, de csak kamuzott. - legyintettem - Hosszú, bonyolult. Lényeg, hogy legyetek kedvesek!
-Jó, majd meglátom, mit tehetek. - indultunk mi is a kocsihoz.
-Ha jót nem tudsz mondani, inkább hallgass!
-Lehet az lesz.

Visszaültünk a buszba és a fiúk most elől foglaltak helyet a közelünkbe. Jót beszélgettek Fannival útközben, persze én semmit sem értettem. Nem baj! Az arcából úgyis meg tudom ítélni, ha olyan témára tévednek, és akkor azonnal beleszólok. De hál'istennek erre nem volt szükség. Még mosolygott is egyszer egy kicsit. Jó, akkor Suga hallgat rám. Megint kedves. Mi lelte ezt a srácot mostanság?

Visszaértünk a tánc teremhez, és mivel még elég korán volt, a fiúk bementek próbálni a többiekhez. Mi kiszedtük a szemetet a kocsiból, ami az elmúlt napokban felgyűlt benne, és egy percre sem hagytam, hogy csend legyen.
-Köszi, hogy segítettél. Bár nem kellett volna.
-Addig is mással foglalkozok. - szomorkodott.
-Na mindjárt bemegyünk és akkor megbeszéljük, meg jól elküldjük az anyjába és máris jobb lesz. - mosolyogtam és kicsit ő is nevetett -  Hohóóó, egy vigyor! Ezt már szeretem. Na menjünk!
Elindultunk befelé. Arra gondoltam, hogy majd a folyosón leülünk és ott kibeszéljük ezeket. Akkor a fiúk nem látják, hogy sír.
-Várj, beugrok még zsepiért. - nyitottam be a tánc terembe, és a cuccom felé indultam, de ledermedtem.
-Szia! Kérsz sütit? - köszönt rám Gréta.
Hogy ezt a kis picsát nem lehet lerázni! Agyam eldobom. Már megint mit keres itt?
-Szia! Nem köszi! - pislogtam - Hogy kerülsz ide?
-Csak beugrottam, mert csináltam sütit, de kicsit sok lett. - fordult vissza a fiúkhoz beszélgetni.
Szar duma! Tudom, hogy megint Jin miatt jött. Hisz kiszúrja a szememet, hogy őt tömi az édességgel. Viszont ezt meg nem hiszem el, hogy nem veszi észre, hogy Suga mennyire meg tudná ölni egy pillantással. No meg Rapmon is. Ők nem dőltek be a cukros néninek. A többiek viszont könnyen rászedhetőek.
-Remélem csak kééééép - jelent meg Fanni és elakadt szava.
-Hát nem! Nem képzelődsz. De talán jobb lenne, ha most te így elmenni wcre, vagy nem tudom. - próbáltam kizavarni Fannit.
-Óóó nem! Elvagyok itt, ne aggódj! - erősködött és visszaküzdötte magát.
Hangosan köszönt Grétának és felé indult. Én mentem utána, mert féltem előre a kirobbanó háborútól.
-Jaaaj szia! Észre sem vettelek. - üdvözölte Gréta.
-Te sosem veszel.
-Hogy van Dani? - na témánál vagyunk.
-Neked kéne tudnod. Nálad aludt utoljára. - válaszolt halálos nyugalommal Fanni. Kezdtem félni tőle.
-Szerintem itt az ideje, hogy távozz Gréta. - kísérgettem az ajtó felé.
-Ja lehet, hogy jobb lesz. - szedte össze cuccait és kiindult.
Mikor már félúton járt, kinyílt a csipája.
-Mért is kell távoznom egyébként? - fordult meg.
-Nem akarok balhét. - feleltem neki halkan.
-Kettőnk közül neki van kevesebb joga itt lenni. - mutogatott.
-Mi van?! - hallottam Fanni hangját, ahogy megindult felénk.
-Gréta állj le és indulj! Ezt, mint főnököd mondom most.
-Nem igazán vagy a főnököm. - nézett rám pimaszul.
-Hát ami azt illeti, pont hogy de!
-Na most mi a probléma? - ért oda Fanni.
-Semmi. Gréta épp indulni akart. - toltam kifelé.
-Nem! Eressz el! - rázta le magáról kezeimet -  Mi a bajod velem?! - emelte fel hangját és Fanni felé lépett.
-Még kérdezed?! - kezdett Fanni is hangosabban beszélni - Lefeküdtél a pasimmal! Az ÉN pasimmal!
-Nem tehetek róla, hogy ilyen hűtlen faszokkal jársz. - hadonászott, én pedig félre kényszerültem.
-Hűtlen fasz?! Hisz leitattad! - mutogatott Fanni.
-Nyugi! - próbáltam távolabb állítani egymástól őket.
-Nem is ment el, elhiheted! Egy sörtől kidőlt kb a gyerek. Nem elég, hogy hűtlen, még gyenge is volt.
-Hogy mersz így beszélni! - mozdult felé Fanni és elcsattant egy pofon - Tudjad hol a helyed kis anyám! - üvöltött, miközben próbáltam eltolni őket egymástól.
-Héj héj héj! - próbáltam közéjük állni, hogy ne legyen több pofon - Nyugszik! - nyomtam vissza Fannit és Gréta felé fordultam.
Ez az egész pár másodperc volt, így mikor visszafordultam Grétához, hogy a szemébe mondjam, hogy szívódjon fel, a közeledő öklébe érkeztem. Nagyon rossz helyen talált el és elvesztettem egyensúlyomat. A fiúk már ott álltak nem messze tőlünk, de ahogy a földre estem és visszanéztem a lányok harcára, azonnal odaugrottak hozzám. Jin és J-Hope hajoltak le, a többiek pedig a lányokat próbálták szétválasztani. De tépték is egymás haját, így elég nehezen engedték el a másikat.
-Jól vagy? - kérdezte Jin.
-Fogjuk rá. - szédültem kicsit, de csak a forgástól.
Mikor végre sikerült szétválasztani a csajokat, Suga állt köztük. Grétára fordult és nagyon mérgesen mondott neki valamit, majd az ajtóra mutatott. Gondolom éppen elzavarta.
-Akkor megyek is! - szelelt ki az ajtón.
-Jobb is! - üvöltött utána Fanni.
Miután Gréta már messze járt, rám tértek.
-Jól vagy? - kérdezte Fanni lihegve.
-Mondjuk. - néztem fel rá és még mindig kicsit meg voltam lepődve.
-Hány ujjamat mutatom? - nézett rám V és emelte fel kezét.Biztos látta, hogy kicsit imbolygok.
-Kettő....... most négy....... most öt. - válaszolgattam, ahogy tesztelt.
-Jó! - nyugtázta V a helyes válaszaimat.
-Utálom ezt a csajt. Pedig már mondtam neki, de nem akarja elfogadni. - szólalt meg Suga, ahogy még mindannyian engem néztek.
A földön ültem és a tükörnek dőltem. Felettem beszélgettek, de koreaiul, és nem értettem semmit.
-Mért kell mindig nektek kezdeni a bunyókat? - tettem fel kérdésem és mindannyian rám néztek.
-Mindig? Nekünk? - pislogott Fanni - Ezt hogy érted?
-Tegnap előtt meg Suga indította és verette meg magukat.
-Mi? Erről én mért nem tudok? - nézett a fiúkra és újra koreaiul kezdtek beszélni.
Kicsit vártam, de kezdtem megunni és a levegőm is fogyni kezdett, hogy nyolcan álltak körülöttem és elszívták.
-Hééééj! Nem szeretem, ha nem értek semmit. - hadonásztam egyik kezemmel - Kicsit meg távolabb állnátok? Nincs levegőm.
-Ja persze! - léptek hátrébb egyet.
-Na akkor pakoljatok fiúk!
-Minek? - néztem fel Fannira.
-Hát viszünk haza.
-Próbáljanak csak. Én elvagyok itt.
-Nem! - szólt rám Jin - Megyünk és pihensz.
-Igen is anya! - tisztelegtem neki, mint egy kis katona.



(Azért még nincs vége az estének :D )

Mindenki cuki! (36)

Ködös volt tekintete, szívverése pedig nagyon gyors.Kicsit meleg is volt.Beteg lett volna?

-Jól vagy kis cukiság? - suttogtam.
Láttam ahogy tekintete a számon időzik. Nem értette volna amit mondtam? Kicsiket pislogott és nem válaszolt. Majd amikor megmozdult rájöttem, mért nézett annyira. Jinre kaptam tekintetem, így elfordítottam fejemet és puszit kaptam Kookietől.
-Kooookieeee! - dorgáltam meg és nem fordultam vissza felé.
Nem válaszolt. Csak visszatette fejét vállam és megfogta kezemet.
-Jó hideg volt a kezed. Jól esett.
-És a többi? - néztem laptopomat, de közben Jint ellenőrizgettem, hogy mikor figyel.
-Csak álmodtam valamit és érdekelt.
-Képzelem mit álmodhattál. De parancsolj rá a kisebbik énedre!
-A buliról álmodtam. Az elsőről.
-Ja így már értem. - fordultam kicsit felé, míg haja az orromat nem birizgálta - Az egyszeri alkalom volt. Amúgy hogy vagy?
-Még mindig fáj mindenem.
-Szerintem lassan rájuk is szólok, hogy menjünk. Úgyhogy lassan puha ágyban gyógyulgathatsz.
-Rendben.


