Jimin&J-Hope yaoi oneshot

Harmadik fél szemszöge

Sokat koncerteztek a fiúk szinte mindig is. Kevés pihenőjük volt, a rengeteg munka mellé pedig nem nagyon fért magánélet, így a családozás kifejezetten luxusnak minősült köreikben. Nem is számítottak inkább rá soha, hogyha majd egyszer mégis összejön, akkor meglepődjenek és boldogok legyenek, de ha nem, akkor se csalódjanak nagyot. Azonban sokszor voltak magányosak, amin még az sem segített, hogy mindent elmondtak egymásnak. Pedig igyekeztek, nagyon is.
-Mond csak Hopi. - szólalt meg Jimin az ágyában fekve, mielőtt elaludtak volna - Te nem akarnál többet hazajárni?
-De, jó lenne. De dolgozunk és szeretem ezt is. Majd eljön annak is az ideje, mikor már többet leszek otthon. - fészkelődött.
-Mi a baj Jimin? - érdeklődött Tae is - Megint letargiában vagy?
-Kicsit. Hirtelen nagyon elkezdett hiányozni mindenki.
-Mert volt időd ezen elmélkedni. Inkább aludj. - fordult oldalára Hoseok.
-Jó. remélem ezért hamarosan hazamehetünk egy kicsit.
-Annak én is örülnék. De tényleg jó éjt srácok. Korán kelünk és fotózás is vár ránk.
-Jah, tényleg. Jó éjt!
-Nektek is fiúk. - hallgatott el Jimin, de nem tervezte még, hogy alszik. Csak gondolkodott, hogy vajon mikor juthat haza. Egy kis kikapcs nem ártott volna már, de esély sem volt rá, a fiúk pedig hiába voltak ott, néha akkor is egyedül érezte magát.

Végül annyit gondolkozott, hogy fele annyit aludt mint társai, ezért sokkal fáradtabban is kelt. Szemei alatt hatalmas karikák ékeskedtek, amikre már napok óta gyúrt, hisz a szoros tempó miatt igen kevés pihenőjük volt, most pedig, mikor tudott volna aludni, egyszerűen nem bírt. Pedig napközben még a sminkes székben is elszundított. Ennek a kis éjszakai elmélkedésnek azonban meg is lett az eredménye. Alig bírt kimászni az ágyból, majd egész nap zombi módjára közlekedett. Fotózás előtt direkt ivott kávét, ami segített picit helyzetén, így a koffein karöltve a rengeteg sminkkel el is tüntette arcáról a fáradtságot. Profi módjára állt ki a fényképező elé és végezte munkáját, miközben megpróbált nem hatalmasakat ásítani. Bár ez nem mindig jött össze, ennek ellenére sikeresen teljesítette feladatát rengeteg szép képpel, amikből lehetetlennek bizonyult a válogatás. Még neki is tetszett a nagyja, így inkább teljesen a marketingesre bízta, hogy majd ő hogyan fog dönteni. Miután pedig sikernek könyvelte el a fotózást megrohamozta a kipakolt ételeket, ugyanis míg fel nem kellett állnia a fodrászszékből ő aludt. Ezért a kamera előtt már javában korgott a gyomra.
-Éhen veszek. - lépett Kook és Jin mellé - Mennyi minden.
-Jaja. És Jint ne nézd, mert sosem fogod tudni abbahagyni az evést. - fordult is meg a legfiatalabb, majd egy hatalmas péksütivel sétált el.
-Nem tehetek róla. Imádok enni. - pakolt egy kis tányérra magának a legidősebb minden félét, miközben néhány falat a szájába is jutott.
-Ha annyit megeszel oda a diétád.
-Francokat. Ma nem számít.
-Ahh értem. - mosolygott Jimin, majd nézelődni kezdett, hogy ő mit is támadjon le.
-Na mit eszünk? - jelent meg J-Hope is.
-Nem tudom még. Nem tudok dönteni.
-Én ilyen csokidarabosat fogok enni. - vett is egy szeletet a sütiből.
-Ez a bevonatos meg tök jól néz ki. - emelte fel a zacskót amiben az édesség volt, majd egy darabot kivéve belőle enni kezdett - Ez tök finom.
-Itt csak finom kaják vannak. - kezdtek sétálgatni, míg szünetet tartott a fotós is.
-Ezt lesz a kedvencem. Remélem van még belőle. - választott ki egy újabb darabot - Megkóstolod? - nyújtotta Hoseoknak, felé fordult.
-Várjál, először te ezt! - nyújtotta a szelet süteményt társának, aki bele is harapott, közben pedig végig az idősebbet nézte - Nem túl édes, pont jó, pedig van benne csokoládé is.

