Skiccpausz: Mi van, ha?

Van zene! Oldalt---> (Skiccpausz) Nothing Here But Love
Igazából a jelölt helyen érdemes elnyomni, de az egész történetre illik.

Jungkook POV

Mi van akkor, ha mindenkinek megvan a meghatározott párja? Mi van, ha ez már születésünkkor előre elhatározott dolog és csak egy ember van mindenki számára kiválasztva? De legfőképp mi van, ha ezzel az egy emberrel történik valami és mi nem is tudunk róla? Naponta halnak meg rengetegen, de honnan tudjuk, hogy a másik felünk köztük volt-e, csak még nem ismertük, mert nem jött el az ideje? Nekem ez a legnagyobb problémám, plusz ennek minden változata. Mert, tételezzük fel, az én felem még él valahol, valahol a Világban, de hol? Mi garantálja, hogy találkozunk, majd egymás mellett kötünk ki? Ám, ha mégis itt él mellettem, akkor kit keressek? Egyáltalán nő, vagy férfi? Hisz én hamar váltottam annak idején mikor belevágtam a felnőtt életbe, mikor elkezdtem keresni a párom, mikor még hittem az igaziban, aki sokszor eljött, de mindannyiszor elhagyott. Vajon ezzel számolt az élet? Vajon tudták, hogy ez lesz, alapból ez volt a terv, vagy ezzel mindent tönkretettem és én is egyedül fogok meghalni, meg a nő is, akit nekem rendeltek, mert voltam olyan szerencsétlen hülye, hogy ezt a tökéletes párosítást elrontsam. Mi van, ha ez az igazság, ha tényleg ez lesz? Akkor már inkább akkor meghaltam volna, mikor ezek a gondolatok feltámadtak fejemben. Inkább meghaltam volna, minthogy szenvedély nélkül tovább éljek, de sem az örökös magányra, sem a biztos párra nem volt semmi jel, így nem tudtam, mit tegyek. Csak éltem napjaimat barátaimmal, kik próbáltak biztatni, hogy az én nagy Ő-m egy férfi személyében él a közelemben és hamarosan rálelek, ám nem hittem nekik. Sok idő telt el, hosszú magányos évek, miközben egyre több ártatlan fény hunyt ki, ezzel pedig fogytak a lehetőségeim. Ki tudja, lehet köztük volt az Igazim, ez pedig nem hagyott nyugodni, csak elvette kedvemet, míg társaim kitartottak mellettem. Biztosabbak voltak magukban, egy olyan dologban, melyet senki sem mondhat meg, hogy úgy lesz, mint én abban, hogy a tánc vált lassan mindenemmé. Pedig más is megmondta volna ezt rólam, a páros dolgot viszont tuti nem. Egy ideig azonban vakon hittem nekik, mikor pedig újabb párra leltem, aki hamar elhagyott, feladtam a reményt. Lassan társaim is beadták derekukat, inkább hallgattak, nem akartak velem vitatkozni mikor egyszer-egyszer előjött ez a dolog, ám egy barátom volt, aki csak azért is ellent mondott nekem. Ő tartotta bennem a reményt, még ha soha be sem ismertem volna, de csak miatta tudtam felkelni reggelente, szavai miatt, miket külön tukmált belém esténként, mert valamiben biztos volt. Ha hiszünk abban, amit el szeretnénk érni, ha nagyon akarunk valamit, ezért küzdünk érte, ha sokszor mondjuk és kívánjuk ugyanazt, akkor megadják nekünk. Akkor eljön a lehetőség amivel élhetünk, vagy bármilyen tett nélkül megkapjuk, ez csupán attól függ, mennyit szenvedtünk előtte. Ezért nem hallgatott soha. Tömte a fejem, mert én voltam az egyetlen aki ezt elhihette, ki kívánhatta magának, hiszen értem nem fognak imádkozni. Mindenki magáért küzd. magáért imádkozik, így én voltam az egyetlen lehetőségem. Ha nem tettem magamért, nem érhettem el semmit. Ám én más téren dolgoztam szorgalmasan. Profi táncosnak készültem és mindig mosolygó barátom segített is ebben. Örömmel fogadott, tett értem, gyakorolt velem, hisz ilyenkor pluszba mondhatta, lesz majd valakim, nem vagyok egyedül. Lassan pedig olyan megszokottá váltak ilyen jellegű szavai, hogy már meg sem hallottam azokat. Tőle felért egy köszönéssel egy ilyen mondat és semmit sem változtatott elmélkedésemen. Mikor leültem a metrón, vagy a buszon, újra azok a gondolatok pörögtek fejemben. Mi van, ha rég esélytelen vagyok és a tánccal vigasztal az élet? Akkor... inkább ne vigasztaljon, hanem vegyen el mindent és adja olyannak, akinek szüksége van rá. Hisz, ha nincs kinevezve nekem pár, akkor inkább feladom az életet, mert nem akarok magányosan lélegezni.

Mindennap ezek a gondolatok jártak fejemben, nem tudtam tőlük szabadulni, pedig próbáltam. Igyekeztem a többi embert figyelni, örülni nekik és az apró dolgoknak, de végül minden szerelmes pár látványa ugyanazt váltotta ki belőlem. Szomorúságot, mérhetetlen bánatot, hogy nekem nincs kit ölelnem, kit csókolnom, szeretnem. Olyankor talán kicsit felülkerekedtek rajtam barátom mondatai és igyekeztem hinni bennük, mert társra vágytam szinte pánikolva. Ha bárki a fejembe látott volna, akkor hallotta volna. Hallotta volna ahogyan szenvedek, ahogyan kiabálok, sokszor szenvedve, összekuporodva zokogok elmém egy eldugott szegletében, de erre senki sem volt képes, így nem tudták meg soha, miken is megyek keresztül. Mert kifelé igyekeztem vidámnak tűnni, mint kinél minden rendben, bár volt akiket nem lehetett hülyére venni. Őket nevezik családnak, mibe nekem barátaim is beletartoztak egytől egyig, ám nem bántam. Mindig mosolygó társam foglalkozott velem a legtöbbet, főleg azután, hogy egy iskolába kerültem vele. Mivel szívesen segített engem, tartott nekem gyakorló órákat és ellátott minden információval, így rengeteg időt töltöttem vele, ezért sokkal többet tudott rólam, mint mások. Lassan lelkembe látott, azonnal megmondta, ha bántott valami, ami rengetegszer meglepett. Néha én sem tudtam problémám, ám ő ekkor is rögtön elregélte. Jobban ismert engem, mint én magamat, de így legalább volt valaki akinek elmondhattam lassan minden gondolatom. Persze sokszor kaptam meg tőle ugyanazt a választ. Ne gondolkodj hülyeségeken! Majd jött a monológ, hogy az én párom is rám vár valahol és ne adjam fel, mert akkor ő is egyedül marad. Ez volt az egyetlen ok, amiért nem adtam fel a keresést. Az én hibámtól ne szenvedjen más, ha pedig ezen múlik, akkor keresgélni fogok, bár nem lelkesedtem túlságosan. Biztos voltam benne, az én felem már meghalt, esélytelen kutatnom érte, viszont amíg ezt nem igazolta az élet addig muszáj, mert barátom szavaival élve: Mi van, ha mégsem? Ez a "mi van, ha" pedig egész életemre rányomta bélyegét, így muszáj volt megmozdulnom.

Mondjuk nem vittem túlzásba, nem törtem magam, hogy párra leljek, de volt egyéb dolgom ezért nem is zavart a magány, csak mikor normákat nem ismerő korombeliek nyáladzottak előttem egymásra. Azt gyűlöltem, hiszen senki sem nézte jó szemmel az ilyesmit nyilvánosan, de sokan már nem foglalkoztak az íratlan szabályokkal. Lehet én sem tettem volna, bár.... de, talán mégis, hiszen egy normál párt még mindig jobban visel a társadalom, mint két szerelmes férfit. Viszont ennek a veszélye sohasem állt fent, így csak grimaszoltam minden egyes alkalommal, mikor leült velem szemben a metrón, vagy a buszon egy egymást majd felfaló párocska. Hah, utáltam az ilyesmit főleg, mert lehet kulturáltan, bizonyos körülmények között, de leginkább azért, mert én évek óta nem éreztem azt, amit ők percenként élveztek. Az irigység uralkodott rajtam, de nem érdekelt. Nekik volt párjuk, az enyém pedig valószínűleg már a túlvilágon várt rám, így jogosnak éreztem. De nem csak én grimaszoltam, mások is, ám még ezt sem vették soha észre. Hah! Fiatalok! Nem mintha én nem lettem volna az, ám mégis különb voltam megannyi értelemben, amit nem bántam. Valóban, nehezebb volt másként az életem, de imádtam, ha olykor sikerült úgy tengetnem napjaimat, így nem akartam változtatni. Bár barátom sok dologban javasolt mást, nem engedtem neki. Azt is mondta, az ilyen gerlicéket inkább boldogan nézzem, hogy szerencsések és örüljek nekik, viszont.... nem, nem tudtam. Fájt a lelkem és ennyi járt neki, hogy kicsit kitöltse haragját a Világra amiért elvették tőle párját. Igen, gonosz voltam, de csak belül, mert sosem mutattam ki ennél jobban. Magamban fortyogtam, Hoseoknak panaszkodtam, miközben hol az adott párocskára, hol a mobilomra pislogtam. Viszont egy ilyen alkalommal máson is megakadt a szemem, miközben fülembe üvöltő zenével igyekeztem elnyomni gondolataimat. Egy fiún, ki velem szemben ült és engem nézett, bár először nem is foglalkoztam vele. Azt hittem, elgondolkozott, bambul csupán, így csak egy másodpercre pillantottam rá. Ám hamarosan elnyerte figyelmem nagy részét, mert percekkel később is még mindig engem nézett. Harcba szálltam vele zavart, hogy bámul, ezért én is elkezdtem őt. Haragos arcot vágtam, de ő csak tovább pislogott rám minden reakció nélkül. Nem tudtam mit tegyek. Meg sem rezzent egy mozdulatomra, grimaszomra sem, végül pedig már annyira zavart tekintete, hogy zenémet is kikapcsoltam és mikor levettem fülesemet tűnt csak fel, hogy mi is keltette fel érdeklődését. Az a kütyü fejemen, amiből mindig hangosan üvöltöttek kedvenc dalaim, amiket csak én hallottam, hiszen erre volt kifejlesztve. Csak nekem, egy olyan embernek tervezett szerkezet, mely megfeledkeztet fejben egy percre. Engem, kinek sokszor nagy védelem ez a szerelmesek ellen. Ez az eszköz érdekelte, amely már nyakamban csüngött és vonta maga után tekintetét. Elmosolyodtam, aranyos volt amint pillantása ment a kis kütyü után, mikor azt már levettem és kezdtem elcsomagolni táskámba. Amint pedig teljesen elrejtettem azt mindenki szeme elől kérdőre vonó pillantást vetett rám. Hogy merem elpakolni, eldugni előle, Ő előle? Mégis mit képzelek magamról? Aranyos volt, hiszen váltottunk. Most én voltam az, kinek semmi baja sem volt és bambulta őt, ő pedig az, aki morcossá vált a füles és emiatt is. Szemmel láthatóan duzzogott, amin jót kuncogtam magamban, de ő már nem élvezte ennyire a helyzetet. Engem zavaró párocskánk rég eltűnt már, mikor még mindig egymással voltunk elfoglalva, ám semmi sem tarthat örökké. Úgy tűnt én fogok előbb leszállni és mikor elérkeztünk az én megállómhoz felálltam, megszakítva kis harcunkat, melyet annyira élveztem. Nem szóltam hozzá, nem tudtam róla semmit, akkor eszembe sem jutott beszélni vele, ám később... később már más volt a helyzet, de késő is volt. Hazamentem és elvesztettem örökre a lehetőséget, hogy akárcsak egyetlen szót is váltsak vele, pedig érdekelt volna, mi is volt olyan érdekes kedvenc tárgyamban. Mért tapadt rá és vált mérgessé mikor elraktam? Ám ezek a kérdések örökre megválaszolatlanul készültek maradni. Legalább is azt hittem.