De nem kellett sokat várnom, ők jöttek oda, hogy végeztek. Kookie még ébren volt így őt nem kellett felkeltenem csak Sugát. Simogattam fejét és halkan szólongattam nevén, de Jimin gonoszabb volt. Odajött és tapsolt egyet Suga előtt aki ettől kicsit összerázkódott. Mindannyian nevettek rajta, de azonnal bocsánatot is kért tőle Jimin. Mikor nagy nehezen felkelt, álmosan kitántorgott a kocsihoz. Útközben újra elbóbiskolt, pedig ennyire azért nem volt késő.
A lakásba is ahogy felment lefeküdt aludni. Kookie is csak ivott meg evett egy keveset, majd szintén lefeküdt aludni.
-Nem kéne dokihoz vinni őket? - jött oda az aggódó J-Hope.
-Semmi komoly bajuk. Tegnap  nagyon sok energiát elhasználtak. Természetes, hogy ilyen hullák. De ha komolyabb tüneteket vélek felfedezni azonnal jön az orvos ne aggódj.
-Hát jó. Csak ne legyen baj.
-Ne lesz baj Hopei. Ne aggódj! - tettem vállára kezemet és mosolyogtam - Kakaót?
-Háááát..... na jó. Hátha megnyugtat.
Csináltam neki is egyet, majd kijött V a fürdőből. Most elmentem a többiek előtt én, mert még sokat kellene dolgoznom. Szerencsére előre engedtek és nagyon siettem. Amint végeztem én is csináltam egy rament és leültem a földre a kanapénak dőlve dolgozni. Utánam Jin rohant be és hamar végzett. Azonnal oda is jött.
-Na na na?Jössz? - mosolygott
-Hova? - néztem fel rá.
-Hát aludni.
-Még dolgom van drága.
-Óóóóóó. - szomorodott el.
-De.... tudod mit? - átraktam a laptopomat a kis asztalra - Dőlj nekem, laptopomat az öledbe rakom és én tudok dolgozni, te meg tudsz rajtam aludni.
-Azt mégis hogy? - ráncolta homlokát
-Csak ülj le ide elém és dőlj nekem! - fogtam meg kezét és lehúztam.
Úgy tett ahogy mondtam, és együtt dőltünk hátra a kanapénak. Most én voltam a puha matraca és fejét kis vállgödrömbe rakta.
-Várj itt egy párna, úgy kényelmesebb. - kaptam le egy kisebbet az ágyról.
-Nem kell. Jó így! - utasította vissza és összefonta karjait - Mit csinálsz? - nézte laptopomat ami most az ő ölében volt.
Azért én beraktam vállam mögé a párnát, így jobban megtartottam fejét és még erőlködnöm se kellett.
-Ez a beosztása az egyik ügynökünknek. - magyaráztam miközben helyezkedtem - Változtatni akar az egyik ügyfél néhány dolgon, így át kell írnom a napirendjét.
-Ohh. - tette vissza fejét és nézte mit csinálok.
Egy darabig figyelte munkámat, de mivel semmit sem értett, elaludt. Ezt onnan tudtam, hogy kezei kicsit szétcsúsztak, légzése pedig látványosan lelassult.

Mikor már kezdtem beleunni a munkába bezártam minden programot a gépen és nem tudtam mihez kezdjek. Nem volt szívem felkelteni. Lehajtottam fejemet hozzá és beszippantottam frissen mosott haja illatát. Behunytam szemeimet, úgy élveztem, hogy ott fekszik rajtam. Lassan megöleltem és kezdtem én is elaludni, de egy hang felébresztett.
-Cukik vagytok. - hallottam V mély hangját, mire kinyitottam szemem és ránéztem.
-Köszi. - pislogtam és Jint ölelgettem.
-Remélem nekem is lesz majd egy ilyen barátnőm, mint te.
-Azért ilyen ne legyen. Szenvedhetsz majd a távolságtól.
-Hát te is szoktál ezen gondolkodni?
-Mert? Ki még?
-Jin rengeteget aggódik ezen. Sokszor felhozza ezt a témát és olyankor mindig nagyon elszomorodik. Azt hiszi majd ott vége is lesz mindennek, amint elrepülünk. - szomorodott el ő is - De ugye nem fogod hagyni?
-Hmm...... - néztem magam elé, még mindig Jin haját szagolgatva - Ez nem rajtam fog múlni. Túlságosan jól érzem magam vele. Most az az idő meg az, hogy messze van, legyen bármilyen kínzó is, kibírható. Hiába fog itt hagyni, újra találkozni fogunk majd. És ez nekem elég. Amíg van rá esély, hogy újra megérinthessem és hozzá bújhassak, addig nem fogom elhagyni. Még ha egy évet is kell szenvednem nélküle, megéri. - szorongattam meg kicsit Jint.
-Ez nagyon szép! - szipogott kicsit V és felemeltem fejemet, hogy ránézhessek.
-Meghatódtál? - mosolyodtam el és kezdtem nevetni.
-Blöeeee, - öltött nyelvet és el is tűnt érzékenysége.
Kuncogásom felébresztette Jint és kimászott az ölemből.
-Na végeztél? - nézett rám álmos szemivel.
-Igen menjünk! - keltem fel én is a földről.
Jin előttem ment és V elkapta a kezemet. Visszafordultam és érdeklődve néztem.
-Mi az? Ó! - néztem telefonját.
Mielőtt felkeltett volna, csinált pár képet rólunk. De aranyos! Tényleg nagyon örül nekünk.
-Ezeket majd küld át!
Bólintott és mosolyogva ment ő is aludnia  többiek után. Mi a saját "lakásunkba" mentünk, hogy végre újra együtt tudjunk aludni. Jin még ivott a konyhában így én beelőztem. Gonosz ötletem támadt és elbújtam a sötét lakásban az ajtó mellett. Ott vártam Jint, hogy megijesszem.
Nem kellett sokat várnom. ahogy belépett az ajtót elkaptam karját, és egy halk bú-t nyögtem ki. Viszont nagyon megijedt és mondott valamit koreaiul is. Gondolom káromkodott. Szabad kezével fejét fogta és nevetett kínjában és pedig megöleltem és sűrűn bocsánatot kértem.
-Bocsánat, de nem hagyhattam ki! Viszont nagyon cuki voltál ám. - bújtam hozzá.
-Jahahahj! Gonosz vagy. Ezért büntetés jár! - kapott fel vállára és az ágy felé indult velem.
-Nevetés általi halálra ítéllek? - dobott le az ágyra.
-És az mit takar? - de felesleges volt megkérdeznem, azonnal megtudtam.
Csikizni kezdett és nem tudtam védekezni. Sokkal erősebb volt így semmi esélyem sem maradt ellene. Egy ötletem volt, de azt is nehezen tudtam csak kivitelezni. Viszont ahogy sikerült, azonnal megállt. Rám nézett és mosolyra húzódott a szája. Na most elkaptalak! Nadrágján keresztül szorongattam, de nem a kezem kezdett megmozgatni benne valamit, mert mikor megfogtam, már félig kemény volt. Én is mosolyogni kezdtem, ő pedig megtámaszkodott mellettem.
-Na mi legyen? - kérdezte és arcomat fürkészte.
-Nem is tudom. Fáradt vagy nem?
-Háááát -  nézett el egy pillanatra, majd újra szemembe - Már nem.
-Akkor egyértelmű szerintem. - vigyorogtam, mert tudtam mi következik - Ide kérem az elsőt. - tettem mutatóujjamat számra.
-Igen is kisasszony! - csókolt meg, én pedig játszani kezdtem vele pizsamáján keresztül.
Hamar levetkőztetett, de ő csak pólójától szabadult meg, mikor rólam már a bugyit húzta lefelé. Hagytam hogy ezt még megszerezze, majd fele is szólaltam.
-És veled mi lesz? Tessék vetkőzni.
-Hát hajrá! - mosolygott
-Óóóó - kerekedtek el szemeim és felülre kerültem - Rendben. - hajoltam oda hozzá és lehúztam róla nadrágját.
Boxerral együtt szabadítottam meg tőle, ettől pedig meglepődött. Most én foglalkoztam főleg vele. Azért érződött, hogy kicsit kimerült.