-De ez akkor is jobb. - nyújtotta újra a kis darabot J-Hopenak.
-Jól van megkóstolom, de csak mert te nyújtod és az édes kis ujjaidtól csak finomabb lehet.
-Ez úgysem kerül bele a bomba, nem tudom mit udvarolsz. Nem fogja látni egy fan sem.
-Nem is miattuk csinálom. - harapott bele mosolyogva a süteménybe Hopi.
-Furcsa vagy. - ráncolta szemöldökét Jimin.
-Furább, mint szoktam?
-Igen.
-Hoseok! Gyere! - kiabáltak az idősebbnek, az pedig szó nélkül otthagyta társát, aki csupán egy vállrándítás után le is tudta J-Hope megnyilvánulását.
Ám érdekes mód visszasétált az étkezőpulthoz, majd lerakva a zacskónyi csokibevonatú süteményt, inkább abból vett egy szeretet, amiből hyungjától is kapott egy falatot. Az most sokkal finomabbnak bizonyult számára, mint a másik kis édesség. Hoseok ugyan furcsán viselkedett, ám nem nagyon foglalkoztak vele többet a nap hátralévő részében. Pedig mindkettejüket izgatta egy kicsit a helyzet, de mégsem hozták fel, csak úgy tettek, mintha semmi sem történt volna, mert szerettek volna egymás közelében maradni. Ez egészen estig sikerült is, amikor hazaérve Jimin azonnal becsoszogott a fürdőbe. Nagyon fáradt volt, mert keveset aludt, ezért szeretett volna minél hamarabb ágyba kerülni. Így is elaludt hazafelé J-Hope vállán, amivel a másik tudtára adta, hogy mennyire álmos.
-Jimin! - toppant elé az idősebb, amint az említett kijött a fürdőből egy szál boxerban.
-Hopi. - torpant meg.
-Egyél mielőtt lefekszel. - emelte fel a tálat egy kis vacsorával - És beszélgettünk a holnapról a fiúkkal. Kitaláltunk valami újdonságot. - mosolygott.
-Tényleg? - kerülte ki a fiatalabb, majd szobájába indult - Mit?
-Hát sokat hallottunk róla, hogy mennyire szeretik a fanok, ha ölelgetjük egymást, így lett egy ötletünk. - haladtak közös szobájuk felé - Így arra gondoltunk, hogy holnap úgyis van egy koreo ugye, amiben párokban vagyunk. Ott lehetne egy bromance, ahogy a többi bandánál is.
-Mire gondoltál pontosabban? - nyitott be a hálóba Jimin, majd ruhásszekrényéhez sétált.
-Nem tudom, de remélem nem zavar. Majd holnap kitalálom.
-Hát.... - gondolkozott el egy pillanatra. Bármi is az, amit Hoseok szeretne, attól Jimin tuti zavarba fog esni, elvégre már attól is elakadt szava, mikor észrevette, hogy haza úton végig J-Hope vállán aludt, de..... ez Hoseok. - jó. Nem zavar. Ha a többiek is csinálják, nekem is megfelel. - vett elő egy pólót és felöltözött.
-Huh, jó. Azért féltem, hogy fogsz reagálni.
-Ha a többiek belementek, nekem is kell nem? - nézett hyungjára és halványan mosolygott.
-Hát, végül is ez igaz. Na most egyél mielőtt lefekszel. - nyújtotta neki a tányért az idősebb.
-Mit hoztál nekem? - kezdtek beszélgetni.
Végül annyira elhúzódott az esti társalgás miközben falatoztak, hogy Hoseok kétszer is fordult a tányérral újabb adagért. Nem akarta egyedül hagyni társát, mert féltette, hisz előző este nagyon honvágya volt, ezért foglalkozni akart vele, ami túl jól sikerült is, így egy ágyban aludtak el, csupán Hopin még a rendes ruhája volt.