Nem reménykedtem benne, hogy újra látom, hisz addig a napig sem találkoztunk soha, ám valamiért ismét a szemem elé sodorta az élet. Pár nappal később hasonló események történtek, csak szerelmes párunk nem volt szerencsére. Én füzetemet bújva ültem, tanultam, ő pedig egyszer csak megjelent mikor felnéztem. Fülesem ezúttal is rajtam volt, nyakamban lógott, használaton kívül, az ismeretlen tekintetével együtt. Amint felfedeztem magammal szemben elmosolyodtam és feladtam a tanulást. Jobban érdekelt az ismeretlen, szerettem volna, ha rám figyel nem a kütyüre, ezért kinyújtottam kezem felé, pont belenyúlva pillantása vonalába. Hirtelen eszmélt, végre szemem volt célpontja, én pedig mosolyogva integettem neki, majd visszavettem ujjaimat magamhoz. Látszott rajta, nem érti mit szeretnék, amin csak nevettem, de erre morcos lett és újból a fülesemet tüntette ki figyelmével. Bosszantott, hogy mért nem rám kíváncsi, így igyekeztem megküzdeni pillantásáért, ami alig sikerült, végül pedig le kellett szállnom. Mérges voltam, hogy nem velem foglalkozott, így el is felejtettem, mit szerettem volna. Beszélgetni vele, megkérdezni, mi olyan érdekes azon az eszközön, de újból enélkül álltam fel és hagytam ott, ami csak otthon tudatosult bennem. Olyan balfék voltam, egy béna hülye, de reméltem még fogok kapni lehetőséget, hogy ezt megtegyem, hiszen már másodikkal is megáldottak. Bíztam a harmadik esélyben és bátorságomban, viszont utána hetekig nem láttam. Már kezdtem elfogadni, beletörődni, hogy többet nem is fogom, elvégre volt két lehetőségem melyekkel nem éltem, miért kaptam volna harmadikat is. Pedig nagyon szerettem volna és folyton azon elmélkedtem, hogy ha jutna nekem, akkor nem hagynám megint elúszni, akkor megszólítanám és beszélgetnék vele pont úgy, ahogyan szívem vágyik rá. Ám semmi sem ilyen egyszerű, bár barátom szerint igen, ki mindennap legalább ötször elmondta, mennyire biztos dolgában és fogok még találkozni a fehér angyalommal, főleg ha rajta múlik, mivel pedig nem fogja hagyni, hogy majd újabb lehetőséget hagyjak ki, ezért velem utazott haza minden alkalommal, pedig nem is arra lakott. Így nem tudtam soha zenét hallgatni, de a biztonság kedvéért a füles állandóan nyakamban lógott. Meg is lett lassan eredménye egy olyan napon, mikor semmi erőm sem volt már élni se, mert kimerítő gyakorlást nyomtunk le és még a metrón se volt két hely egymás mellett, ezért állnom kellett. Alig volt energiám, de az is barátom hallgatására ment el, mikor hirtelen váltott témát. Őszintén fogalmam sem volt addig miről beszélt csupán arról, hogy egyszer csak oldalba lökött, én pedig majd elesve szitkozódni kezdtem, majd rábökött. Ő rá, kit hetek óta vártam, bíztam benne, újra látom, életemben először hittem talán olyanban, melyre semmi esély sem volt, mire elhallgattam. Újra, újból ott volt és engem bámult kényelmes helyéről a szokásos, rezzenéstelen arcával. Persze az "engem" alatt fülesemet értem, amit mindig oly nagy gonddal szemlélt, figyelemmel kísért. Megörültem neki, mint egy kisgyerek a cukorkának, de ugyanakkor félni is kezdtem. Utolsó lehetőség volt, oda kellett mennem, nem volt mese, de mit is mondhattam volna? Akkor is egy idegen volt, aki csak bámult olykor engem, ám semmi több. Nem tudtam, mit tegyek, ötletem se volt, viszont Hoseokom igen. Ő azonnal fülemhez hajolt amint észrevette, földbe gyökereztem. Sorolta ötleteit, ezret is elhadart egy perc alatt, ám végül saját készletből dolgoztam. Felállt mellőle valaki, én pedig mindenen átvágva csapódtam be mellé és meglepetésemre ő továbbra is bámulta fülesem, ami így már nagyon feltűnő volt. Ám nem szóltam hozzá és ő sem hozzám. Valahogy ehhez már nem volt bátorságunk, de akkor is akartam kapcsolatot vele, ezért kivettem nyakamból a kütyüt, majd fel sem merült bennem annak a lehetősége, hogy ellopná, nyújtottam neki. Ekkor végre szemeimbe is pillantott már, mikor pedig kedvesen mosolyogtam rá bátorkodott kivenni azt kezemből.

Ez volt az első pillanat, hogy kapcsolatba léptünk. Nem mondott hosszú ideig semmit, csupán vizsgálgatta a fülest, de nem zavart. Végül mikor elváltunk, mert elérkezett a megállóm, akkor szólalt meg. Emlékszem, hangja megdobogtatta a régóta szerelmet vesztett szívemet és imádkozni kezdtem, hogy ömöljenek belőle a szavak, de nem olyan ember volt. Csupán tisztáztuk, ki, hogy jár haza és még találkozunk, de ennyi és semmi több. Ezért a következő alkalomban reménykedtem, amit barátom önelégülten nyugtázott, ám nem érdekelt. Az "én megmondtam" el sem jutott tudatomig még hosszú időn át, ahogyan napról napra összefutottam vele. Lassan nem telt el huszonnégy óra, hogy ne láttam volna, ám nevét még mindig nem tudtam. Hetek szálltak el és bár nem beszélgettünk sokat, mert csak egymás mellé ültünk mindig le, ettől még lassan összenőttünk. Kerestük a másikat, ha az nem volt ott, de több elérhetőséget sohasem beszéltünk meg egészen addig míg le nem betegedtem. Elkaptam valami vírust, ami kiütött és ágynak estem. Alig ettem, ittam, mert inkább csak aludtam egész nap. Szerettem volna tudatni vele, hogy csak picit beteg vagyok, de nem értem el sehogy, hisz addig csak utazás közbe találkoztunk, így nem szólhattam neki, ám ez nem állt útjába. Harmadik napja feküdhettem, szundíthattam vastag takaróm alatt, nem számoltam, mikor édesanyám keltett, hogy látogatóm van. Fogalmam sem volt, ki lehet az, mert barátaim már az első nap benéztek hozzám, de többet nem terveztek, nehogy elkapják, így tippem sem volt, viszont mikor megpillantottam szobám ajtajában elbújtam takaróm alá. Nem szerettem volna, ha úgy, több napos szenvedés után nyúzottan lát, de édesanyámat ez nem érdekelte és őt sem. Kettesben maradva lassan kihámozott védelmemből, majd jól megnézett magának, én pedig vártam, hogy elmegy. Nem számoltam maradásával azzal meg pláne nem, hogy ebédet rendel nekem és együtt esszük meg a szobámban. A földön ült, ágyamnak támaszkodva, háttal nekem míg befejezte, én meg szenvedtem. Nem bírtam, nem volt étvágyam, rosszul voltam, bár jobban ahhoz képest, mint mikor nem volt a közelemben. Így is többet sikerült legyűrnöm akkor ebédre a korábbiaknál és ennek nagyon örültek anyukámmal az élen. Én is boldog voltam, mert ott volt velem, bár nem tudom, honnan jött rá a címemre, de megtalált. Kedves gesztusnak bizonyult főleg azért, mert  maradt is estig és végre beszélgettünk. Megtudtam a nevét, hogy mért nézi folyton a fülesem és van-e barátnője. Csupa olyan dolgot kérdeztem amit azelőtt nem mertem, de ezúttal igen, ő pedig szívesen válaszolt. Felvidított és a többi napon is, hiszen egyet sem hagyott ki míg fel nem épültem. Törődőnek bizonyult, így viszont végleg beleszerettem. Az a pár nap, míg vigyázott rám, pont elég volt erre. Örömmel újságoltam a hírt társaimnak, de reakciójukra nem számítottam. Igazuk volt, fel sem merült bennem, hogy ő nem olyan, mint én. Miután kiderült, nincs barátnője, valamiért átkapcsolt az agyam és azt hittem, van esélyem. De valóban, nem gondoltam át, csak hagytam neki elvenni szívemet, miközben boldogságomban úsztam, ám belefullasztottak. Hiszen tényleg, mennyi esély volt rá, hogy magamfajta? Mi van, ha egyenesen gyűlöli az olyanokat, mint én, ha undorodik és majd el is vesztem? Sok kérdés merült fel, de mind hasonlított egy pontban. Mi van, ha?