Jin POV

Tényleg fáradt vagyok, bár ez kicsit felébresztett. Csak pár szót mondtam és mint egy vadmacska, azonnal felülkerekedett rajtam, majd levetkőztetett. Mennyi energia van benne! Most pedig nyakamon haladt lassan lefelé és ettől felgyorsult szívverésem. Amikor pedig újra rámarkolt péniszemre, nagyon sóhajtottam. Lassan kezdte mozgatni kezét, közben tovább ment csókjaival lefelé. Néztem ahogy eléri farkamat csókjaival és amikor tövébe adott egy aprót, mordultam egyet. Felnézett rám nagy szemeivel, de csak annyit láttam a félhomályban, hogy csillognak. Végig nyalta, tövétől a hegyéig és lassan szopni kezdett. Egyre jobban lihegtem, pedig alig vett szájába. Arra játszott, hogy minél hamarabb rám ülhessen. Kezeivel közben teljes méretemen mozgott, majd lassan tövig bekapott. Éreztem torka kezdetét és megfeszültem egy kicsit. Félresimítottam haját miközben rajtam dolgozott és kezdtem elveszteni az eszemet, ahogy egyre jobban csinálta.
-Állj meg!Vagy...... - nem jutott több angol szó az eszembe, de ebből biztosan megértett.
Felnézett rám, mosolygott és egy pillanatra vett csak ki szájából.
-A másikhoz fáradt vagy. Szóval nem! - folytatta amibe belekezdett.
Hát ennyire feltűnően lusta lennék. Jaj de nem akarom szegényt így itt hagyni. Viszont nincs erőm megmozdulni. Főleg így, hogy érzem, hogy közeledik a vége. Minden egyes alkalommal, mikor tövig elmerültem benne nagyot sóhajtottam. Kicsit meg is remegtem, mert nyelve sem pihent egy percig sem. Már nem nagyon bírtam magammal. Éreztem, hogy el fogok élvezni. Megpróbáltam felhúzni magamhoz, de nem akart elengedni. Fene! Még azt is akarja, hogy a szájába menjek el. Te jó ég!
A lepedőbe markoltam és hátradöntöttem fejem. Száját teljesen megtöltöttem és éreztem, hogy nem hagy kárba veszni szinte semmit. Nem nagyon tudtam még uralkodni magam, de lenéztem rá. Nagyon lihegett és egyik keze szája előtt volt. Felültem és megcsókoltam. Csókunkba nyögdécselt és ekkor éreztem, hogy azért ő is eléggé felizgult. Ölembe húztam és le akartam ültetni de megállt.
-Biztos, hogy most azonnal tudsz még egyet? Amúgy meg nem felejtettél el valamit? - nézett a szekrény felé.
-Bírni fogom! - nyúltam a fiókhoz és kivettem belőle egy kotont. Ez a fránya koton! Bárcsak ne kéne használni!
Kikapta kezemből és ő intézte a továbbiakat, ahogy szokta. Végre ráültethettem farkamra és inkább úgy döntöttem, most én is dolgozni fogok, így ledöntöttem az ágyra. Lábait nyakamba vettem, így még mélyebbre tudtam benne hatolni. Rádöbbentem, hogy tényleg volt bennem még egy menet. Főleg, ahogy láttam, hogy élvez engem. Akkor is döngettem volna tovább, ha bele halok is, de muszáj volt látnom rajta ezt az élvezetet. Lábai lecsúsztam kezeimre, én pedig előre dőltem, hogy megcsókoljam. Egyre hangosabbakat nyögött, hevesebben lélegzett és belém kapaszkodott. Nyakát csókolgattam és harapdáltam, ő pedig a hajamba túrt. Hosszan nyögött és megfeszült. Lelassultam, mert éreztem ,hogy nekem viszont még nagyon sok kéne, viszont már aludnunk kellene. Még kicsit mozogtam benne, kiélvezve minden rezdülését. Majd ahogy lassult légzése elváltam tőle.
-És te? - nézett rám.
-Nekem már megvolt egyszer. - hámoztam le magamról a gyűlölt, ám kötelező kelléket.
-De azt mondtad
-Bírtam is! - szakítottam félbe - De fáradt vagyok. Már csak át akarlak ölelni, megcsókolni a homlokod és hallgatni ahogy lélegzel. - bújtam hozzá.
-De cuki vagy! - ölelte át a nyakamat és egy rövid csókot kaptam - Azért egy bugyit, meg egy boxert szerezzünk be!
Megkerestem az általa említett ruháinkat és felvettük őket. Az ágy mellett álltam kicsit, ahogy megláttam a félhomályban az ágyon feküdve. Gyönyörű volt és kicsit gyönyörködni akartam benne.
-Jössz már? Fázok. - nyavajgott.
-Igen itt vagyok. - másztam be mellé.
Úgy aludtunk el ahogy mondtam. Semmiért sem engedném el. De ilyenkor eszembe jut, milyen rossz is lesz nélküle aludni majd. Ha hazamegyünk nem tudom mi lesz. Nem akarom elveszíteni és nem akarok nélküle aludni, vagy felébredni. Látni akarom az arcát minden reggel, ahogyan még alszik. Bárcsak sose kéne haza mennem!

Jin POV end


(No ez kicsit unalmasabb rész de nyálasabb. Holnaptól megint balhézunk, csak kellett már egy kis nyugalom.Szóóóóval......Folytatjuuuuuuk! :D )

Suga hentai oneshot (kérésre)

Suga POV

Mindenki haza ment a szüleihez és én voltam az első, aki visszaért a dormba. Én gyorsan lerendeztem az otthoni dolgokat, a látogatást és a családi jó pofizást és siettem vissza. Legalább most pihenhetek amennyit csak akarok. Senki sem fog felkelteni. Aludhatok egész nap. De jó is lesz!

Estére megéheztem és ezért kivételesen megmozdultam. Nem bírtam tovább bírni gyomrom korgását. Eltántorogtam a konyhába a hűtőhöz, de majdnem üres volt az egész. Várható volt, nem is tudom mért lepődtem meg. Hisz lassan egy hete nincs a lakásban senki. Így viszont össze kell szedjem magam vállalható állapotban, majd elmenni boltba valami ehetőért. Erőt vettem magamon és elindultam. Már elég sötét volt az utcán, de a magam kis tempójában ballagtam vásárolni. Gondolkoztam, hogy mit kéne ennem, de nem volt semmi elképzelésem. Majd amit megkívánok a boltban, az lesz a vacsim. Majd úgy döntöttem, hogy a kedvenc étteremből szerzek inkább kaját, így másfelé folytattam utamat. Ahogy már messze jártam a dormtól bulizó fiatalokba botlottam.Nagyon jó kedvük volt és megtaláltak engem is.

-Héj haver! Gyere te is! Mindenkit meghívok egy körre a következő helyen! - üvöltöztek és rám akaszkodtak.

-Nem, köszi. De ti csak menjetek. - hámoztam le magamról a srác kezét.

-Illetlenség visszautasítani egy idősebb meghívását! - világosított fel arról, amit tudok.

-Nem hinném, hogy idősebb lennél. - morcoltam szemöldökömet, ahogy visszacsimpaszkodott a nyakamba.

Még a csajok is rám másztak, bár az alkohol szag, ami áradt belőlük, engem most nem vonzott.

-Ne legyen ilyen paraszt!Na gyere! - húztak el magukkal.

-Eressz el! - másztam ki szorításukból.

-Gyere csak vissza! - kapta el egy másik srác a pulcsim és magához húzott.

Próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem nagyon ment.

-Bazdmeg, eressz el te fasz! - dühöngtem már.

-Hogy mersz így beszélni velem!? - háborodott fel és leütött.

Elterültem a földön, de semmit sem éreztem. Felnéztem és láttam, ahogy a négy srác rám mozdul. Tudtam, hogy nem maradhatok lent, vagy valószínűleg nem a saját lábamon távozok innen. Gyorsan felpattantam és már kaptam is a másodikat. Nem volt időm védekezi, így ez még betalált. Most egy oszlopban sikerült megkapaszkodnom és a következő elől már el tudtam mozogni. Láttam egy lehetőséget, hogy viszonozzam kedvességüket és kihasználtam. Az a srác akit megtaláltam, el is terült és nem nagyon akart felállni. Csak nyöszörgött és a barátnője, gondolom, segítségére sietett a részegnek. Ám nem volt jó ötlet visszaütni. Ettől bedühödtek és csak még jobban nekem rontottak. Sajnos ennyi ököl ellen nem nagyon tudtam mit tenni. Szépen helyben hagytak és még ütöttek volna, ha nincsenek ott a lányok. De nem rajtuk múlt. Az igazi megmentőm egy kívülálló fiatal volt.

-Elég lesz!Hagyjátok vagy rendőrt hívok!Nekem hamar ideérnek, elhihetitek!

-Mert?Zsaru vagy vagy mi?