-Akkor mindenki kitalált valamit? - készülődtek a színfalak mögött pár perccel a fellépés előtt, miközben a füleseket rakták fel.
-Igen, megbeszéltük tegnap Taeval az egészet. - igazgatta a kábeleket magán Jin.
-Jah, én is letárgyaltam Kookieval. - válaszolt Rapmon.
-Akkor jó, Nekünk is megvan Jiminnel, Suga meg megúszta, úgysem olt ínyére a dolog. - fordult a színpad felé Hopi.
-Engem hagyjatok ki az ilyesmiből, nem szeretem. - morgott még kicsit Yoongi a kezdés előtt.
-Tudom. Hajrá srácok! - kezdett rá a leader - Mindent bele, menni fog! Csak ügyesen.
Majd a szokásos lelkesítő szövege után egyként léptek a színpadra. Szívük torkukban dobogott, ahogy mindig, de az első néhány perc után belerázódtak és végezték dolgukat, amit nagyon is élveztek. Imádtak annyi ember előtt énekelni és ugrálni, a hatalmas taps, meg őrjöngés pedig csak biztatta őket. Lassan de biztosan közeledtek a kiválasztott koreográfiához, amikor pedig el is értek hozzá, majd bevetették új ötletüket, hatalmas sikítás hallatszott a közönségből. Ám Jimin és Hoseok másra figyeltek. Szinte semmit se vettek észre az ujjongásból, csak azon szomorkodtak, hogy oda kellett tennie a fiatalabbnak a kezét, így nem csókolhatta meg ténylegesen is társát, aminek az idősebb is örült volna, habár ezt nem akarta bevallani, senkinek sem.

Ezek után azonban levakarhatatlan vigyor ült mindkettejük arcára. A koncert végéig csak mosolyogtak, mint a tejbe tök, amit a rajongók betudtak annak, hogy szimplán örülnek nekik, ám teljesen más állt a háttérben, ennek pedig lehet még a fanok is jobban örültek volna, egy részük biztosan.
Fellépés után folyt róluk a víz, bár ott helyben nem tudtak lezuhanyozni, csak átöltözni. Percekig ültek egy helyben, ahogy szoktak, míg iszogattak, hogy a vesztett folyadékot pótolják, miközben beszélgettek, de Hoseok és Jimin nem szólaltak meg. Egymás mellett pihentek egy kanapén, amint pedig elfogyott az idősebb itala, a fiatalabb nyújtotta neki sajátját, tekintetük pedig találkozott. Amint J-Hope beleivott a flakonba továbbra is egymást figyelték, ám Jimin úgy mosolygott, amiből a másik mindenre rájött, így bátrabb lett. Visszadőlt a kanapé támlájának, majd hirtelen megcsípte a fiatalabb combját, aki csikis volt, ezért azonnal össze is rezzent és kuncogott, míg az idősebb folytatta. Végül hatalmas nevetésben tört ki a kisebb és felpattant. Mosolyogva állt meg az idősebb előtt, miközben combját dörzsölte, majd mikor Jungkook hozzászólt hirtelen a kisebbel kezdett foglalkozni.