Félni kezdtem. Olyan szépnek indult, végre örültem, vidám voltam a szerelemtől, ami évek óta elkerült, ám nem tartott sokáig. Még Hoseok is, az örök álmodozó is azt mondta, óvatosan. Erre nem voltam felkészülve, tőle lelkesítést vártam, de nem kaptam. Azt hiszem akkor kicsit feladtam, azzal a lendülettel le is mondtam róla, pedig még meg sem szereztem. Ám nem voltam képes már akkor se elhagyni. Túlságosan beleestem és ellent akartam mondani Hoseoknak is. A reménytelen Jungkookból újra egy küzdő lett, bár ha megkérdeztek volna, a válaszom valószínűleg az lett volna, hogy ő biztos nem a nagy Ő-m, csupán közel állhat hozzá, azért rabolta el picike lelkemet. De nekem elég lett volna ő is, egy hasonló az Igazihoz, hiszen a többi problémát szex segítségével terveztem megoldani, már ha eljutunk oda valaha is, mert a legnagyobb akadálynak a továbbiakban is az bizonyult, hogy nem tudtam olyan-e, mint én, vagy legalább hajlama van-e rá. Ezért óvatosan közelítettem, igyekeztem jó barátjává válni, miközben végig azért imádkoztam, bárcsak valamiből kiderülne, ha pedig számomra fájdalmas lenne a tény, akkor bárcsak változtathatnék rajta. Reménykedtem benne rengeteg kétely között, temérdek "Mi van, ha?" mondat társaságában ellentmondva, szembeszállva barátommal, tanárommal, gondolataimmal. Csodára vártam, isteni jelre én, ki már rég nem hitt benne, hogy létezik felsőbb hatalom, most mégis hozzá fohászkodtam. Kicsit álszentnek éreztem magam, de a szerelemért, mely oly régóta elkerült, képes lettem volna meghalni is, feladni mindent és egy csettintésre lelépni a hídról, mi kettőnk között húzódott nyújtva ezzel megváltó boldogságot minden egyes nap.

(
Itt érdemes elnyomni a zenét)

Tehát harcoltam, mint egy vak szerelmes, hiszen az voltam. Érte mindent megtettem, egy szavára ott termettem mindenhol, elejtett köhintésére már vittem neki gyógyszert és próbáltam védeni mindentől, de nem lehetett. Sokszor a fejemhez vágta, hogy fiatalabb létemre mit képzelek magamról, bár a kényelmet, amit nyújtottam, imádta. Azért odáig volt és hiába dorgált engem, sohasem utasított vissza. Szerette, hogy be tudom juttatni mindenhová, hogy különleges dolgokat kap, amik elvileg feleslegek nekem, holott valójában neki szánt ajándékok, csak ezt sohasem mondtam meg neki. Nem kellett tudnia mibe kerültek, mennyi munka volt mindaz, ami édes mosolyt csalt arcára minden alkalommal és míg ő ajándékomnak örült, én boldogságában gyönyörködtem. Nem bírtam betelni vele, rendszeressé vált elhalmozása, bár ez neki nem szúrt szemet. Lassan kezdtem kifogyni az ajándékokból, mikor szüleimtől érkezett felmentés. Egy hosszú hétvége kínálkozott vele egy szállodában. Mivel édesapám nem kapott szabadságot, anyukám pedig nem szeretett volna egyedül menni, így bedobták nekem, hátha érdekel. Kellett, nem volt kérdés, hiszen lehetőségem adódott kettesben vele maradni négy teljes napig és ezt ki akartam használni. Ezért meghívtam, bár úgy állítottam be az egészet, hogy csak két barát, de nem is kell együtt lennünk igazából, ha nem akar, mert a szállodában volt mindent, amit kedvére használhatott. Szóval csupán egy egyszerű "Ne pazaroljunk" kiruccanásnak ígérkezett bár reménykedtem benne, velem fogja tölteni minden percét. Nagyon hittem ebben, Hoseok pedig kifejezetten örült neki, bár továbbra is féltett. Rengetegszer látott megtörni, látta amint feladtam lassan mindent, csak vegetáltam, éltem a semmibe és ezúttal is ettől félt. Aggódott, rossz vége lesz, már az első nap csalódok majd, ezért csupán fetrengeni fogok a szállodai ágyban a takaróm alatt, hogy élni sincs kedvem. Őszintén szólva ez bennem is felmerült. Erre is felkészültem, igyekeztem hatalmas márványfalakat vonni ezért szívem köré, melyeken egy csöppnyi kapucska állt, mi azonnal kinyílt volna titkos szerelmem bármilyen pozitív szavára. Azt hiszem féltem, nem! Inkább biztos vagyok benne, remegtek lábaim már odafelé is, hogy mi, hogyan fog alakulni. Persze az út közben beszélgettünk mindenféléről, cseppet oldódtam, amikor viszont már közeledtünk újra visszatért az izgalom. Elkezdte terveit sorolni, ám mindegyik lényege az volt, hogy ő nem fog semmit sem csinálni, aminek örültem, bár nem szerepeltem egyik gondolatmenetében se, ami cseppet aggasztott. Viszont az én kis haditervem olyas valami volt amire nem is számított, de szerettem volna minél hamarabb véghez vinni. Hiszen, ha pozitív vége lett volna, akkor mind a négy nap dúskáltam volna a boldogságban, ha pedig negatív végkifejlete lett volna, akkor mondjuk mindvégig haldokoltam volna szívem fájdalmában és csörömpölt volna fejemben zaja, amint a márványfalak mögött apró darabokra hullik az élet végső döfésétől. Így újból ahhoz fohászkodtam kiben már réges-rég elvesztettem hitem. Bocsánatot kértem tőle, amiért már nem bíztam benne, majd benyújtotta önző kérésemet és reménykedtem, nem haragszik, teljesíteni fogja.