-Nem. Egészségügyis, így vigyáznak rám.Szóval takarodjatok, vagy bevitetek mindenkit! - fenyegetőzött a kis törékeny csajszi.

Furcsálltam ezt a hangerőt tőle, mert első ránézésre egy halk embernek tűnt. Bár amennyit láttam belőle a sok pofon után, lehet csak képzelődtem. Ahogy elindult a banda másik irányba, leguggolt hozzám. Lepakolt és felültetett.

-Ezt jól megkaptad. Hívok mentőt. - kotorászott telefonja utána  táskájában.

-Ne! - fogtam le kezét - Csak foltok.Semmi komoly.

-Bármi bajod lehet. Belső vérzés, agyrázkódás, csontrepedés esetleg ki is ficamodhatott az állad csak még nem érzed.

-Érzem, hogy hol ütöttek meg, szóval ne aggódj. Túlélem. - próbáltam felállni.

-És megrúgtak? Hasadat nem érte ütés? - aggódott és bemászott karom alá.

-Nem rúgtak meg. Odáig még nem jutottak. Éppen hogy csak földre kerültem, mikor megérkeztél. Tudok járni ne aggódj! - próbáltam elzavarni.

-Nem nem.Ha már nem hívhatok mentőt neked, legalább had vigyelek haza. Megfigyelésre szorulsz. - erősködött - Hol laksz.

-Hát innen elég messze.

-Akkor mit kerestél erre? - kezdtünk tántorogni.

-Nincs otthon kaja. A kedvenc helyemre tartottam. Csak hülyékbe botlottam.

-Igen, azt láttam. Viszont ha messze is laksz és még a hűtőd is üres, akkor ma nálam alszol. Én itt lakok nem messze és vacsorával is tudok szolgálni. - mosolygott rám - Meg kötszerrel. - fogta meg apró kezével államat és elforgatta fejemet, hogy jobban lássa a fényben.

-Nagyon rosszul nézek ki? - sziszegtem, mert még az érintése is fájt.

-Eléggé. Véres is vagy rendesen. Majd nálam helyre hozlak.

-Jah, éreztem, hogy felszakadt valamim. A szám biztos.

-Igen.A szád, a szemöldököd, az arccsontodon is a bőröd.

-Igazi csajozós pofa. - nevetgéltem, de az is fájt egy kicsit.

-Pontosan! - kuncogott ő is.

-Szép lakásod van! - jegyeztem meg, ahogy beljebb léptem.

-Köszönöm. - vonszolt a kanapéjához és lefektetett.

Becsukta az ajtót, majd eltűnt az egyik szobában, én pedig kényelembe helyeztem magam. Hamar megjelent rengeteg cuccal kezében.

-Itt egy hatalmas párna, ezt feltétlen rakd be a fejed alá. - pakolt le róla és felnyújtotta nekem a kanapé mellől.

-Köszi. Ahhh! - nyögtem ahogy megpróbáltam felülni.

-Várj segítek! - pattant fel - Vetkőzz le!

-Ez azért így túl gyors, nem gondolod? - vigyorogtam.

-Haaaaahj. Pasik! Meg kell vizsgáljalak, azért kell levetkőznöd. - igazgatta párnámat - Segítsek?

-Lehet kellene majd, igen.

Segített levenni a pulcsim és pólómat, közben pedig nagyokat sóhajtottam, ahogy rosszul mozdultam és megéreztem az öklök nyomát.

-Még mindig azon vagyok, hogy kórházba kéne menned.

-Jól vagyok. - dőltem vissza - Hahh, de jó puha ez a párna.

-Ugye mondtam. Na őőő........izé..... Hát mivel nem férek hozzád, így én most... - ült rám - Bocsi de így érlek el a legjobban.

-Mert azt hiszed zavar, ha egy ilyen szép lány ül rám?.....Ráadásul pont jó helyre? - mosolyogtam újra. Igyekeztem zavarba hozni.

-Óvatosan perverzkedj, mert nagyon jól tudom, hogy hogy üsselek ki egy mozdulattal.

-Ezt fenyegetésnek veszem.

-Vegyed is annak! - törölgette arcomról véremet.

-De szeretem az ilyen harcias lányokat. - tettem combjaira kezeimet.

-Te!......Nem is tudom, hogy hívnak. - állt meg egy pillanatra.

-Yoongi. Vagy Suga. Amelyik jobban tetszik.

-Szia Suga! Én Haewon vagyok. Bár nagy rész nővérkének hívnak.

-Szóval nővér vagy.

-Igen. Ráadásul főnővér. Szóval engem nagyon imádnak. - kuncogott és lehajolt egy-két dologért.

Én megszorítottam combját, hogy ne essen le és könnyebben vissza tudjon egyenesedni. Csak néztem, miközben ős arcommal foglalkozott.

-Áhh óvatosan - sóhajtottam, ahogy hozzáért sebemhez és csípni kezdte valami.

-Fertőtlenítenem kell. Ha az ütéseket bírtad, ezt is bírd! - folytatta és nem érdekelte, hogy ott nyöszörgök -Sietek.

Ahogy a szememtől haladt lefelé, elérte a számat. elkezdte azt is ápolgatni, de ez most nagyon fájt.

-Ne ne! - kaptam el kezét - Haaaaaaah - sóhajtottam nagyot, ahogy csípte ajkamat a fertőtlenítő - Ez nagyon rossz! - lihegtem és még a szemem is bekönnyezett.

-Muszáj kitisztítanom a sebet.

-Nem!Ezt most nem muszáj. - néztem rá nagy szemekkel - El sem hiszed milyen érzés!

-Nem is érdekel. Ha ilyen hülye vagy, hogy este sétálgatsz, megérdemled. Na eressz el. - húzta ki kezét markomból.

-Na! Milyen kis nyers vagy.

-Én mindig.

-Kezdesz megtetszeni.

Ezen meglepődött, de nem nagyon foglalkozott velem. Újra a számra akart térni.

-No-no! Mondom a számat nem!

-De!

-Nem!

-Ne vitatkozz velem!

-Akkor sem érsz hozzám! - kezdtünk kisebb harcba, hogy elkapjam kezecskéjét.

-De igen! - próbált elkerülni.

-Na jó! - szorítottam meg csuklóját - Max akkor, ha előbb kapok egy csókot!

-Mi van? - ráncolta szemöldökét.

-Csókot. Fájdalomcsillapítónak. - húzódott mosolyra a szám.

-Akkor így maradsz. - pórbált volna leszállni rólam.

-Nem! Csókot akarok! szorítottam meg csuklóját.

-Áúúúú Suga, ez fáj! Ne szoríts ennyire! - nyöszörgött.

-Adj egy csókot és elengedlek! - váltottam komolyabb arcra.

-Jó csak ne szorít! Még eltöröd a csuklóm. - nézett rám nagy szemeivel.

Magamhoz húztam kezénél fogva és kicsit engedtem a szorításból. Bal kezével mellém könyökölt, mert még szorongatta a vattát és a kis üvegcséjét. Egy pillanatig szemléltem pirosodó arcát mielőtt megcsókoltam volna. Hogy zavarba jött. Szeretem zavarba hozni a lányokat. Olyankor nagyon aranyosak tudnak lenni. Lágyan megcsókoltam és éreztem, hogy nem erre számított. Zavarában azt sem tudta hol van, így engedett nekem és teljesen kiélvezhettem. Mikor befejeztük nem kelt fel rólam, csak aprókat pislogott.

-Mi az? Nem erre számítottál? Vagy talán rossz volt.

-Nem. - rakta le dolgait a fejem mögötti kis szekrényre, de továbbra is rajtam feküdt.

-Akkor?

-Öhm.... Jó vagy.......... elengednél?

-Nem!

-De azt mondtad

-Hazudtam. - csókoltam meg újra.

Szabad kezét csupasz mellkasomra tette és el akarta tolni magát, de nem engedtem. Hideg kezétől libabőrös lettem és kezdtem úgy érezni, hogy rossz helyen ül. Ezért megmarkoltam egyik kezemmel fenekét és feljebb kényszerítettem. Most már térdelt felettem és lassan kezdte megadni magát. Lihegve megszakítottam csókunkat, de nem távolodtam el tőle. Éreztem lihegését.

-Amíg küzdesz nem foglak elengedni.

Kicsit hagytam pihenni a folytatás előtt, de megelőzött. Mellkasom helyett a kanapén támaszkodott meg és most ő csókolt meg hevesen. Közben vissza akart ülni, de éreztem, hogy ne lesz így jó. Gyorsan elengedtem és most két kézzel fogtam meg fenekét.

-Várj!

-Mi a baj?

-Csak..... - rendezgettem a dolgokat - Nem jó a felállás odalent. De most már leülhetsz. - engedtem lassan le.

-Ohh - jegyezte meg halkan, ahogy leült és megérezte, mért mondtam.