Igyekezték leplezni a kialakuló kis kapcsolatukat, bár nem nagyon kellett. Alapjában véve is sokat voltak együtt, rengeteget szivatták a másikat, így nem kellett visszavenniük.  Folytatták egész este, ahogyan szokták. Hazaérve sem hagyták abba, csupán szétváltak egy kicsit, mert Hoseok rohant el elsőnek fürdeni, Jimin pedig kivételesen éhes volt, aminek mindannyian örültek. Evett, ráadásul magától, így nem izgultak az egészségéért. Végre nem kellett pluszba még azon görcsölni, hogy mikor esik össze a profi táncos. Azonban az nem tervezte, hogy egyedül vacsorázik, ezért mikor tudatosult benne, hogy Hopi jelenleg esélytelen egy olyan vacsorára, mint tegnap, ezért új ötlete támadt. Elvégre fürödtek már együtt mindannyian, tehát nem fog neki meglepetést okozni az, amit a fiatalabb kiötlött. Így lendületesen sétált a fürdőszoba felé, majd belépett annak ajtaján, miközben meg sem próbálta leplezni, hogy ott van.
-Ki az? - hajolt ki Hoseok a függöny mögül - Szia Jimin! - mosolygott - Mit szeretnél? - nézte társát, aki azonnal elkezdte ledobálni cuccait.
-Veled akartam vacsorázni.
-Hamarosan végzek és megyek..... baj van? - érdeklődött, amint szemlélte, hogy Jimin már a nadrágjától is teljesen megszabadult.
-Nincs. Csak.... ha nem jössz enni, jövök hozzád fürdeni. - vált meg boxerjától is, majd sietve bemászott társa mellé a forró zuhany alá - Húúú. Nagyon meleg. - menekült a cseppek elől.
-Már megszoktam. Várj! Lejjebb veszem. - váltott egy kicsit hidegebb vízre - Így jobb lesz talán.
-Igen, köszönöm. - tipegett lassan Hopi mellé.
-Mért akarsz velem fürdeni?
-Csak.... gyorsabban haladunk így is nem?
-Éhes voltál, mikor hazaértünk. Mért nem eszel inkább? A fürdés ráér. - mosolygott a kisebbre.
-De.... én veled akarok vacsorázni.
-Pár perc és mentem volna. De aranyos vagy. - puszilta meg Jimin homlokát, majd folytatta a tusolást.
-Hopi. - szólt halkan a fiatalabb, de társa hallotta.
-Tessék?
-Velem is alszol, mint tegnap? - érdeklődött, miközben kezdett elpirulni.
-Persze. - vigyorgott tovább az idősebb, amint pedig meglátta a másik arcát, nem bírt neki ellenállni - Olyan édes vagy, ha zavarban vagy. - fogott Jimin csípőjére két kézzel és tekintetét próbálta elkapni.
-Mmm..... Hoseok. - pislogott sűrűn társára.
-Láttam, hogy néztél. - húzta magához a fiatalabbat.
-Hogyan? - lépett közelebb a másikhoz, míg Hopi teljesen át nem karolta a fiatalabb derekát, így pedig olyan helyen is érezték a másikat, ahol az előtt még soha.
-Fantáziálgattál. - hajolt Jimin füléhez - Arról nem is beszélve, hogy este motyogtál.
-Én? M-mit? - tette kezeit az idősebb vállaira, miközben már nem tudott hova tovább pirulni, ám szerencsére pont nem látta társa az arcát, hiszen az épp fülével volt elfoglalva.
-Az én nevem mondtad és hozzám bújtál. Meg..... éreztem mást is. - harapta meg a kisebbet Hoseok.
-Csak..... én.... nem tudom mi lehetett. - hajolt az időseb nyakába Jimin. Te jó ég! Akkor igaz az, amit álmodott, de még ki is hallatszott. Ne már! Most mindent tud a másik.
-Én tudom. És nagyon tetszett. - csókolgatta a fiatalabb nyakát - Ki is használtam volna, de Tae ott aludt. Felkeltetted volna az édes kis hangoddal. - kúszott egyik keze előre Jimin férfiasságára, ami már kezdett megkeményedni, de Hoseok sem állt máshogy. Eszébe jutott az este, meg a halkan nyögdécselő társa, amitől az éjszaka is szenvedett.
-Ne..... Hopih. - szorított társa vállaira, amitől megfeszültek izmai, ezt pedig az említett látni szerette volna, így elhúzódott kicsit tőle.
-Nyugalom. Csak meghálálom neked az estét. - mozgatta lassan ujjait Jimin már kemény péniszén és lassan nekitolta a hideg kőnek, ám a fiatalabbnak fel sem tűnt. Csak pislogott, miközben olyan történt, amire nem számított volna életében soha - Csak ne hangoskodj. - térdelt le Hoseok.
-Hopih. - sóhajtozott már ennyitől is a fiatalabb, majd mikor említett társa megcsókolta férfiasságát megremegett.
Az idősebb először csak játszadozott Jimin merev tagjával. Apró puszikat lehet hegyére, majd végignyalt teljes hosszán, mialatt kezét sem pihentette. Szépen bevezette társát az élvezetekbe, majd utolsó, forró, nedves csókjánál már lassan szopogatni is kezdte az érzékeny kis felületet. Megfontoltan engedte szájába, Jimin pedig mély levegőket véve igyekezte elhinni, hogy mi is történik vele. Ha tudta volna, leszaggatta volna a csempét a falról, mikor végig Hoseok szemeibe nézve gyönyörködött benne, ahogyan társa szájában lassan elmertül férfiassága. Majd Hopi lehunyta pilláit és ütemesen mozogni kezdett, amitől a fiatalabb nyögni kezdett. Rég volt része hasonlóban, férfival pedig még soha sem csinálta, hiába képzelte el milliószor ezt az éppen előtte térdelő barátjával, még nem próbálta. Így élesben szíve majd kiugrott a helyéről, miközben igyekezett nem azonnal elélvezni, ami nem volt könnyű feladat. Hoseok nyelve lágyan simogatta minden egyes mozdulatnál pénisze legérzékenyebb pontját, kezeivel pedig plusz munkát végzett, amitől Jimin egy pillanatra sem tudott szusszanni. Csak sóhajtozott, élvezkedett, mialatt lassan, de biztosan elvesztette önuralmát és az utolsó pillanatokhoz ért.
-Ho..... Hopihh! - nyögött, majd megtámaszkodott az említett vállain - Elfogokh..... ahhh... Hopihh! - hunyta be szemeit. Nem bírt már értelmesen beszélni de társa így is megértette.
Kiengedte szájából, szabaddá tette egyik kezét és felnyúlt a fiatalabbhoz, hogy lehúzza magához egy csókra, aki készségesen hajlott is, hisz lassan ereszkedett le, amint érezte a ritka élvezetet felszabadulni testében. Hoseok ajkaira tapadt, kinek ujjai továbbra is kényeztették, így mikor nyelveik összefonódtak Jimin a csókba nyögött és Hopi kezébe élvezett, miközben ő is térdre rogyott. Nem bírt állni amint megremegett teste. Még az idősebbtől is elvált pár pillanattal később, és levegő után kapkodva hajtotta le fejét zavarában.
-Ez isteni volt! - szólalt meg azonnal J-Hope - Finom vagy és ahogyan élvezel. Látni akarom még. Sokat akarom látni. - harapott a fiatalabb nyakába, aki kicsit elhúzódott az éles fogak elől.
-Hopihhh! - hajolt az említett vállára Jimin, mialatt az átkarolta, hogy ne dőljön el.
-Nyugalom, nem ma lesz. De nagyon felhúztál. Hideg zuhany kell. Te menj ki addig és egyél valamit. Ha végeztem az ágyamban szeretnélek látni. - csókolta meg az előbb még megtépázott bőrt.
-Mindjárth. - próbálta összeszedni magát a fiatalabb.