Mikor pedig megérkeztünk és elkezdtünk bejelentkezni levert a víz izgatottságomban. Annyira féltem, hogy beszélni se tudtam rendesen. Beégtem előtte már abban a percben, esélyeim rohamosan csökkentek. Magamban elkezdtem leírni a győzelmet, mikor pedig bedőltem közös ágyunkba, hiszen párra lett bérelve, nem barátokra, hatalmas sóhajomra végre rákérdezett.
-Mi van veled? Ma olyan... csendes vagy? Lent meg mintha valami megszállt volna. Jól vagy? - pakolta le cuccait a hozzá méltó lassúsággal.
-Igen.... - nyeltem nagyot - Csupán izgulok. - fordultam oldalamra hátamat mutatva ezzel neki.
-Miért izgulsz? - motoszkált mögöttem.
-Hát.... ez ilyen kis... bonyolult, személyes ügyem. -  temettem fejem karjaimba.
-Ummm.... mi a baj? Fura vagy. Segíthetek valamiben? - hallottam, hogy hangja hangosodik és biztos voltam benne, megállt közvetlen mögöttem.
-Valamit be kell valljak neked. - kezdtem bele, de el is hallgattam.
-Folytasd.
-Ahh... - szorítottam szemeimet és összegubóztam, magzatpózt vettem fel - Én más vagyok, mint a többiek.
-Tudom.
-Tudod? - lepődtem meg, majd kirázott a hideg. Tudja? Mióta?
-Igen. Te különleges vagy. Kilógsz a sorból, de jó értelemben. Kincs vagy, amit nem szabad hagyni elkallódni.
-Ohh.... ez igazán kedves tőled. - mosolyodtam el.
-Látod, nincs mitől izgulnod. Ezt eddig is tudtam.
-De nem ezt akartam. - nyeltem nagyot.
-Hanem?
-Én.... Nekem eddig nem barátnőim voltak, hanem pasijaim, neked pedig igazán fehér bőröd van, hozzám meg kedves vagy, nagyon jól kijövünk. De tudom is a választ. Nem kell egymáshoz szólnunk, inkább... inkább bemászok szépen a takaróm alá, aztán élvezd a négy napot. - kezdtem is elbújni - Nem kell hozzám szólnod soha, nem sértődöm meg. - takaróztam be - Jó pihenést! - merültem el a sötétségben.
Hosszú ideig nem válaszolt, mozgást sem hallottam semmit, így kezdtem biztos lenni benne, vesztettem. A barátaimnak igaza volt, túlságosan beleéltem magam, hogy olyan, mint én, eszembe sem jutott, hogy tévedhetek, pedig nagyon mellé lőttem. Ő nem volt olyan, kicsit sem állt közel ahhoz az oldalhoz melyhez szerény személyem tartozott... ezért mondható az, vétettem. A szállodai szobában tett rövid vallomásom pedig öngyilkosság volt. Azt hittem, nem nálam fog kipörögni a golyó az orosz rulettben, de tévedtem. Elbíztam magam, túl fiatal voltam, aki azt hitte, övé a Világ, miközben ő volt a Világé, amely egy szempillantás alatt gondolta meg magát és vett el mindent amit addig adott. Hisz mikor meghúztam a ravaszt a fegyver dörrent, csukódott az ajtó, elhagyta a szobát ezzel magamra hagyva engem a takaró alatt. Egyedül maradtam a márványfalaimmal, melyekről azt hittem megvédenek majd, de tévedtem. Nem csak szívem hullott darabokra, hanem azok az égig érő kőtáblák is, melyekben biztos voltam, törhetetlenek. Hangjuk azonban nem csörömpölés szerű volt, hanem apró hüppögések, amint levegőért kapkodtam könnyeim kíséretében. Akkor azt éreztem, ezzel kiölte belőlem az utolsó élő, érző részt is, melyet lelkem szorgos takarítói könnyek formájában távolítottak el szervezetemből. Meghalt minden bennem amely valaha képes volt embert szívből szeretni, reménytelen romantikus énemet pedig lassan kezdtem mélyre zárni rácsok mögé, hogy többi ne okozzon kárt személyisége, mert nem bírtam már kezelni azt a mérhetetlen fájdalmat, amelyet minden alkalommal hagyott maga után.
Ott zokogtam egyedül, míg álomba nem sírtam magam. Nem mozdultam a védelmet nyújtó takaró alól, hála Istennek pedig, akiben újból hitemet vesztettem, álmaim legalább szépek voltak. Azokat élveztem, fel sem szerettem volna ébredni, ahogyan sohasem, de most különösképp küzdöttem ez ellen. Ám valamire szívesen keltem, valamire meglepetten és boldogan, valamitől elakadt lélegzetem egy pillanatra, majd újból eleredtek könnyeim, de ezúttal az örömtől. Annyira.... szorítottam ujjait, mintha többé nem tervezném elengedni, miközben hatalmasakat sóhajtottam megfogva a további cseppeket, hogy meg is jegyezte.
-Azért még szükségem lenne rájuk. - engedtem el azonnal - Köszönöm. - fészkelődött mögöttem és nem távolodott.
-Hogy kerülsz ide?
-Egy ágyunk van csak sajnos.
-Ohh. - fancsalodtam el - De ettől még nem kell ölelgetned.
-Hát azt nem kell, de szeretném.
-Mért? - haraptam kíméletlenül alsó ajkamban és szorítottam egy olyan válaszért, amiért meg is haltam volna.
-Mert.... - hajolt fülemhez - Szeretlekh. - súgta oda.
-Yoongi te... - készültem örömömben kitörni, ám.... - ittál... - fordultam felé.
-Na és? Akkor mi van?
-Hazudsz nekem. - szomorodtam el. Nem szívéből mondta, nem ő mondta, az alkohol volt. Nem gondolta komolyan. De reménykedtem, így legalább elfelejti a vallomásom, következő nap pedig onnan folytathatjuk, ahol bejelentkezéskor abbahagytuk.
-Nem hazudok.
-Az alkohol vallott nekem szerelmet, nem te.
-Na látod. Én nem hazudok, nem is tudnék, max az alkohol, de az sem teszi. Azért ittam, mert nem tudtam mit kezdeni veled. Elhadartál nekem egy tinikhez sem méltó vallomást, mely csomósabb volt, mint a Gordiuszi csomó, még Nagy Sándor kardja sem vitte volna, aztán elbújtál a takaró alá. Mit vártál, mit tegyek? Mert nekem ötletem sem volt, hiába álltam ott feletted, gondolkoztam, nem vagyok a szavak embere ilyen helyzetekben, nem volt tippem sem megoldásra. Ezért elmentem inni, hátha segít, közben pedig felhívtam a kis barátodat.
-Kit?
-Hoseokot.
-Honnan van meg a száma? - kerekedtek el szemeim.
-A te mobilodat vittem el. Fel sem keltél azóta? - lepődött meg.
-Nem. - szégyelltem el magam.
-Hahh. Akkor mindjárt eszünk valamit. Na mindegy, szóval beszéltem vele rólad. Kifaggattam szegényt, mindent el kellett mondania, majd mikor már elég részegnek és bátornak éreztem magam, visszabotorkáltam hozzád. Esküszöm alig bírtam eltántorogni az ajtóig, de mikor megfogtam a kilincset egy csapásra kijózanodtam. Az volt a tervem, hogy bejövök, megcsókollak, majd végigszeretkezzük az estét, ám ezt több okból is elvetettem. - törölte meg arcát.
-De mért? - csillogtak szemeim és szerintem ő is látta, hiszen épp akkor vallotta be igazából is, olyan mint én! Egy az egybe olyan és még tetszek is neki! Boldogabb nem is lehettem volna.... vagyis de. Éppen ezért kérdeztem vissza.
-Mert botrányosan undorító alkohol szagom van, feküdni alig bírok egyenesen, hulla vagyok és ilyen pocsolya részegen nem tudnék megfelelő élvezetet nyújtani neked. Bár ha szeretnél egy alvó részeget itt vagyok, ne kímélj, most úgysem érzem. - tárta szét karjait.
-De én tudok neked élvezetet nyújtani és tuti nem fájna! - ültem fel.
-Ez nagyon kedves, de én meg nem bírok elélvezni ilyen részegen, szóval dőlj csak szépen ide vissza hozzá, majd aludjunk és max holnap rendezzük.
-De van egy pontod, amit el tudok érni, akkor pedig tudsz élvezni. - hajoltam fölé.
-Nem. Próbáltam.
-Húúú! - feküdtem inkább mellé - Tényleg alkohol szagod van.
-Mondtam. - bújt hozzám, míg össze nem értek orraink hegyei.
-Nem baj. Itt vagy... az a lényeg. Nem hagytál el.
-Nem, sosem tudnálak.
-Kedves, de kicsit elhamarkodott kijelentés. - mosolyogtam, bár örültem volna, ha tényleg ez lett volna az igazság.
-Szerintem nem. Mert mi van, ha te vagy nekem rendelve? - kezdett bele abba a szövegbe, amit Hoseok szokott mondani, csak más szemszögből - Mi van, ha mi egymásnak lettünk teremtve? Akkor még a halál sem választhat el, hisz együtt halunk, akkor még engem sem vihetnek a pokolra, hisz az én angyalom vinne magával, akkor sohasem születnék egyedül újjá, hiszen te velem születnél, értünk születnél, hogy ne legyek egyedül idelent és te ne legyél egyedül odafent. Mert szerintem többé nem kell aggódnod a "Mi van, ha?" mondatok miatt, hisz többé nem feltételezés. Már nem csak álom, hanem valóság, már nem kell félned, hogy mi történik azzal a személlyel akit neked rendeltek, mert én sem vélek, mert itt van előttem és neked itt van előtted. Ezúttal nem törik össze a szíved, nem lesz rajta plusz heg, mert nem engedem. Mostantól csak szerelmes lehet a tiéd az enyémbe, mert ha nem.... - sóhajtott - akkor az enyém hasad meg.
-Yoongi! - fogtam arcára - Sohasem szeretett még senkit sem ennyire.
-Akkor jó. Ez megnyugtató. - bújt tenyerembe és már fel sem merült bennem, hogy hazudik. Hiába ivott, ezek őszinte szavak voltak, melyek újra könnyek közé sodortak, de nagyon küzdöttem ellenük, hogy még előtte ne, még ne lásson úgy, mint gyenge hős szerelmes szellem.
-De mi van, ha
-El ne kezd nekem! - háborodott fel - Faszom tele vele. Hoseok is kismilliószor mondta. Felejtsd el! - fordult meg - És ölelj át! Vagy gondolkozhatsz, hogy mi van, ha nem teszed.
-Jó-jó. - mosolyogtam - Értettem, többé nem mondom.
-Ne is merd, mert agyfaszt kapok.
-Jó éjt neked is. - vigyorogtam, amint átkarolva hozzábújtam.
-Álmodj velem.
-Úgy lesz! Mostantól minden éjjel és nappal, csakis veled. De sose kelts fel.
-Nem álom, ne aggódj.
-De.... - kötöttem volna bele, a hozzám méltó mondattal, ám inkább nem tettem - áhh nem. Tudod mit? Hiszek neked.
-Jól teszed. Csak nekem higgy, senki másnak, csak nekem.


(Az iskola kezdetével én is visszatértem. Ugyan nem mindennap fogok írni, de igyekszem 2-3 naponta, ám már nem merek semmit sem ígérni.
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )

Jungkook&Heesoo (TSOL-ból kérésetekre)

NINCS ÁTOLVASVA!!!

Nos, mivel írtátok és én is jó ötletnek tartottam, mert ezt a két személyt szívesen összehoznám, ezért össze is hozom nektek. Kicsit lehet hosszú lesz, de imádom őket, főleg együtt, így szívesen írom és nem szeretném elkapkodni.
Akik pedig nem olvasták még a Three sides of life-ot minimum a 74. részig, azok hiába olvassák, nem nagyon fogják érteni.
Indításnak pedig egy kis ismétlés, csak hogy tudjátok, honnan írom.

-Ez nem túl meggyőző. Inkább hagyjuk. - állt volna fel Heesoo, pedig nagyon kíváncsivá vált a bortól és Kook lehúzásától, hogy milyen is lehet a kisebb, amiért nem elégedett magával.
-Ne! - hajolt előre Jungkook, majd idősebb társa vállaira támaszkodva nyomta vissza azt a földre, végül gyorsan megcsókolta, hogy tényleg ne meneküljön el. Bátortalanul mozdult nyelve miután összeértek ajkaik, de Heesoo tapasztaltabb volt, így biztatta, minek hatására bele is lendült a kisebb, pár perc múlva pedig rózsa vörös arccal távolodott el a másiktól, hogy kikérje véleményét. - Nagyon rossz volt? - tartotta csukva szemeit, mert zavarától képtelen volt ránézni.
-Lassabban és határozottabban. - simította meg forró pofiját Heesoo - Gyere! - térdelt fel ezáltal kényelmesebb pozíciót biztosítva a fiatalabbnak is, majd újra elmerültek egymás szájában. Ugyan kínozta mindkettejüket saját lelkiismeretük, de ez háttérbe szorult, mert élvezték a helyzetet, jobban is, mint számítottak rá - Umm. - tolta el egy aprócska centire Kookot - Határozottan, de gyengéden is.
-Igyekszem.
-Menni fog. Ne izgulj. - mosolygott - Nyugodtan, érzésből. Gondold azt, hogy én vagyok a baby, vagy Jin. Amelyik jobban tetszik. - cirógatta tovább, majd újból megcsókolta.
Ezek után már nem is engedték el egymást hosszú percekig, miközben az alapzajt biztosította a tévé, így nem keletkezett zavarba ejtő csend, viszont más valami kialakult, amitől Heesoo is kezdett elpirulni. Ahogyan Jungkook egyre jobban figyelt a másik mozgására, minden rezzenésére és apró jeleire, igazodott a tapasztaltabbhoz kezdte élvezni az egészet minek hatására tudtán kívül nyögdécselni kezdett, ami fel sem tűnt neki, de Heesoonak viszont igen. Nem segített helyzetén a fiatalabb hangja, mikor pedig elengedte, hogy rászóljon, hagyja abba és tartsanak szünetet, a kisebb máshogy reagált.
-Picurka! - lepődött meg, amint Jungkook lemászott az ölébe, nyakába karolt, majd újra csókba kényszerítette az idősebbet. Hirtelen nagyon bátor lett, pedig arcán a pirosság nem enyhült kicsit sem.
Falták egymást és a tanóra lassan kezdett átalakulni. Ugyan a fiatalabb tényleg tapasztalatot szerzett, figyelt, de csak az elején, mert abban a percben, hogy leereszkedett az idősebb ölébe már nem is foglalkozott tovább az igazi okkal, amiért elkezdték az egészet. Élvezte, egyenesen imádta, hogy mást is csókolhat társain kívül ráadásul olyan valakit, aki még jártas is volt mindebben. Odáig volt a helyzetért, hormonjai pedig lassan húzták tovább, más lépésre késztették, amit meg is tett, mialatt Heesoo megadta magát. Lágyan ölelte a fiatalabbat, mintha tényleg egy pár lennének, ahogyan pedig Kookie megmozdult, ő a fenekére fogott. Nem szerette volna, ha folytatja azt, amibe belekezdett, ám a fiatalabb ezt biztatásnak vette és tovább csinálta, mire Heesoo elengedte nyelvét.
-Pihenjünk. - lélegzett mélyeket mialatt kerülte a kisebb tekintetét, de az is Heesooét - Én öhm.... elmegyek fürdeni. - tette ki öléből Jungkookot, majd telefonját felkapva további szó nélkül zárta magára a fürdő ajtaját.
-Hyungh. - lehelte Jungkook amint magára maradt. Felhúzták, beindult, de egyedül hagyták és nem tudta mihez kezdjen. Legszívesebben Heesoo után ment volna és befejezte volna, amit elkezdett, de ebben már visszatartotta lelkiismerete - Taeh! Mért nem aludhatok nálad aaaaahhh! - nyavalygott, majd fejét a kanapéra ejtette és becsukva szemeit gombolta ki nadrágját.