Végigsimítottam hátán és nyakát kezdtem csókolgatni. Bekúsztam pólója alá, majd lassan lehúztam róla. Szép melltartója volt, de jobban érdekelt az ami benne van. Elkezdtem kikapcsolni, de elhúzódott és elkapta. Nem engedte, hogy levegyem róla.

-Nehogy most legyél szégyenlős! Én már régebb óta vagyok félmeztelen és ha ez nem lenne elég, még az álló fakramon is ülsz.

-Te önként vetkőztél.

-Fene vinné el!Vedd le! - keltem volna fel, de hatalmas fájdalmaim lettek, ahogy megpróbáltam felülni.

Nagy sóhajjal estem vissza a párnára és az oldalamhoz szorítottam kezeimet.

-Jaj, ne mozogj inkább! - dőlt rám és el is felejtette melltartóját.

Lecsúszott kicsit kezein én pedig elkaptam. Egy pillanat múlva eszmélt, hogy elfelejtette, de már húztam róla lefelé, így muszáj volt levennie. Nagyon vigyorogtam zavarán, majd rácsaptam fenekére, miután eldobtam végre azt az átkozott ruhaneműt. Megharaptam ajkát és bár nagyon fájt őt csókolni, nem akartam leállni vele. Hamar farmerjára tértem át és elkezdtem kiengedni.

-Vedd le! - lihegtem.

-De te is!

-Segítség fog kelleni. Fel sem tudok ülni.

De amint lekapta nadrágját segített nekem is.

-Héj! - állítottam meg mielőtt visszaült volna rám.

-Mi az?

-Ha nem akarsz még egyszer felállni, akkor már szabadulj meg ettől is. - húztam meg bugyija pántját.

Most aztán nagyon elpirult. Meg sem tudott szólalni, de nem is vártam volna meg a választ. Elkezdtem lehúzni róla, ameddig csak tudtam. Mikor már teljesen megszabadítottam tőle, ő levette rólam boxeromat. Meglepődtem, hogy így felbátorodott, mert azonnal vissza is ült rám, bár még nem voltam benne.

-Ez most a bosszú? - sóhajtottam, ahogy megéreztem melegét.

-Nagyon szemtelen vagy! - pirult el újra.

Fájdalmasan felültem és megpusziltam állát. Csókjaimmal rábírtam, hogy engedjen oda nyakához. Engedelmeskedett nekem, bármit is akartam. Újra végigsimítottam testén többször is és ő is csatlakozott. Végigsimított mellkasomon és hasfalamon. Leendő foltjaimat tapogatta és ez a kis fájdalom kivételesen jól esett. Ahogy elértem melleit, megkarmolta oldalamat én pedig nagyot mordultam. Ez már nagyon fájt. De áttért karmolásaival a hátamra és elkezdett nyögdécselni, miközben játszadoztam vele. Ez a vékony hang, amit hallatott, csak még jobban feltüzelt és már nem sokáig bírtam magammal. Kezeim visszatévedtek fenekére és megemeltem kicsit. Felnéztem rá és leheleteim most nyakát érték. Ettől kicsit megborzongott. Nyakamba kapaszkodott, ahogy ráültettem merev részemre és mély lélegzetekkel fogadott be. Isteni érzés volt végre ez, egy ilyen fájdalmas este után. Tüzelt mindkettőnk teste, és egy újabb csókot kényszerítettem ki tőle. Lassan mozogni kezdett és megharapta ajkamat.

-Áhh! Te lány! Óvatosan! - nyögtem fájdalmasan, ahogy sebemhez ért.

-Jaj, el is felejtettem. Bocsánat! - tette apró ujjait számra, miközben aprókat nyögött hatalmas farkamtól.

-Nincs bocsánat! - hatoltam be tövig és elakadt lélegzete egy percre.

Megpusziltam ujjait és megnyaltam őket, miközben egyik kezemmel irányítottam egyre gyorsuló tempóját, másikkal simogattam puha bőrét. Egyik mozdulatánál éreztem hogy elindult a hajrá. Formás fenekét kezdtem szorongatni és bár fájt, hogy olyan erősen húzta magamra minden egyes alkalommal, de most ennyit kibírtam. Hisz az én hülyeségem, hogy megsérültem.

Szorításaiból tudtam, hogy ő közelebb jár a csúcshoz. Hangos nyögései elárulták és amikor elélvezett, még jobban  megszorított. Nagyot káromkodtam és már csak párszor hatoltam be, majd én is megéreztem ezt a gyönyört. Ahogy megfeszültem egyszerre volt menny és a pokol. Izmaim fájtak az ütések miatt, de rég éreztem utoljára ilyen gyönyört.

Kapkodtuk a levegőt mindketten és ölelgettem még percekig a történések után.

-Igazi férfias estéd volt?

-Ezt hogy érted? - néztem fel rá.

-Először bunyóztál, majd megkaptad a lányt. Igazi férfi.

-Jah, igen. - dőltem vissza az ágyba és nagyot nyögtem, ahogy újra megéreztem fájó részeimet.

-Remélem most már nyugton maradsz? - akart volna felkelni rólam.

-Maradsz! - kaptam el újra csuklóját.

-Már megint!

-Még mindig! Gyere ide! - fektettem magamra - Ez jobb, mint bármilyen orvosság. - kezdtem játszadozni hajával, ahogy fejét mellkasomra rakta,

-Olyan vagy, mint egy radiátor.

-Akkor ma este itt alszol. A radiátoroddal. - mosolyogtam. Nem fogom elengedni reggelig, ezt megígérhetem.

Suga&Jimin

Suga POV

A stúdióban ültem, a gép előtt, és a dalokat vittem be a rendszerbe, amiket írtam a következő albumunkhoz.Már régóta ültem, de fel sem tűnt.Sokat vagyok itt és szeretek is itt lenni.Olyan csend van mindig.
Épp az egyik szám közepén tartottam, amikor valaki kopogott.
-Igen? - de nem fordultam meg.
-Suga, írtam egy számot.Megnéznéd? - jött oda Jimin és áttértem az ő zenéjére.
Figyelmesen átnéztem, de nem volt egy remek munka.
-Jaj Jimin ez nagyon gyerekes.Ezt biztos, hogy nem csinálom meg neked.Egyszer próbálj már valami használhatót is írni!Remélem nem túl nagy kérés. - tértem vissza a dolgomra.
Jimin szó nélkül elment és becsukta maga mögött az ajtót.Én még dolgoztam pár órát és mikor az utolsó dallamot is felvitte az alaphoz rájöttem, hogy nagyon elfáradtam.Ugyan nem csináltam semmit, de lassan itt az ideje az esti alvásnak.

Összepakoltam, kikapcsoltam mindent és felmentem a dormba.Kookie a szokásos kockulását folytatta, Jin mosogatott, V mosott, J-Hope pakolászott a szobájában, Rapmon pedig zenét hallgatott és nyomkodta a telefonját.
-Áh, Hyung!Csak hogy itt vagy. Beszélhetnénk? - kelt fel Rapmon a kanapéról.
-Aha persze, mi az? - fordultam felé, de kiment a domrból, én pedig követtem - Baj van? - érdeklődtem miután becsukódott az ajtó.
-Igen.Figyelj!Tudom, hogy őszinte vagy és kell a kritika, ha jó, ha rossz.De lehetnél néha kedvesebb is.
-Ezt most mire érted? - néztem rá értetlenül.
-Jimin nagyon rosszkedvű, amiért úgy leszóltad.Legalább segíts neki olyanra megírni, hogy jó legyen.
-Jahj Hyung. - sóhajtoztam.
-Csak segíts neki!Meg kérj bocsánatot.Nem akarom, hogy a rossz kedve miatt romoljon a teljesítménye. - magyarázott nekem nyugodt hangon.
-Rendben.Hol van?
-A szobájában.Gondolom depizik.Eléggé odavágtál neki.
-Jó bocsánatot kérek.Meg segítek neki még ma.
-Rendben köszi.És próbálj meg kedvesebb lenni. - fejezte be mondandóját.
-Jó-jó. - intettem le és Jimin szobája felé vettem az irányt.

Kopogtam, majd a választ meg sem várva, beléptem.
-Jimin zavarok?
-Mit akarsz? - dörmögött a párnájába.
-Csak bocsánatot akarok kérni, amiért olyan kemény voltam veled.
-Rendben, szia! - fordult el még jobban, az ágyában feküdve.
-Figyelj!Hozd a dalod és menjünk le a stúdióba.Megcsináljuk faszára és felkerül az albumra. - álltam továbbra is az ajtóban.
-Azt mondtad biztos nem csinálod meg nekem.
-Hát én nem is.Majd te!Csak segítek.Na mit szólsz? - erre végre rám nézett.
Kicsit gyanakodott, hogy komolyan gondolom-e, vagy csak szivatom, de végül belement.Bólintott és kikelt ágyából. Ahogy közelebb jött láttam, hogy pirosak a szemei.Na jó!Lehet tényleg túl kemény voltam.Most kicsit megesett a szívem rajta.
-Tényleg sajnálom.Ne haragudj. - mondtam neki ahogy elsétált mellettem.
-Hagyjad. - ment ki mellettem az ajtón és megdörzsölte szemeit.