-Fiúk jövőhéten, ha akartok, mehettek haza pár napra. Lesz három napotok szabad. - tájékoztatta a srácokat pár nappal később este a manager, aki hallotta a fiúktól, hogy Jimin mennyire hazavágyik, így intézett is neki valamit, amit tudott.
-Éljeeeen! - ujjongott Jungkook, majd fel is pattant és a szobájába rohant.
-Na, ez jó hír. - dőlt hátra a kanapén Rapmon.
-Hát, nekem nem annyira. - morgott Suga.
-Naaaa. Próbáld meg. Anyukádnak biztosan hiányzol. - biztatta Jin.
-Neki igen. De nem is vele van a baj.
-Na jó. A lényeg, hogy lesz pár napotok pihenni. Azt csináltok amit akartok, de adjátok le előre a terveiteket. Én most rohanok is. Reggel találkozunk.
-Rendben szia! - köszöntek el tőle a fiúk.
-Hazamehetünk Jimin. - ölelte át Tae - Remélem most örülsz. Nagyon menni akartál és lesz is rá alkalmad. Ez szuper hír!
-Igen az! - mosolygott, de észrevette amint Hoseok felemelkedett mellőle.
-Hova mész? - érdeklődött.
-Táncolni. Van kedved jönni?
-Persze. Megyek edzeni Hoseokkal Tae. - hámozta le magáról a fiatalabb karjait.
-Rendben. - hátrált V - Megyek Kookhoz. Biztos bepörgött. - kelt fel ő is majd ment a legkisebbhez.
A két táncos összeszedte cuccait, majd elindultak a próbaterembe, ám nem is amiatt, amit társaik hittek. Tényleg edzettek, sokszor azért jártak le és sohasem maradt el, csupán kiegészítették még némi mozgással a koreokat.
-Ho.... Hos..... Hoseok. - tudott végre megszólalni Jimin két csók között, miközben az emlegetett a falnak nyomta az öltözőben.
-Tessék? - falta a fiatalabb nyakán a bőrt.
-Majd egyszer az ágyban is. - tudatta vágyát az idősebbel, aki meg is állt, elhúzódott és gondolkozott.
-Umm.... két nap múlva Japán. - nézett Jiminre - Közös szoba.
-Te szerzed a gumit, én hozok csokit, meg epret.
-Zuhany alatt is.
-Még a teraszon is.
-Megbeszéltük. - kapott újra a fiatalabb ajkai után, majd már el is kalandozott fantáziája. Este a teraszom hmm.... szép kilátás, egy nyögdécselő Jiminnel társítva. Már ettől elélvezett volna, ha nem lett volna beígérve neki valami ritkaság aznap estére, az öltözőbe.