Heesoo bezárkózott a fürdőbe és tárcsázta szerelme számát, ám az nem vette fel a telefont. Pedig most nagyon nagy szüksége lett volna zavarodott elméjének párja megnyugtató hangjára, de nem kapta meg. Ezért csak próbált mélyeket lélegezve lenyugodni kicsit, miközben nadrágja már elég szűknek bizonyult.
-A franc ebbe a kölyökbe. - fogta fejét, de leginkább a bort szidta elméjében. Az volt az, ami ennyire elvette józan eszét és eresztette ilyen messzire Jungkookot, pedig már akkor ott kellett volna hagynia, mikor az lemászott ölébe.
Végül azonban úgy döntött, ha már nem kap szóbeli megnyugtatást akkor majd egy hideg zuhany lesz az, ami gatyába rázza, így be is állt a zubogó cseppek alá. Hosszú percekig csak támasztotta a falat és élvezte, amint egyre lejjebb kúszik testhője, majd lassan helyreáll egész szervezete, végül mikor minden normálissá vált kezdett csak hozzá az igazi fürdésnek, mellyel hamar végzett. Felvette alvós pizsamanadrágját és kisétált, vissza Jungkookhoz vizes hajjal a nappaliba, ahol a vendége még mindig a kanapé előtt ült csendben a tévét figyelve.
-Mehetsz fürdeni, ha szeretnél.
-Köszönöm. - nézett fel rá Kook - Rám fér. - kelt fel és a fürdőbe indult.
-Csináljak neked kellemes fürdőt? - fordult utána Heesoo.
-Umm.... nem fontos. - pislogott zavarában a legkisebb.
-Akkor csinálok. Addig kikeresheted a pizsid. - foglalta vissza a szobát, majd el is kezdte engedni Jungkooknak a vizet, melyet kellemes illatúvá és meleggé tett, még habtakarót is varázsolt tetejére, míg egyedül ült a kád szélén - Remélem nem túl forró. - nézett a fiatalabbra, ki egyetlen boxerban tért vissza váltóruhájával kezében, ezért nagyot kellett nyelnie Heesoonak. Jungkooknak jobb teste volt, mint előző este mondta.
-Umm. - nézte a kádat, miközben látványosan nem akarta észrevenni, hogy a másik végigméri, majd letéve ruháit ő is leült és ujjaival nézte meg a víz hőfokát - Szerintem jó lesz.
-Akkor jó. - kelt fel Heesoo - Jó fürdést! - indult hatalmas léptekkel az ajtó felé - Szólj, ha kell valami.
-Rendben. Heesoo!
-Tessék? - fordult vissza, ám kár volt, mert a kisebb már megszabadult alsójától és mászott be a vízbe. Így az idősebb biztonsági kapaszkodóként kezelte az ajtófélfát, melyet minden erejéből kezdett szorongatni.
-Hozol nekem kakaót? - tűnt el teste egy része a habokban.
-Persze. Máris hozok. - fordult ki azonnal a fürdőszobából.
Kicsit elpirulva indult meg a konyhába és kezdett hozzá a kakaókészítésnek, ám mikor meglátta a majdnem üres boros üveget, amit aznap nyitott meg és nem szabadott volna ennyinek hiányoznia belőle, nagyot sóhajtott. Jungkook beleivott, nem is keveset fogyasztott, most pedig beült egy nagy kád forró vízbe. Biztos volt benne, hogy csak emiatt vált ilyen bátorrá és már félt előre, mit fog még tenni a picurka, ha visszatér hozzá kakaójával.
-Itt a kakaód. - lépett a fürdőbe lassan, szerencséjére pedig Kooknak már csak a feje látszott ki a habokból - Langyos, remélem jó lesz. - guggolt a kád mellé.
-Igen. - emelkedett fel a kisebb és elvette az édes italt - Nem maradsz? - szólalt meg mielőtt beleivott volna, mert Heesoo felállni és távozni készült.
-Gondoltam, egyedül szeretnél fürdeni.
-A-a. - rázta fejét.
-Hát... jó. - ült vissza a kád mellé, ám ezúttal háttal annak, hogy ne lásson semmit, pedig nagyon szerette volna megismerni Jungkook testét.
-Köszönöm. Finom, nagyon.
-Szívesen. - hajtotta le fejét, hogy még perifériás látásába se essen bele a picur meztelen teste.
Annak azonban pont az volt a célja, melyet Heesoo kerülni szeretett volna. Jobb esetben Jungkook sem hajlott volna ilyesmire, de furcsa érzés támadt testében, mikor lemászott ölébe, a sunyiban elfogyasztott bor után pedig már át is vette ez a hatalmat elméje felett.
-Heesoo. - szólalt meg pár perccel később, amint már fürdése közepén tartott.
-Tessék? - nyelt nagyot az idősebb. Előre félt, mit akar mondani a másik.
-Megmosod a hajam?
-Magadnak nem megy? - szeretett volna ebből most kimaradni.
-Kérlek.
-Jó. - sóhajtott nagyot, majd feltérdelve megfordult, lassan pedig hozzálátott, miközben Jungkook pillantását kerülve kereste ki a sampont - Csukd be a szemed, ne menjen bele.
-Nem fog. - pislogott fel a kisebb Heesoora.
Szinte végig az idősebbet nézte, ki direkt csak hajára koncentrált, így nem akadt össze tekintetük, amit Kook sajnált., bár mosolygott, mert élvezte a fejmasszázst és hogy így törődnek vele ott is.
-Most viszont csukd be a szemed. - vette le a zuhanyrózsát Heesoo, majd leöblítette a kisebb fejéről a sampont.
-Köszönöm. - törölte ki arcából a vizet - Ez mi? - érezte meg újra tincsei között a másik ujjait, így fel is pillantott rá.
-Balzsam. Hogy mindig ilyen puha maradjon a hajad. Na, - ült sarkaira - most kicsit rajta marad. - vétett hibát és reflexből belenézett Kook szemeibe, amik ettől a pillanattól fogva nem engedték el többé.
-Kedves vagy.
-Néha túlságosan is.
-Ezt nem lehet túlzásba vinni. - mosolygott Kook, mire Heesoo szíve hatalmasat dobbant, melyet egy nagy sóhajjal jelzett is a kisebbnek, majd felpattant - Hova mész?
-Csak egy pillanat. - loholt ki a fürdőszobából.
A hűtőhöz sietett, majd kikapva abból a borosüveget szinte egy húzásra itta meg a maradékot. Ez kellett, hogy bátrabb legyen és végre elengedje magát, így miután lerakta az üres üveget cammogott vissza Jungkookhoz.
-Meddig kell ennek a hajamon lennie? - mosakodott Kook.
-Még pár perc. - ült vissza mellé a földre Heesoo.
-Merre jártál? - támaszkodott a kád szélére a kisebb vigyorogva.
-Megittam a bort amit hagytál nekem.
-Ohh. - tűnt el mosolya és kicsit elszégyellte magát - Nem fogja megtudni senki, úgysem megyünk sehova, csak ketten vagyunk, nem lesz baj.
-Ezt most a borra mondod?
-Lehet..... de nem biztos. - harapott alsó ajkába Jungkook, majd hosszú percekig hallgattak.
-Most már lemoshatod.
-Nem mosod le nekem? - görbült kaján mosolyra ajka, Heesoo pedig inkább nem kérdezett vissza, hogy miért, csak megrántotta egyik szemöldökét, majd néhány lélegzetvétel után mozdult.
-Csukd be a szemed! - látott is hozzá az idősebb, ám ezúttal ő volt az aki főleg a másik arcát nézte, bár ezt Jungkook nem vehette észre.
Még így is tudott koncentrálni arra, hogy rendesen leöblítse a kisebb hajáról a balzsamot, mialatt indokolatlanul sokszor simogatta meg Jungkook állvonalát és arcát. Miután pedig visszaült sarkaira, a kisebb kinyitotta szemeit és hatalmas csillogó vizes pillái alól kitekintve szemlélte az idősebbet. Egy pillanat alatt elvarázsolta, legalább is azt hitte, mert mikor mozdult volna felé, a másik elhúzódott.
-Törülközz meg! - simogatta meg arcát, miközben Jungkook elpirult, hogy lebukott, de leginkább elszomorodott, hogy hiába álmodozott.
-Jó. - állt fel a kádból, majd nyúlt volna a törülközőért, de kikapták ujjai a közül.
-Segítsek ebben is?
-Umm.... - esett végképp zavarba, már nem tudta, mit gondoljon - I-igen. - engedte is meg Heesoonak, ki azonnal betekerte a puha anyagba, ezáltal meg is ölelte.
Egymás szemeibe néztek, miközben csupán néhány centi maradt kettejük között és próbálták elrejteni mosolyukat, ami nem igazán sikerült. Heesoo úgy érezte magát, mint egy tini, ki fülig szerelmes, Jungkook pedig az is volt. Így miközben lassan szárazzá vált teste mindketten továbbgondolták az estét.
-Így jó leszel. - tekerte Kook derekára Heesoo a törülközőt.
-De még vizes vagyok.
-Azt rád hagynám. - tűrte be kis sarkot a többi anyag alá, hogy ne essen le olyan könnyen derekáról kis leple.
-Mért? - fogta meg csuklóját Kookie - Az ujjaid már így is majdnem ott vannak.
-És szeretnéd, ha lejjebb csúsznának?
-Próbáljuk meg, merre eresztem tovább a kezed.
-Van egy tippem. - húzta magához a kisebbet, ki el nem engedte a másik csuklóját.