A stúdióban újra bekapcsoltam mindent.Pár perccel ezelőtt még bántam volna, de amikor megláttam, hogy mennyire megbántottam, már nem érdekelt semmi.Csak legyen megint olyan vidám, amilyen szokott.
-Na mutasd csak! - kértem el tőle a dalát, amíg felébredt a gép.
-Igazából csak egy vázlat, és azért jöttem hozzád, hogy csinálj belőle valami istenit. - mondta halkan.
-Óóó mindjárt alkotunk valamit jó? - néztem fel rá - Jaj ne legyél ilyen szomorú! - kócoltam össze a haját - Megszakad a szívem.Tudod, hogy milyen bunkó tudok lenni.Ne is foglalkozz velem! - rám nézett és újra könnyesek lettek szemei.
-Csak pont rosszkor mondtad.Egyébként nem érdekelnél. - törölte meg szemét és szipogott.
-Jaj te.Mért mi volt? - másztam ki székemből és elé térdeltem.Kezet próbáltam elhúzni az arcától, hogy lássam szemeit, de nem nagyon sikerült.
-Csak - szipogott - megint belefutottam néhány utálónkba.
-Na és velük mért foglalkozol? - dorgáltam meg kicsit és végre a szemébe nézhettem.
-Gondoltam majd megmutatom nekik és volt is ötletem.Erre lejövök és te meg így elküldesz.Úgy éreztem igazuk van és tényleg nem tartozok ide.Nem vagyok idol. - gördültek le könnyei arcán.
Ohh te jó ég!Maga alatt volt, és én meg rúgtam bele még egyet.Nem is lehetnék gonoszabb.Letörölgettem könnyeit és megöleltem.
-Sajnálom!Nem akartalak megbántani. - szorongattam.
Csak a fejét csóválta és tovább szipogott, ahogy belemarkolt pólómba.Szívem szorult össze ettől.Csak buzdítani akartam, hogy csak azért is olyat alkosson, ami mindent elsöprő.De sajnos rosszkor találták el szavaim.
-Na!Ne sírj! - engedtem el és újra szemeibe néztem.Pólómat felhúztam és azzal törölgettem le könnyeit. - Nyugodj meg és csináljunk valami elképesztőt, jó? - mosolyogtam rá.
-Hogy eltűntek az izmaid. - nézte hasamat, amiről felhúztam pólómat.
-Na ezt megérdemeltem. - kuncogtam egy kicsit.
-Jaj nem azért.Csak....a kezdetekben még neked is kockás hasad volt. - tette kezeit bőrömre - Most meg....... Mért nem dolgozol rajta? - nézett szemeimbe.
-Mert inkább alszok.
-Pedig edzened kéne! - mosolygott.
Nem volt jó ötlet, hogy ott fogdos.Csak kicsit kellett volna lejjebb csúsznia kezeinek és lebuktam volna.Egy ilyen cuki Jimin és még simogat is.A halálomat kívánja.
Teljesen elmerültem szemeiben.Fel sem tűnt, hogy egyre közelebb jött hozzám. Csak mikor már olyan közel volt, hogy éreztem ajkait az enyémeken. Megtámaszkodtam széke karfáin és jobban elmerültem csókunkban, kezei pedig megkapaszkodtak nadrágövemben. Mély levegőt vettem, ahogy megéreztem ujjai hegyét nadrágomban.El akartam húzódni, de csak csókunkat tudtam megtörni.Nem engedte el az övemet.
-Mi a baj? - nézett fel rám Jimin és nem eresztett.
-Ezt nem szabadna. - hunytam le szemeimet és összeszorítottam fogaimat.Próbáltam uralkodni magamon.
-Vidíts fel! - nézett fel rám piros szemeivel.
Ahogy néztem azt a kérlelő arcát, nem tudtam neki ellenállni.
-Az Istenit! - dörmögtem mielőtt újra megcsókoltam.
Nem sokáig pihent keze nadrágomon, hamar elkezdte kiengedni az övemet. Elkaptam kezet és újra szünetet tartottunk.
-Biztos vagy te benne? - lihegtünk mindketten.
Csak bólintott és folytattunk nyelveink harcát.Levetettem vele pólóját, mielőtt lehúzta nadrágomat.Nem lett volna egyenlő, ha csak én vetkőzök.Viszont joggal mondta, hogy összeestem.Ő nagyon izmos volt.Én hozzá képest semmi vagyok.Ahogy gombjaimmal küzdött és lehúzta nadrágomat, áttértem a fülére és megharapdáltam.Azok az apró nyögések, amiket ekkor kiadott, őrjítőek voltak.Ahogy megszabadított az első ruhadarabomtól elkapott a boxeremen keresztül.Ekkor nagyot mordultam és piros foltokat hagytak fogaim nyakán.Újra hallatta hangját, de ezúttal meg is szólalt.
-Milyen nagy vagy már most Suga-hyung. Én még nem tartok itt. - markolászott, én pedig csak lihegtem és vállán támasztottam fejemet.
-Te előbb kezdted húzásomat.
-Annyival azért nem. - fogta meg boxeremet.
-Dehogynem!Már fent is azzal kisírt, piros szemeiddel.Ahogy rám néztél. - kapkodtam a levegőt, amíg szabad voltam.
Lehúzta rólam alsómat is és kimászott a székből.Én hátráltam miközben elém térdelt.
-Biztos ezt szeretnéd? - egyenesedtem fel és lenéztem rá.
Ő csak bólintott és megnyalta kemény farkam hegyét.
-Hah!Ezt nem fogom bírni így. - ültem vissza székembe, ő pedig két lábam közé helyezkedett.
Végignyalt, mintha egy fagyit nyalogatna, és közben engem nézett, hogy hogyan reagálok.Ez a pillantás!Te jó ég, már ettől is kikészülök.Hajamat téptem a látványtól és az érzéstől.Hátradöntöttem fejemet, ahogy tovább kínzott és próbáltam uralkodni magamon.De amikor szájába vett, hatalmasat mordultam. Megmarkoltam a szék karfáit és újra ránéztem.Tövig elmerültem benne és lélegzetem is elakadt egy pillanatra, ahogy megéreztem torka kezdetét.Te jó ég!Milyen mélyen bevett szájába!
Ez alatt az egy mozdulat alatt úgy éreztem, hogy én már most meghalok.De ő nem akart itt megállni.Kezeivel is beszállt a játékba és ahogy fel le mozgott péniszemen, egyre jobban kapkodtam a levegőt.
-Jiminnnn! - mordultam egy nagyobbat, amikor újra tövig elnyelt.
Ennyi elég volt!Nem bírom már sokáig. Ahogy kicsúsztam szájából, felkeltem székemből és letérdeltem hozzá.Hevesen megcsókoltam, közben pedig nadrágját téptem le róla.Eldöntöttem oldalra a földön és lehúztam róla.Én is megmarkoltam boxerján keresztül, pedig ő már így is nagyon sóhajtozott.A kis vokál olyan vékony hangon nyögdécselt, hogy zene volt füleimnek.Ettől bármikor felállnék.Most viszont csak kínoz.Már majd felrobbanok, de látni akarom teljes mértében és nem akarok önző lenni.
Ahogy boxerján keresztül dolgoztam rajta és közben csókoltam, egyszer csak elvált ajkaimtól.
-Hyung kérlek! - sóhajtozott és lenézett kezemre - Ne kínozz így tovább! - tette le fejét a földre és ajkába harapott.
Ennek a könyörgésnek nem tudtam ellenállni és felkeltem róla, hogy lehúzzam alsóját is.Minden egyes kilégzését nyögés követett.Ezért úgy döntöttem, én is a számba veszem.Nem játszadoztam vele.Azonnal bekaptam teljes méretét és elakadt lélegzete. Meglepődött, közben pedig el akart húzódni.De csak egy másodpercig.Mert utána el is veszítette minden erejét. Ütemesen kezdtem szopni, ő pedig követett.Úgy sóhajtozott, ahogy én dolgoztam rajta.Amikor már kezdett megszokni újra megleptem.Megálltam hegyénél és nem vettem ki számból, úgy nyalogattam nyelvemmel.
-Hyuuuuuung!Ahh... - nyögött egy hatalmasat - Olyan mintha....mintha mindjárt....
Nem válaszoltam.Tudtam hol jár.Teste vonaglásából és ezekből a hangokból nem volt nehéz rájönnöm.Újra teljes méretét a számba vettem, ő pedig elérte azt, amit mondani akart, de nem tudott.Óriási sóhajt hallatott és a számba élvezett.Próbáltam megküzdeni vele, de nagyon sok volt.Azonnal felpattant és megcsókolt.Megszólalni nem tudott, csak lihegett és aprókat nyögött.
-Most én jövök! - döntöttem vissza és fölé másztam.
Lábait felhúztam.Még ki akartam használni, hogy a fellegekben jár.Lassan kezdtem belehatolni, de azonnal visszatért a valóságba.Vállamba kapaszkodott és fájdalmas arccal nézett rám.Kicsit megálltam, míg újra megcsókoltam, és csókunk közben nyomultam beljebb.Hamar elfordította fejét és hosszan nyögött.Közben megharaptam nyakát, ahogy megéreztem szűk testét magam körül.Mikor teljesen behatoltam, megálltam. Nagyon lihegtünk mindketten.Én az élvezettől, amit teste nyújtott nekem már most, ő pedig a fájdalomtól.
-Egy perc és jobb lesz. - ígértem meg, ahogy elkezdtem mozogni.
Most fájdalmas nyögésekkel követte tempónkat, de próbáltam enyhíteni ezen csókjaimmal.Mikor beláttam, hogy ez nem használ, újra elkaptam péniszét. Ekkor már egy élvezetes sóhaj is elhagyta ajkait.
-Hah......nagyon érzékeny.
-Hál'istennek. - súgtam fülébe és dolgozni kezdtem rajta, szép lassan.
Alig tudtam figyelni mindkét feladatomra. Elvette az eszemet az, hogy ilyen szűk és forró volt.Már nem sokáig bírtam ezt a tempót.Ahogy ezen gondolkoztam, egyszer csak nagyot nyögött vékony hangján és kezeit szája elé kapta.Szemeit lehunyta én pedig megálltam.
-Mi a baj?
-O-o-ott......Még egyszer!Kérlek! - rám nézett pillái alól és tekintete nagyon ködös volt.
Úgy tettem, ahogy kérte.Ugyan úgy hatoltam be és megéreztem mitől lett ilyen.Teste megint megfeszült alattam és újabb nyögést hallatott.
-Huh!Ezt nem fogom sokáig bírni. - lihegtem felette támaszkodva.
-Még!Hyung! - kapkodta a levegőt és nyakamba kapaszkodott - Ne hagyd abba!
Megismételtem még sokszor ezt a mozdulatsort, de minden egyes alkalommal egyre közelebb kerültem a csúcshoz.Már én szenvedtem fölötte és mindkét kezemmel támaszkodnom kellett.Ahogy számomra az utolsót löktem, ő újra megszólalt.
-Neee!Még egyet!Csak egyet Hyung! - nyögött - Csak.....egyet! - kérlelt.
Eleget tettem kérésének és újra elértem gyönyörközpontját.Tényleg csak ez az egy kellett neki.Teste megfeszült és még jobban összeszűkült körülöttem, ezzel kipréselve belőlem az utolsó cseppeket is.
-Te jó ég Jimin! - hajoltam füléhez - Had mozogjak még!Ez iszonyat jó! - haraptam meg.
-Ahhh! - sóhajtott - Nyugodtan!
Még élvezkedtem benne egy kicsit, de már sokkal lassabban mint azelőtt.Puhább csókokat is kapott nyakára, mint eddig.Ahogy elváltam tőle megláttam az órát.Te jó ég, hogy elment az idő!
-Hú!Nagyon késő van.Mi lesz így a zenéddel?
-Az nem érdekes!Bár folytathatjuk holnap......innen. - vigyorgott.
-De kis perverz lett valaki.