Nincs MÉG átolvasva!

(Na igen. Küzdök. Ez csak egy OS volt, így nem lesz folytatás, habár tudom, jó helyen hagytam abba, de fantáziátok vigye tovább a sztorit :3 Holnap, vagyis ma igyekszek már emberi időben posztolni, elvileg sikerülni is fog, ha időben kelek. Játékot a szavazás lejárta után írjuk, és most más lesz mint a múltkor, de a ficik ismerete ide is kell, plusz sokat segít..... és azt hiszem más nem volt. Jaja. Holnap már próbálok Three sides-ot hozni :D Addig meg kitartás!)
Ha felkeltem átolvasom és javítom, ahol kell :)

Fényes Csillag 2~rész

 - Szia Byul hát te?- teljesen úgy tettem mintha nem tudnék semmiről ez mindig bejön jó stratégia.
-  Oh! Jimin de jó, hogy te is itt vagy Suga hívott meg az edzésére na és te?
-  Én mindig itt vagyok szurkolok neki a lelátóból.
-  Tegnap olyan gyorsan elmentetek minden rendben volt?- milyen kis kíváncsi teremtés nagyon tetszik nekem.
- Persze csak haza kellett rohannia mert otthon felejtette a cuccát semmi komoly egyébként szívesen elmesélem neked a tetkóm történetét ha még érdekel.
- Hát persze kérlek.- szinte csillogtak a szemei jó volt látni ahogy ilyen vidáman mosolyog.