-Szabad? - ám Kook nem válaszolt, csak próbált lassan lélegezni, miközben Heesoo feladta a várakozást és már csúsztak is lefelé ujjai. Amint pedig elért férfiasságához Jungkook lehajtva fejét pirult el még jobban, már ha ez lehetséges volt - Cuki.
-Nincs túl jó testem.
-Nem arra mondtam. - mozgatta lassan ujjait - A reakciódra. Mintha szűz lennél.
-Majdnem az vagyok.
-Tae mellett kétlem. - hajolt füléhez Heesoo, miközben szabad kezével ölelte magához derekánál fogva a kisebbet.
-Csak velük voltam még. - tette kézfejeit az idősebb vállaira Jungkook, miközben nyakába bújt.
-Akkor kicsit sem állsz közel egy szűzhöz. Viszont lesznek problémáink.
-Mért? - nyögött aprót.
-Passzív vagy, jól gondolom? Mindig alulra kerülsz.
-Igenh.
-Az a helyzet, hogy én is. - emelte fel fejét Heesoo és a falat bámulva kezdett gondolkodni.
-Nem tudsz most váltani? - nézett fel rá Kookie - Taenak is sikerült.
-Mert Taenak volt oka rá. Ő is teljesen megváltozott, a személyisége is.
-És egy rövid időre nem tudsz személyiséget cserélni? - harapott alsó ajkába Kook.
-Hát nem szoktam. Az nem az én asztalom, nálunk pedig nem megy csettintésre. - igazította meg Kook törülközőjét, hogy ne essen le derekáról, miután kihúzta kezét alóla.
-Aaaaaa. - szomorodott el kicsit Kook - Pedig engem olyanra kéne tanítanod, hogy ezzel is meg tudjam lepni.
-Meg fog ölni, ha megtudja. - dörzsölte halántékait Heesoo - Ezt nem szabad. Jihyo is mérges lesz.
-Nem kell megtudniuk. - fogta meg Heesoo kezeit és elvette arcától - Soha nem tudja meg senki, hogy a nyuszikáját kioktattad.
-Nyuszi?
-A mosolyom miatt. - villantotta is csillogó fogsorát - És hamarosan kapok kis fület és nyuszifarkas plugot is.
-Baszki, de cuki vagy!
-Muszáj lesz megoldást találnod az estére, vagy hoppon maradunk.
-Nyuszi hopp..... Most eljátszottam a gondolattal, hogy kivételesen nekem kell mozogni. - merült el Kook szemeiben.
-És hogy tetszett?
-Hát..... megpróbálhatjuk.
-Szupeeeer! - mosolygott.
-És milyen szexet szeretsz? Durva vagy, mint Tae volt, mert akkor nehezen fog menni.
-Hát ummm.... - pirult el és inkább Heesoo kulcscsontját szemlélte.
-Mi a baj?
-Igazából.... én azt szeretem, ha velem kemények.
-Akkor most megmutatom neked, mire tanítottam. - fogott a fiatalabb fenekére.
Határozott volt, Jungkookot még jobban be is indította ezzel, ám amint a kisebb felnézett szemeibe látta, milyen lágy is igazából az idősebb. Majd újabb csókot kapott, amire már nagyon várt. Szinte azonnal felnyögött, a másik nyakába karolt, miközben elmerültek egymás szájában hosszú percekre. Heesoo a kisebb arcát simogatta, mialatt ölelte magához szabad kezével, mikor pedig elváltak egymástól Kook végigsimított másik nyakának izzó bőrén, míg az idősebb apró puszikkal halmozta el állvonala mentén.
-Gyere picurka. - fogta meg mellkasán pihenő ujjait a másiknak - Ha már bűnözünk, csináljuk rendesen. - indult ki a fürdőből maga után vonva a kisebbet.

-Nem lesz olyan, mint Taeval. - döntötte le az ágyra a fiatalabbat.
-Nem bajh. - húzta az fel megszokásból lábait, törülközője pedig azonnal meg is adta magát.
-Nyugalom. - támaszkodott meg feje mellett Heesoo, miközben másik kezével megfogta Kook combját - Ne kapkodj. Csak szép lassan. Nem csak dugni akarunk, hanem érezni is a másikat.
-Rendben. - próbálta nem kimutatni, mennyire felizgult már, ám férfiból volt, így nehezére esett.
De Heesoo elhatározta, lassan fogja csinálni, szeretkezni fog Jungkookkal, ezért óvatosan vette célba annak nyakát. Kook simogatni kezdte a másik izmos testét, miközben az lágyan harapdálta csupán puha bőrét, de inkább csókolgatta és lefelé haladt egészen kulcscsontjáig. Ő is cirógatta a kisebb testét ujjaival, ám csak oldalán simított végig, majd alhasára tapasztotta tenyerét, hogy Kook ne emelgesse annyira csípőjét. Jungkook felnyögött, amint nyugalomra intették újból. Rászorított Heesoo bicepszeire és beharapva alsó ajkát nézett szemeibe, mire ismét csókot kapott a másiktól. Hajába túrt, amint pedig az idősebb megtámaszkodott mellette alkarjain felhúzta lábait, majd megemelte csípőjét.
-Kookeih. - váltak el egymástól - Nyugalom.
-Nem megyh. Kérlekh. - mocorgott alatta.
-Próbáld megh.
-Kérlekh! - lepte meg Heesoot a kisebb. Felülkerekedve az idősebben ült annak péniszére, ki ettől felnyögött - Te is felizgultál. - vette ujjait szájába.
-Ettől még lassan szeretem. - ült fel - Add azokat nekem. - csókolt kézfejére, majd nyelve mellé vette a másik karcsú testrészeit.
Kook hatalmasat nyelt a látványtól és az érzéstől is. Heesoo nyelve puha volt, selymes, forró, mely óvatosan bánt vele, miközben felnyögött az idősebb, mert Jungkook mozgatni kezdte csípőjét ölében. A kisebb fenekére fogott, megmarkolta és segítette ringatózásában, miközben lassan elengedte ujjait, majd állára csókolt. Kook a nyakába karolt mialatt apró nyögések szaladtak ki száján, szemeit behunyva pedig igyekezte visszafogni rohanni akaró énjét, hogy Heesoo kedvére tegyen. Ahogyan így küzdött magával az idősebb újból leterítette az ágyra. Most azért vált el tőle néhány pillanatra, mert meg szeretett volna szabadulni saját ruháitól is, amiket pár pillanattal később már a földre dobott és nélkülük mászott vissza a kisebb fölé. Végigsimított Kook egész testén, miközben az próbálta magát nyugton tartani, hogy ne ugorjon Heesoo nyakába és üljön büszkén álló férfiasságába abban a pillanatban. Az idősebb ez idő alatt újra megtámaszkodott Jungkook feje mellett, egyik kezével pedig átkarol dereka alatt úgy szorította magához. Leheletnyi hely sem maradt kettejük teste között, miközben Kook is ölelte a másikat, ami miatt már nem bírta visszafogni magát. Egymásnak feszültek és férfiasságaik is mitől Jungkook visszafojthatatlan nyögdécselésbe kezdett. Heesoot akarta azonnal, nem játszadozást, így szenvedett a másik alatt, míg az csak mozgott egész testében, megfeszítette olykor-olykor izmait, mialatt a kisebb izzó bőrét ostromolta csókokkal és tenyerébe fogta annak formás fenekét.
-Szexet akarooooookh! - vetette hátra Kook fejét, közben pedig Heesoo vállaira támaszkodva próbálta kicsit feljebb tolni magát, hogy tudjon tenni is végre azért, amire vágyik.
-Még nemh! - fogott a picur csípőjére és nem engedte feljebb, mialatt kulcscsontjára nyomta sokadik csókját elválva a másik testétől.
-Deh... - vette kezei közé Heesoo arcát, így egymás szemeibe pillantottak - Te is feszülszh. - lihegett.
-Igenh. De még egy kicsith. - mozdult újra és csókot nyomott Kook ajkaira, mitől az behunyta szemeit, majd lassan haladt lefelé selymes bőrén, végig nyakán, kulcscsontjait is kényeztette, végül mellkasán folytatta útját, amit a kisebb már szeretett volna látni is. Ködös tekintettel pislogott Heesoo-ra ki megérezte ezt, így felemelkedett - Érezdh!
-Mih?
-Ne nézd, érezdh. - mászott vissza Kook arcához - A nézés sokat elvez az élvezetből.
-De látnom kell. - karmolt végig Heesoo két oldalán.
-Nem kell. Ahj! - kelt fel róla.
-Neeeh. - ült fel sarkaira Jungkook, míg a másik a szekrényben kezdett kutakodni - Becsukom a szemem, csak gyere visszaaaaaa! - nyavalygott.
-Már itt is vagyok. - fordult vissza a fiatalabb felé kezében egy nyakkendővel - Másom nincs. - sétált oda Kookhoz, majd elkezdte bekötözni szemeit - Szoros?
-Ummm..... nem. - tapogatta meg a selymes anyagot.
-Akkor jó. - döntötte vissza a fiatalabb meglepetésére azt az ágyra - Ne vedd le! - csókolt nyakába.
-Rendbenh. - sóhajtott fel.
Heesoo így kedve szerint folytathatta útját, léphetett a tettek mezejére és haladt végig ugyan úgy a fiatalabb testén, ahogyan pár perccel korábban, mialatt az nyögdécselt, sóhajtozott, ujjai pedig az idősebb bőrét simogatták, mikor épp nem körmeivel hagyott azon piros csíkokat. Mikor viszont Heesoo elérte célját, kezébe vette Jungkook férfiasságát, majd forró csókot nyomott annak érzékeny végére a kisebb vállaiba mart annyira, hogy az már fájt a másiknak. Ezért mialatt lassan engedte engedte szájába Kook péniszét, annak kezeit inkább a takaróra vezette, így nem az ő bőrét cincálták apró körmei. A fiatalabb az ágyneműt szorította, míg Heesoo lágyan folytatta azt, amibe belekezdett. Minden tudását bevetette, ezért Jungkooknak hatalmas élvezetet nyújtott, melyről mindketten tudták, az egyébként is felizgult kisebb nem sokáig fogja jól tűrni, így az idősebb figyelt rá. Óvatosan csinálta, mialatt Kook levegő után kapkodott és egyre nagyobbakat nyögött.
-Heesoooohh! - feszült kis ívbe háta - Aaaaah! Neeee! - nyafogott, amint az említett kiengedte szájából - Mééééért?
-Mert más jön. - tért vissza a kisebb ajkaihoz, majd rájuk tapadt, mialatt bevezette első ujját a fiatalabbnak, ki azonnal nyakába karolt.
Szájába nyögött, de el nem engedte volna az idősebbet semmilyen fájdalom hatására sem, így csak szorító kezéből és apró hangjaiból lehetett megállapítani, kicsit kellemetlen volt számára a kötelező felkészítés, ám nem ellenkezett. Inkább az zavarta csak igazán, hogy Heesoo lassú volt. Tényleg óvatosan bánt vele, lágyan, amihez ne volt hozzászokva, mivel pedig csak egyik kezén tudott támaszkodni, így Kook könnyen ledönthette volna az ágyra, amit pár perccel később meg is tett.
-Neh! - ült fel azonnal az idősebb és Jungkook feneke alá nyúlt, ki már az idősebb péniszéhez igazította magát - Nyugaloooom. - csókolt állvonalára.
-De nem bírom márh. Heesoo kérlekh! - fejtette le magáról a védelmező ujjakat - Könyörgöm.
-Kook, fájni fog. - érezte meg a fiatalabb szűk bejáratát.
-Nem érdekelh. - ereszkedett lejjebb, majd mikor már az idősebb átkarolta derekát, akkor szabad kezével fogott péniszére, hogy biztosan magában érezhesse azt - Hahh..... hatalmas. - nyögött azonnal, amint kezdte elfoglalni helyét Heesoo.
-Csak nem lazultál még elh. - sóhajtotta fel a házigazda is, hiszen Kook iszonyatosan szűknek bizonyult - Mondtam, hogy még neh. Hahh... álljh meg. - nyúlt inkább újra feneke alá és Kook nem is folytatta útját.
-Heesoohh. - nyögött fel fájdalmasan a kisebb, miközben már vállain támaszkodott lehajtott fejjel.
-Feküdj vissza. - döntötte le lassan az ágyra újból a fiatalabbat, majd el akart válni tőle, ám az lábait az idősebb csípője köré fonta és nem engedte. - Kookh, én megértem
-Kérlekh! - szakította félbe társát, kinek végigsimított mellkasán, így érezte annak szintén izzó bőrét, rohanó szívét, amit tettiből nem mondott volna biztosra.
-Egy kis bemelegítés és nem kell szenvedned sem.
-Nem attól szenvedek. - húzta magába lassan Heesoot, miközben fájdalmasan nyögött fel újból.
-Jungkook kérlekh. - érezte meg a forróságot, miközben nyomta le a kisebb csípőjét és emelkedett is volna meg pár pillanattal később, mikor már volt hozzá ereje, ám a fiatalabb nyakába karolt, így majd hogy nem felült vele, ám csak kezeiben tartva emelte fel - Nyugodj megh..... legalább egy kicsith. - lihegett.
-Nem megyh. - engedett szorításán és lejjebb akart csúszni - Engedjh.
-Nem akarlakh. Nyüszíteni fogszh. - puszilt halántékára - Azt nem akarom.
-De én igenh. - mocorgott Heesoo karjaiban, így az nem tudta rendesen tartani.
Addig harcolt vele a kisebb, míg fel nem adta. Sarkaira ült, Kook pedig térdein állt, végül ráhárult a feladat, ezért ahogyan ő érezte, olyan ütemben ülhetett le az idősebb ölébe. Heesoo ugyanis teljesen megadta magát. Kezeibe inkább Jungkook arcát fogta, hogy csókolhassa, míg az teljesen leereszkedett. Lihegve borultak egymás vállára, hiszen az a szűk forróság, amit az idősebbnek nyújtott teste, hamar kiugrasztotta volna bőréből, ha nem álltak volna meg pár percre.
-Ezth nem kellet volnah. - kapkodta a levegőt Heesoo.
-De szerethem.
-Azt, hogy fájh? - emelte fel fejét az idősebb, hogy Kook szemeibe néz, ám azok még mindig be voltak kötve.
-Uhum. - bólogatott lágyan - Szerethem..... a kemény szexet is. - nyelt egyet, rendezve kicsit lélegzését - Mikor tépik a hajam és még azután is a kedvenc pontomat dugják, hogy elélveztem. Szeretem Taeh kemény mozdulatait, meg Jinbe is szívesen kapaszkodok, mikor nem lassít már Tae, pedig mindkettőnkre ráférne. Szeretem, ha keményen bánnak velem. Attól.... felizgulok és képes vagyok még.
-Én nem leszek veled ilyen. Nem szeretem.
-De van amit szeretsz, nem? - dőlt vissza az ágyra, csípőjét még megfelelően tartva.
-De.
-Engem szeretsz. Felizgattalak és nem bírod ki, hogy ne dugj meg. - markolt az ágyneműbe - Szóval gyerünk. Bűnözzünk rendesen.
-Iszonyat édes vagy. - sóhajtott fel Heesoo, majd nyakába nyomott egy csókot, míg kezébe fogta Kook férfiasságát - Fel tudnálak falni.
-A tiéd vagyok. Azt teszelh, - sóhajtozott Jungkook - amit csak szeretnél.
-Biztos? - puszilgatta tovább.
-Igenh! Hahh... mozogjh.
-Várj egy kicsit! - kelt fel róla - A kedvedben járok akkor.
-Hmm? Neeeh! - érezte, amint kicsúszik Heesoo pénisze testéből - Aaaaah.
-Nyugalom! - vette azonnal szájába Kook férfiasságát, mire az jólesően nyögött fel.
Olyan lendülettel szopta, miközben ujjaival a fiatalabb belső pontját kereste, hogy Jungkook rögtön rájött, mire is készült. Nem bánta, hagyta is a másiknak, mialatt egyre jobban kapkodott levegő után. Az idősebb nyelvétől kőkeménnyé vált pénisze, ahogyan végig nyalt rengetegszer hosszán, majd amint hegyét kezdte szopogatni és még meg is találta gyönyörközpontját, Jungkook kezdte tudtára adni, hamarosan vége lesz, akkor pedig nem úgy alakulnak majd a dolgok, ahogyan azt Heesoo szereti.
-Nemh.... nemh bíromh. - lihegett - El fogokh.... hahh.... ott neh! - cincálta az ágyneműt, miközben az idősebb nyelve hegyét bújtatta Kook péniszébe - Aaahhh..... Heesooh! - Kapott szeméhez és levette a nyakkendőt. Látni akarta ezt, nem bírta megállni, hiszen Jinnél is ha kihagyta volna ezt, nagyon bánta volna. Ezért ledobta a selymes anyagot, majd úgy élvezett az idősebb szájába, miközben annak minden mozdulatát figyelemmel követte.
-Picurkah. - csókolt csípőcsontjára Heesoo - Levetted.
-Muszáj volth. Istenemhh..... Mégh! - túrt az idősebb hajába.
-Most másth! - ült sarkaira, majd ölébe húzta Jungkookot.
-Végreh. - harapott alsó ajkába, mialatt Heesoo lassan megtöltötte testét.
-Sokkal kényelmesebb, nemh? - kapkodott levegő után.
-Deh. - nyögött fel Kook.