Suga kedves oldala (35)

Meg azért a tánc is nehéz lesz így.Jaj de mozgalmas nap vár rám!

-Maradjatok itt és reggelizzetek! - álltam fel miután befejeztük a harcot - Vagyis.....izé. - gondolkoztam el.
-Hát igen.Nincs semmi kaja itt. - fogalmazta meg a gondolataimat Suga.
-Jah!Na elmegyek sminkért az az első. - lépkedtem át rajtuk - Közben meg veszek valami reggelit.Addig szedjétek kisit össze magatokat.Ma délelőtt úgyis tánc van.
-Rendben főnök. - dőlt vissza Suga.
-Elkísérnélek. - állt fel Jin.
-Hát....valóban gyorsabban haladnánk most többen. - néztem körbe rajtuk.
-A többiek had aludjanak még! - valamit akar.
-Ahogy akarjátok.Na siessünk!

Dmben Jin bőrén nézegettem, hogy milyen alapozó és púder kell.Ő nagyjából tudta is, hogy kin milyen tónusú szokott lenni.
-Még haragszol rám? - kérdezte, ahogy a harmadik csíkot is a kezére kentem.
-Ezt hagyjuk! - nem néztem rá, csak válogattam.
-Beszéljük meg.Most ketten vagyunk.
-Kezdem bánni is, hogy csak ketten. - még mindig a kezéhez hasonlítgattam a kenceficéket.
-Ajj már! - kapta el a csuklómat és mérgesen nézett rám.Most már felnéztem szemeibe - Ne legyél már ilyen féltékeny!Vagy ha igen, akkor legalább tudasd velem, hogy nekem mit szabad és mit nem.
-Hozzáérni tilos! - tudattam az egyetlen feltételem.
-Ennyi?
-Igen.Nézni szabad, tapizni nem.Na eressz el sietnünk kell. - hámoztam le magamról kezét.
-Most csak azért nem csókollak meg itt, mert sosem lehet tudni, hol van rajongó.De ha visszaértünk nem menekülsz! - súgta a fülembe.
-Ahogy akarod. - pakoltam fel és indultunk a pénztárhoz.
A pékségbe is csak berohantam gyorsan és vettem mindenfélét.Kevesebb, mint egy óra alatt sikerült végezni és visszaérni.Megreggeliztek a fiúk, közben pedig a kezeiket sminkeltem le.Mivel Kookie végzett elsőnek a reggelivel így az ő arcával folytatódott a munkám.Leült törökülésbe, én pedig elé térdeltem.
-Cuki vagy ahogy koncentrálsz. - mosolygott.
-Köszi, de ne vigyorogj kérlek!
-És ne udvarolja  barátnőmnek! - hallottam Jint.
-Nyugodtan.Ne is figyelj rá! - mosolyogtam és a szemeibe néztem, majd újra a foltjára.
-Héééj! - jött oda Jin és elkapott, majd ledöntött.
-De ne ne ne, várj!Ki fog borulni!Amúgy is siet - csókolt meg, ezzel félbeszakítva.
-Csak ezt akartam. - fejezte be és visszatett a helyemre - Mivel megígértem. - ment vissza pakolászni.
-Végül is. - pislogtam és lassan visszatértem Kookie arcára.
Ő csak nevetett rajtunk és a kis akciónkon.Örült nekünk és a jó műsornak.Nekem viszont még elég sok dolgom volt.A monoklijának még csak a felénél tartottam, bár az állkapcsán már nem látszott semmi..
-Nem fáj már beszélni?
-Csak kicsit.Nem vészes.
Ennek örültem.Legalább ő jobban lett egy éjszaka alatt.Sugát meg még nem kérdeztem, de ahogy rátértem neki is feltettem ugyan ezt a kérdést.
-Hát fáj még.De kibírom.Max csendben leszek.
-Van fájdalomcsillapító.De azért pihentesd!
-Rapper vagyok.Nem nagyon fog menni.
-Tudom....Á ne harapd meg az ujjam! - rántottam el kezemet - Mit harapdálsz?
-Látod jól vagyok! - vigyorgott
-Ja túlságosan is!
Ahogy befejeztem és magamnak pakoltam össze kopogtak.Ajtót nyitottam és Ádám volt az.
-Jaj a matracok!Már lepakoltunk róluk gyere be! - invitáltam a lakásba.
-Kényelmes volt?
-Fogjuk rá. - mosolyogtam - De nagyon köszönjük.
-Szívesen.
V, Kookie és Jimin segítettek neki visszavinni a cuccokat.Addig mi összeszedtük a cuccainkat.Ahogy visszaértek, már csak elpakoltam a konyhámban azt a pár dolgot és újra kopogtak.
-Na mi az, itt maradt valami? - mondtam hangosan ahogy az ajtó felé sétáltam.Ám amikor kinyitottam azt lefagyott arcomról a mosoly.
-Mást vártál? - köszönt Gréta.
-Neked is jó reggelt!Mit keresel itt?
-Be sem hívsz?
-Nem köszöntél még.
-Szia! - lökött félre és belépett a lakásomba.Szépen indul a nap.
Becsaptam az ajtót és figyeltem ahogy nyávog ott a fiúkkal.Bár hál'istennek már nem dőltek be neki annyira.Suga nem hogy nem hitt neki, de még kifejezetten bunkó is volt vele.Ugyan nem értettem miről beszélgetnek, de Suga le se tojta a fejét.Nem is nézett rá, mikor hozzá beszélt és a meghajlást is elsunnyogta. Ez kicsit enyhített dühömön és mikor kérdezett tőle valamit, Suga felém fordult, rám mosolygott, majd újra felvette a 'mit akarsz tőlem' arcát.Ezt miattam csinálja.Már nem is vagyok mérges.Inkább élvezem, hogy szivatja.Miközben Sugaval balhézott Jin kijött a fürdőből és a maradék cuccát is elrakta.Persze Gréta azonnal hozzá sietett és meg akarta puszilni, de végre Jin nem engedett neki.Valamit magyarázott és Gréti arca eltorzult.Egyre boldogabb vagyok!Először nagyon ideges voltam na de most!Kezdem élvezni ezt a műsort.Vt hallottam krákogni és ránéztem.Táskával a vállán mosolygott és felém tartott.Láttam, hogy élvezi ő is.
-Na ugye most nem vagy ideges? - kérdezte n agyon halkan.
-Nem!Egyre boldogabb vagyok.
-Na akkor megyek is. - hallottam a nyávogó hangot.
-Már mész is? - lepődtem meg - Hogy-hogy nem maradsz? - életemben először akartam, hogy maradjon.Érdekel, hogy szívják a vérét a fiúk.
-Igen megyek.Kicsit kikapcsolódok ma.Na sziasztok! - köszönt el a fiúktól is és elment.
-Mit mondtatok neki? - fordultam a fiúkra egy kis idő után, mikor már az ajtónál sorakoztunk.
-Na had meséljem el én! - jött Suga utolsónak.
-Hallgatlak!
-Úúú ez jó lesz. - hallottam Jimin hangját ahogy elkezd nevetni.