- Ezt az exem miatt csináltattam mindig is nálam lesz a szíve kulcsa de sajnos már egy éve nem vagyunk együtt és eddig csak szomorkodtam de mostanában mintha megint értelmet nyert volna ez a motívum.- hirtelen a nyakláncához kapott majd felállt és elfutott.
Értetlenül néztem utána, hiszem nem mondtam semmi rosszat tudtommal mindenesetre mindketten összenéztünk Yoongival. A nap hátralévő részében nem nagyon csináltam semmit folyton azon gondolkodtam vajon hol és mit ronthattam el. Természetesen nem jutottam semmire ezért inkább lefeküdtem. Álmomban megint láttam azt a lányt igaz az arcát még mindig nem,de suttogott valamit "misztikus dolgok vannak a világban". Persze erre felkeltem, eléggé horrorisztikus volt, viszont adott egy nagyszerű beszédtémát Byullal. Éppen a keresésére akartam indulni amikor valaki nagy erővel belém csapódott. 
-  Áh szia, pont téged kerestelek- mosolyogtam rá biztatóan.
-  Én is, szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi miatt,hogy olyan gyorsan elrohantam.
- Semmi gond- majd megláttam a táskájában egy régi könyvet.- Mit olvasol?
-  Óh varázslényekről szóló legendák, tudom butaságnak hangzik de én hiszek bennük és tudom,hogy mindennek jelentése van ezen a világon.- milyen nagyszerű de egyben érdekes teremtés, de így legalább feltudom hozni neki az álmom.
- Képzeld a minap különös álmom volt, egy arc nélküli lány jelent meg előttem egy hatalmas nagy fényességben és azt súgta "misztikus dolgok vannak a világban" szerinted ez mit jelent? 
- Jimin van kedved délután találkozni velem?- megdöbbentett ez a hirtelen kérdés, ám annyira fúrta az oldalamat a kíváncsiság, meg aztán tetszik is nekem kár lenne tagadni így hát belementem.
-  Öm  rendben, de akkor már inkább gyere át te nem lesz otthon senki és nem fognak se zavarni se hülyének nézni minket.
-  Hatra nálad leszek, szia!
Teli vigyorral sétáltam a kosárlabda pályára amit nyilván kedves barátom észre is vett.
- Na mi van haver megvan a csaj?
- Én nem így fejezném ki magam de mondhatni,este átjön hozzám beszélgetni.
- Beszélgetni mi? Ez az jól csinálod megy ez neked!-  nézett rám mindent sejtetően én meg csak vörösödtem, mert tudtam mire gondol nekem viszont nem ezen járt az  eszem.
Otthon próbáltam összébb pakolni a holmijaimat mert egy kicsit nagy kupi volt a szobámban. Játék konzolokat a TV alá, laptop háttérképét átállítani, előzmények törlése ha esetleg kutatómunkába kezdenénk a gépen, szennyest a fürdőbe ééééés röpke 1 óra alatt kész is lettem. Volt még egy kis időm így gyorsan rendbe szedtem magam majd rögtön nyithattam is ki az ajtót mert megérkezett a vendégem.
- Szia örülök,hogy itt vagy gyere csak be.- és egyenesen a szobámba ment,mintha már járt volna itt olyan nyíl egyenesen bevágódott.
- Mond csak Jimin, mikor délelőtt megemlítetted nekem ezt a dolgot komolyan gondoltad? 
-  Hát persze több mint furcsa volt őszintén szólva mikor első nap megláttalak olyan érzésem volt mintha te lettél volna az a lány az álmomból.- miközben ezt mondtam csillogtak azok a hatalmas nagy szemei és egyre közelebb jött hozzám.
- Tudod én már régóta figyelem az emberek boldogságát és boldogtalanságát, és régóta figyellek téged is, nagy hatással vagy rám. Miattad hagytam fel azzal,hogy csillag legyek.
- Tehát aznap este mikor azt a hullócsillagot láttam az te voltál? Meg az álombeli lány is?- egyszerűen nem tudtam felfogni ezeket a szavakat ám igaznak bizonyultak,mert eszembe jutott a szalon ahol csináltattam a tetkómat.
Emlékszem beszéltek valamiféle csillagmágusról, aki kapukat nyit meg egy másik dimenzióba, és szerződést kötnek a csillagokkal majd együtt harcolnak a gonosz ellen. Összesen 12 csillagkép van aki mind szerződést tud létesíteni velük hihetetlen hatalomra tesz szert. Hülyeségnek gondoltam, még is mi értelme lenne ennek a mesének,de minél többet elmélkedek ezen egyre apróbb részleteket vélek felfedezni elmémben. Aki mesélte ezt annak a karján is volt egy kulcs.Lehetséges lenne,hogy Byul igazat mond? Ha igen akkor miért pont engem szemelt ki, hiszen nem csak én voltam mély ponton akkoriban. Nagyon elmerenghettem mert egy édes érzésre tértem magamhoz amit már nagyon régóta nem éreztem. Byul ajka odatapadt az enyémhez annyira életteli volt, muszáj visszacsókolnom. Hihetetlen érzéki volt, a szívem egyre gyorsabban vert, de még is meg kellett szakítanom csókunkat.
- Én hiszek neked, minden értelmet nyert az érzés ami az egy évem alatt fogva tartott az te voltál, vigyáztál rám és mindig ott voltál velem annak ellenére,hogy én nem láttalak. Köszönöm!
-  Jimin...én beléd szerettem..- teljesen elvörösödött miközben ezt mondta, hihetetlenül aranyos volt és megint a kis nyakláncát birizgálja idegességében.- De van még valami amit nem tudsz, én félig halandó vagyok, csak bizonyos ideig tartózkodhatok a Földön és az erőm is kezd gyengülni... nem maradhatok már sokáig a közeledben, sajnálom.
Ezt komolyan nem hiszem el,végre találtam valakit aki szeret engem és az élete árán se hagyna el erre... nem nem ezt nem engedem, biztos van rá valami megoldás,hogy örökre itt maradhasson velem.
- Kérlek ne hagyj itt hiszen csak most ismertelek meg nem teheted ezt velem, ha szeretsz nem hagysz el... kérlek- éreztem ahogy megremeg a kezem és kezdenek legördülni a könnyeim.
-  Szeretlek!- mondta Byul majd a két keze közé fogta az arcom és megcsókolt.
-  Én is nagyon szeretlek!-  és olyan szorosan öleltem magamhoz,hogy minden érzelmemet átérezze.
Lassan ledöntöttem az ágyra majd hozzásimulva gyengéd táncot jártak a nyelveink. 