Heesoo lassan kezdett mozogni, viszonylag bátortalanul, hiszen nem ez volt az ő fő szerepe, ám amint látta, hogy Jungkook mennyire élvezi és imádja, kicsit megnőtt az önbizalma. Bár lassan mozgott, mégis határozottabban, miközben minden érzését igyekezte belevinni. Ugyan Kook nem a párja volt, mégis hamar imádni kezdte. Szemlélte testét szeretkezésük közben, ahogyan a másik nyögdécsel, izmai meg-megfeszülnek, lassan pedig kezd kipirosodni arca, ahogyan zavarba esik fürkésző tekintetétől. Jungkook megbánta akkor, hogy levette a nyakkendőt, hiszen azzal nem vette volna észre, amint Heesoo ennyire figyeli és nem pirult volna el. De ahogy jutott némi vér fejébe, úgy azonnal megoldást kezdett keresni.
-Cseréljünkh! - ült fel, majd megcsókolta az idősebbet, ki készséggel dőlt le az ágyra és engedte át az irányítást a fiatalabbnak.
Kook megtámaszkodott mellkasán, néhány mozdulattal később pedig, amint megtalálta a legélvezetesebb szöget számára, hozzá méltó tempóba kezdett. Hangosan nyögött minden egyes lakalommal mikor maximálisan ereszkedett Heesoo férfiasságába, ám hiába volt izgató ez az idősebb számára, ő lassítani szeretett volna, ezért Jungkook csípőjére fogott és pihenőre késztette.
-Aaahhhh! - nyögött fel a kisebb, majd tátott szájjal, ködös tekintettel pislogott az alatta fekvő szemeibe.
-Lassabbanh! - emelkedett hevesen az ő mellkasa is, amin a fiatalabb ujjai pihentek.
-Nem voltam jóh?
-Deh.... hahhh.... nagyon ish. - emelkedett fel és szemlélte azt a pontot, ahol testük eggyé vált - Csakh.... huhh! Szeretem kiélvezni. - ejtette vissza fejét a párnára - Szeretem ezt sokáig érezni. Olyan forró és szűk a tested. Ezer éve nem volt részem ilyenbenh. - lihegett - Ne kapkodjunk. Szeretném még érezni amint megremegsz, mikor elérem a prosztatád. Hallani akarom az édes nyögéseid még hosszú percekig. - mozdított Kook csípőjén, mitől az hallatta is hangját - Igenh, ezeketh. - mosolygott Heesoo.
-Deh.... én nem bírom. Megőrülökh!
-Nem fogszh. Csakh folytasd lassabban.
-Nem megy. Már ettől is. - ejtette hátra fejét csukott szemekkel - Még egy kicsith és.... hahhhh.
-Kookh. - ült fel hozzá Heesoo - Uralkodj magadon kérlekh. - csókolt nyakára.
-Nem megyh.
-Picurkah. - simított a fiatalabb péniszére, melyen már apró cseppekben folyt lassan végig nedve, de szerencsére még nem a lényeg.
-Dugd bele az ujjadh. - emelte vissza fejét.
-Tessék? - pislogott rá meglepetten az idősebb.
-Tartsd vissza azzal.
-Szereted, ha van benne valami? - cirógatta ujjával Kook picike nyílását.
-Igenh.
-Látszik a babym rajtad. - mosolygott - De gyere inkább, van egy ötletem. - állt fel Jungkookkal kezeiben.
A konyhába sétált vele, majd lerakta az asztalra és egy csókot nyomva arcára kért tőle bocsánatot, amiért pár percre el kellett hagynia testét pont a legnagyobb roham közepén. Kook morgott kicsit, de lihegve terült el saját férfiasságát simogatva, amíg Heesoo a fiókokban kutatott. Végül egy kis köteg madzaggal tért vissza és meglepte Kookot. Elé térdelt, majd szájába vette pár pillanat erejéig péniszét.
-Nem szoktam ilyet, - kezdett mondandójába, míg Jungkook felült - de ha szeretnéd még bírni akkor ezt esetleg.... rád köthetem. Bár nem szeretem, de szeretném, ha még élvezkednél te is.
-Rendben.
-Biztos?
-Csináld!
Heesoo nem túl szorosan, de nem is túl gyengéden tekerte körbe Kook férfiasságának töve körül a madzagot, majd megkötötte és végig simított teljes hosszán. Kíváncsi volt, hogy mennyire hatásos, ezért a szokásos hozzáértéssel vette szájába a fiatalabb teljes méretét, az pedig szorgos nyögdécselésbe kezdett. Ám Heesoo ezúttal csalt. Szabad kezével önmagát is kényeztette, mert nem szerette volna a kisebbet még sokáig így látni, így pedig saját mordulásai kellemes rezgést nyújtottak Jungkooknak, aki hamar a másik tudtára adta.
-Így.... ahhh.... nem tudok..... Jó leszh. - sóhajtozott.
-Ennekh - csókolt Kook belső combjára - örülökh. Folytassuk! - állt fel, Jungkook pedig elfeküdt az asztalon.
Heesoo kezeibe vette a kisebb lábait, úgy foglalta el újból helyét és kezdett lassú mozgásba. Megkereste ezúttal is a fiatalabb gyönyörközpontját és már csak az volt számára a cél, hogy minél többször elérje, minél többször cirógassa azt, hogy szemlélhesse Kookot maga alatt, amint orgazmusa határán toporogva hullámzik teste. Nem volt nehéz megtalálni ezt a pontot, ami csak rá várt, a fiatalabb pedig azonnal hangoztatta is, hogy mennyire ügyes a másik. Kezeire fogott és behunyt szemekkel harapott ajkaiba, miközben megfeszítette izmait, így Heesoo is felsóhajtott. Jungkook szánt szándékkel igyekezett minél szűkebb utat biztosítani az idősebbnek, ki alig gyorsított tempóján, mégis rettentően fokozta az élvezetet. Kookot lassan oldalára fordította, így még feszesebb lett forrósága.
-Ez nem fog kelleni márh. - kapott a fiatalabb péniszéhez, hogy levegye róla a madzagot.
-Akkor én azonnal.... még várjh! - fogott kezeire Jungkook.
-Én sem tudom márh.... - támaszkodott meg az asztalon és csókolt Kook vállára - Édes vagyhh.... szabadh.... belédh?
-Hahhh.... igenh! Nagyon szeretnémh! - hunyta be szemeit a kisebb, miközben szabad kezével Heesoo nyakába karolt, hogy ne távolodjon el tőle.
Szinte összeolvadt testük és nem is érdekelte már a kisebbet sem a lassú tempó. Az idősebb elérte, hogy élvezze, imádja, megvesszen érte, mikor pedig tudatta vele, nedvét is fogja érezni, azonnal fel akart robbanni. Ezért nem vette le rögtön a madzagot férfiasságáról, mely lüktetett már kezeik között. Csak kivárta, míg a hangos nyögések, megfeszülő izmok és behunyt szemek között Heesoo el nem éri orgazmusát és meg nem tölti forró testét, melyet Kook hatalmas sóhajjal boldogan fogadott. Érezte megremegni Heesoot maga felett amitől újabb hatalmas csepp szökött ki péniszéből, miközben az idősebb még lassan mozgott tovább. Szétkente makkján nedvességét, pár pillanat múlva pedig Heesoo újra a hátára fordította, miközben felemelkedett.
-Mutasdh! - lihegett, ahogyan elhessegette Kook kezeit péniszétől, majd mindkettejük szeme nemességére tapadt.
A fiatalabb társa még cirógatta nemességét, hogy kicsalogassa belőle kéjes nyögéseit, majd mikor már tüdeje legmélyéről bukkant elő minden élvezetes sóhaj oldozta csak ki a szoros madzagot, mitől Kook hálásan hunyta be szemeit, vetette hátra fejét ás lélegzett mélyeket. Megremegett teste, minden porcikája, amint hasfalára folyt orgazmusától ondója, miközben Heesoo csodálta testét, ám hamar csókolgatni kezdte inkább azt. Megszokásból tért át a másik puha, finom bőrére, nyugtatva ezzel heves légzését. Végig szegycsontján fel, egészen nyakáig, melyen a rohanó ütőérre is nyomott néhány puha puszit mielőtt áttért volna a legfiatalabb állvonalára.