Az úton most Suga ült előre és elmondott mindent.Este mikor zuhanyoztam megosztották egymással amiket nekik mondtam Grétáról.Már mint azokat, hogy mennyire utálom azt a nőt.Meg persze azt is megbeszélték, hogy látják rajtam, hogy feszengek folyton, ha a közelben van.Jinnek is mondták, hogy inkább ne vele foglalkozzon ha én is ott vagyok, mert nagy baj lehet még belőle.A gonoszkodás pedig a kis maknae ötlete volt.Bár ő nem mert beszólni neki, Suga örömmel vállalta.Kiderült, hogy reggel a képébe vágta, hogy ne kamuzzon már, mert át lát rajta.Meg tudja, hogy csak engem akar idegesíteni és mivel ők engem szeretnek, ezért kár is próbálkoznia.Ezután megkérdezte tőle, hogy akkor most ezzel azt akarja-e mondani, hogy menjen el?Mire Suga lazán rávágta, hogy igen.Bár nem ilyen kedvesen és röviden.
Hát akkor ezért mosolygott a válasza előtt.
-Istenem Suga!El sem hiszed mennyire imádlak.Este megveretted magad mert rám vigyáztál, aztán beszóltál valakinek csak azért, hogy nekem jobb legyen.Ez nagyon kedves tőled. - dőltem a kormányra a piros lámpánál állva.
-Nem szeretem a gonosz embereket.Ő még sunyi is volt.Megérdemelte.
Hmm.Más még sosem állt ki mellettem.Anyám is inkább békét teremt az én hátrányomra, mert hogy én a lánya vagyok, így nem adhat igazat.Meg velem meg tudja beszélni négyszemközt az igazat és elfogadom.Őt viszont nem érdekelte a négyszemközt.A szemébe mondta a véleményét és nem érdekelte mennyire bántja meg.Sőt!Erre ment ki az egész, hogy megsértődjön és elmenjen.Szép munka!

A táncteremben csak dolgoztam ők meg a dolgukat végezték.Nem sokat tudtak délelőtt próbálni, mert elpazaroltuk az időt.Meg az sem segített, hogy Jimin Fanni után érdeklődött és elmondtam neki, hogy ma valószínűleg a stúdióban van.Így hamarabb indultunk oda, hogy "véletlenül" összefussunk vele.Ez sikerült is, bár én elárultam magunkat.Mondjuk direkt, hogy maradjon még egy kicsit.
-Szia Fanni! - köszöntem rá a folyosón, ahogy az egyik ajtót zárta be éppen.
-Ó, Szia...sztok!Korábban jöttetek, bár már be tudtok menni. - folytatta magyarul, de kiköszönt a fiúknak koreaiul is.
-Igen J........vagyis.......A lovagod látni akart.Tudnál maradni egy kicsit csak miatta? - nem akartam, hogy megtudják róluk beszélünk.
-Hát - nézett az órájára - Van most két óra szabadidőm, de enni akartam.
-Menjetek el a kis herceggel és hozzatok nekünk is ebédet.Ő tudni fogja ki mit szeret és még boldog is lesz.
-Rendben.Legyen - sóhajtott, majd a fiúkhoz szólt koreaiul.
Gondolom az ebédről volt szó, mert ahogy néztem őket Jimin nagyon megörült.Majd el is indultak ketten.Én csak intettem, Jimin pedig iszonyú boldoga sétált Fanni mellett.
-Elárultad ugye? - kérdezte J-Hope.
-Hát még szép! - vigyorogtam - De erről egy szót se neki!
-Dehogyis!Jó ilyen boldognak látni.
-Akkor jó.Viszont jó, hogy korábban jöttünk, mert már szabad a stúdió.Szóval befelé! - indultunk tovább -Azért remélem J-Hope, hogy ezeket a felvételeket törlöd és nem teszed ki sehova.
-Nem nem.Akkor kapnánk is a menedzsertől rendesen. - csukta össze a kamerát, ami az utóbbi napokban szinte a kezéhez nőtt.

Suga és Rapmon beültek a helyükre alkotni és most V kezdett a mikrofon mögött.Kookie kezébe került a kamera és Jint kezdte idegesíteni aki rajzolgatott.Nevetgéltek J-Hopepal azon, hogy Jin mennyire el akarja zavarni őket és nem sikerül neki.Közben dolgoztam, ahogy szoktam, de annyira hangosak lettek, hogy a telefonommal ki kellett mennem.Amikor leraktam és visszaindultam egy Kookie suhant el mellettem.Nagyon meglepett és meg is torpantam, mert nem számítottam rá, de J.Hope is gyorsan elszelelt mellettem.Majd Jin jelent meg, de lusta volt utánuk futni.Csak kiabált egy kicsit, a bátor oroszlánok pedig a folyosó végéről röhögtek és húzták tovább.Gyerekek!

Miután Fanniék visszaértek a kajával megebédeltünk mindannyian.Jimin végig Fanni mellett ült és azonnal ugrott, ha kért valamit.Jinnel csak mosolyogtunk egymásra minden ilyen alkalomnál, majd magamhoz ragadtam a kamerát.Egy kis ebéd közbeni beszélgetést vettem fel, ami természetes újra nevetésbe torkollott.Főleg azért, mert elkezdtek dobálózni a sütikkel.Viszont Kookie rosszul mozdult és újra megérezte mennyire fáj is a keze.Látszott rajta, de nevetett tovább kínjában.
Fanninak hamar el kellett mennie és ahogy eltűnt, Jimin azonnal szomorúbb lett.
-Figyelj!Majd szervezek még valamit, hogy találkozzatok jó? - próbáltam felvidítani.
-Rendben! - mosolygott és izgatott lett.
Imádom a srácokat!

Ahogy végeztünk a mai zene adaggal, még akartak próbálni, így visszamentünk a táncteremhez.Viszont Kookie és Suga nagyon fáradtak voltak ekkor már.Nem is csoda, hisz éppen gyógyulnak.Ezért most Kookie került a sarokba, én mellé, Suga pedig a másik oldalamra.Mindketten a vállamon aludtak, így nem tudtam telefonálni, de nem is baj.Jobb ha pihennek.
-Nagyon kedves tőled. - jött oda Jin és halkan beszélt.
-Miattam ilyen fáradtak.Ez a minimum. - mosolyogtam rá a laptopomról felnézve.
-Majd én is akarok rajtad aludni.Szabad?
-Este majd igen.
-Úúúúú - örült csendben és visszament táncolni.
Már nem voltam rá mérges.De csak azért, amiért reggel úgy elutasította Grétát.Az sokat dobott a helyzetén.
Kookie motyogott valamit és hallgatóztam.Jó mélyen aludhatott, ha ilyen hangzavarban is tud álmodni.Sajnos nem értettem mit mormolt, de azért aggódtam, hátha mégis lett valami baja.Kezemet a homlokára tettem, majd a nyakára és ahogy mértem hőmérsékletét, felébredt.Ködös volt tekintete, szívverése pedig nagyon gyors.Kicsit meleg is volt.Beteg lett volna?