-Minden rendben? - simított végig oldalán Heesoo, miközben Kook még mindig behunyt szemekkel lihegett.
-Ühüm. - bólogatott gyengén.
Az idősebb felegyenesedett, majd elhagyva Jungkook testét keresett törlőkendőt mindkettejüknek. Sietett vissza és mielőtt egy csepp is megszökhetett volna a padlóra, már törölte is meg a kisebbet, majd mellé rakta a nagy tekercs papírt. A legfiatalabb ettől nagyon zavarba esett. Minden alkalommal ez történt, de sosem foglalkozott vele más, most pedig úgy érezte magát, mintha valami kis baba lenne, akivel törődni kell, ez viszont nem tetszett neki, megaláznak tartotta és úgy is viselkedett. Elhúzódott, maga akarta kezelni a dolgokat.
-Mi az? - lepődött meg Heesoo aki mosolyogva szemlélte a röpke pillanat alatt Jungkook édes arcát.
-Meg tudom csinálni.
-De szívesen segítek. - nyomott puszit Kook homlokára, amint az felült - Inkább a hasaddal... mindegy.
-Megoldom, az én dolgom, nem vagyok kisgyerek.
-Az biztos nem vagy. - mosolygott rá Heesoo, de Jungkook kerülte tekintetét - Naaa... mi a baj?
-Semmi. - tisztogatta magát és fejét rázta.
-De. Valami baj van. Mi az picurka?
-Semmi.
-Ahh, ne csináld ezt. Látom rajtad tisztán. Ne hazudj. - váltott hangnemén, Kook pedig inkább elmondta, mielőtt még jobban felidegesítette volna.
-Megalázónak érzem, ha te.... szóval te törlöd le.
-Mért?
-Mert nem vagyok baba.
-Ezt nem is mondta senki, de akkor átengedem neked. - tépett le némi papírt a hengerről - Csak így most asztalt is takaríthatok. - vigyorgott Heesoo és eltávolodva kisit a fiatalabból kezdte hasát letörölni.
-Bocsánat.
-Semmi baj.
-Mindjárt segítek.
-Nem kell. Te csak pihenj.
-De nem. Segítek. - mászott volna le az asztalról, ám Heesoo inkább kezeibe vette.
-Inkább gyere és feküdj le.
-Jössz te is. Mert veled akarok lefeküdni. - kapaszkodott nyakába.
-Újra?
-Ha már bűnözünk, csináljuk rendesen. - vigyorgott Jungkook.
-Gyorsan tanulsz. - mosolygott az idősebb is.
-Gyere velem és megmutatom, mennyire.
-Akkor most te térdelsz? - indultak a háló felé.
-Is.
-Mi az, hogy is? Akkor megint rám hárul?
-Nem, de ha szívesen csinálod én nem ellenkezek.
-Óóóó, jaaa, ahha, hát persze. - rázta fejét Heesoo, miközben Kook nevetett - Neked mindent, nekem meg semmit.
-Ez nem igaz. Belém élvezhetsz.
-Jahj tényleg, bocsánat. Ez akkor visz mindent.
-Hát igen. Na hajrá! Dobj le és dugj meg! - ficánkolt az idősebb kezeiben.
-Csak lassan. - hajtotta be az ajtót Heesoo - Én úgy szeretem.
-Vettem főnök!


(Nah, hosszú idő után végre újra írtam és befejeztem ezt. Remélem tetszeni fog és megbocsájtotok a kihagyásomért, innentől igyekszem hetente pár ficit hozni, de nem ígérek sajnos semmit T-T. Ha érdekel, leírhatom a hátráltató tényezőimet, de nem hiszem, hogy ez az oldal a személyes problémák kiöntésére lenne kitalálva. Szóval olvassatok ficit és legyetek türelemmel, mert igyekszem.
Közbe nyomjátok továbbra is a koncert szervezéseket, mert csak rajtatok múlik. Block B már jön, ez tuti, de kellenek még nekik a make-ek, azonban hozzuk el a többieket is!
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK

Idolater magazin 1. évfolyam 4. szám ~ Több Korea

Itt is van a szeptemberi szám! Ami pedig különösen érdekes és ajánlom figyelmetekbe, mert sokan visszakérdeztek, van benne egy cikk a FanCafe-ról! :)

Tartalom

Beköszönő
Kultúra - Alkoholfogyasztás Dél-Koreában
Interjú - Gasztro nyertes
Közvetítő - Koreai csereprogram
Sorozatfüggő - Secret Garden
A hónap csillaga - Block B
Kikapcsoló, Beharangozó - Képfelismerő, Block B Magyarországon
Múlt idéző - Sech Kies
Kpop World Festival - Különkiadás
Hazai pálya - Interjú: R3d Seven
Kulisszák mögött - Kpop World Festival 2016
Hazai pálya - Interjú: 4Divas
Különlegesség - Hogyan működnek a koreai rajongó oldalak? (FanCafe)
Kikapcsoló - Kakukktojás
Szövegelő - Infinite
Összegző - Július
Tuti divat - Hanbok, Etude House
Fan-sarok
Credits

LINK!

Jó olvasást! ;)

Rap Monster szülinapi project

Nem sokkal Kook után jön Mone, így már a Fandom projectje is fut számára. Neki is magatokról kell képet küldeni, ami megfelel a leírásban található kritériumoknak.
A képeket: Szeptember 4. vasárnap éjfélig fogadja a Fandom

Aki pedig szeretné őt videóban felköszönteni az 28.-án vasárnap megteheti, de jelenlétét jelezze előre a Facebook eventnél a kiírt poszt alatt!!!

FACEBOOK EVENT

Reméljük Rap Monster is sok képet kap majd, hiszen Jungkookhoz 100 darab gyűlt össze, ami nagyon nagyon szép szám! Tartsuk ezt a minimumot, de ennél csak több legyen!!! :D Örülünk lelkesedéseteknek, mert ezzel tudjuk megmutatni mindenkinek, nagyon szeretjük a srácokat és mindent megteszünk csak azért, hogy élőben is láthassuk őket legalább egyszer!

Szóval hajrá emberek, várjuk képeiteket!

Jungkook videóját pedig ki fogjuk posztolni, hogy osszátok Twitteren a fiúkat tagelve! :)

Jungkook szülinapi project

Sziasztok!

A Fandom Jungkook szülinapja alkalmából is készít egy videót, ahogy eddig már számtalan alkalommal megszokhattátok. Most is várjuk majd képeiteket, melyek megfelelnek a leírásban található kritériumoknak.

Aug. 24.-e éjfél a beküldési határidő.

A kritériumokat és az e-mail címet megtaláljátok az eseménynél!

Jungkook Birthday Project

Kérünk benneteket figyelmesen olvassátok el a leírást, ha pedig valamit nem értetek, vagy kérdésetek lenne, fussatok neki újból, de ha ezután sem lenne valami tiszta, akkor nyugodtan keressétek fel a szervezőket!

Várjuk képeiteket, reméljük ezúttal is elöntötök velük :D