Mivel sokaknak tetszett az első rész így folytattam :D  És befejező rész fog következni :D

J-Hope&Suga Yaoi Oneshot

Harmadik fél szemszöge

Hoseok és Yoongi már jó ideje voltak együtt, ugyan nem egy éve, de az évforduló lassan közeledett. Mikor Hopi beiratkozott az egyetemre költözött máshová a suli miatt, egyenesen Sugahoz, bár akkor még egyáltalán nem is tervezte, hogy majd ott fognak kikötni ahol. Ám végül ennek nagyon örültek, csupán egy két kisebb problémájuk volt, bár melyik párnak ne lettek volna. Azonban a vizsgák közeledtével az apróbb nézeteltérések lassan, de biztosan nőni kezdtek. Hoseok befészkelte magát szobájába, amit még a kezdetekben vett ki, ám azóta nem használt, viszont most kellett. Csendre volt szüksége, hogy koncentrálni tudjon, így azonban nem is csinált semmit otthon, csak ült reggeltől estig asztalánál és tanult.
-Hoseok! - kiabált Suga, majd benyitott hozzá - Hoseok, megjött az ebéd. Gyere, együnk együtt!
-Még tanulok. Majd ha a fejezet végére érek. - lapozott a könyvbe egyet.
-Pihenj egy kicsit. Gyere, ebédelj velem! - támaszkodott a kilincsen Suga, miközben még mindig a küszöb túlsó felén ácsorgott. - Utána visszaülsz.
-Majd ha ezt befejeztem. Yoongi kérlek, majd ez után. - nézett párjára.
-Hahhh.... rendben. - grimaszolt az idősebb - Alig várom már, hogy vége legyen ennek a szarnak.
-Hidd el, én is. De még sok van. - dörzsölte meg orrnyergét.
-Ha átmentél a vizsgákon akkor ajánlom, hogy legyen időd rám.
-Lesz időm szerelmem. Bepótolunk mindent.
-Remélem is. Na tanulj, aztán egyél majd.
-Fogok.
-Azért majd még szólok. - csukta be az ajtót Suga.
-Köszönöm. - nézett még pár percig arrafelé Hopi, amerről Yoongi szólt hozzá, majd fejét picit megrázva meredt vissza a könyvre.
Sok volt még hátra, nagyon sok, ám rendesen beosztotta, így ha nem borítja fel saját naptárát, még végezni is tud. Ezért rendesen elhanyagolta többi dolgát. Kezdve azzal, hogy egyen. Annyira elmerült az anyagban, hogy eszébe sem jutott az éhség, ezért Suga emlékeztette mindennap. Ám lassan párja türelme fogyni kezdett, majd egyre nyűgösebb lett, amint tel az idő.
-Azért tíz perced lehetne összeporszívózni. - jegyezte meg Yoongi egyik nap, míg Hoseok kiment inni a konyhába.
-Tessék? - kérdezett vissza, mert közben is végig a tanult anyagon elmélkedett.
-Porszívózni. Tíz perced lehetne. Nem azon fog múlni, hogy átmész-e vagy sem.
-Inkább tanulok. Ha vége, utána még a plafont is felmosom neked. - emelte fel poharát, majd visszaindult szobájába.
Ezzel ő letudta volna a beszélgetést, ami pár percig így is volt, ám Suga talált valamit, amin végképp felidegesítette magát, ezért párja után loholt annak szobájába.
-Komolyan, legalább a ruháidat összeszedhetnéd. Szanaszét vannak a lakásban.
-Kicsim, vizsgák után mindent megcsinálok neked, rendben? - nyújtózott egyet, de továbbra sem nézett fel könyvéből Hoseok.
-Annyira elegem van ebből a szarból! - háborodott fel Suga - Olyan mintha lenne egy rendetlen kölyköm. Nekem nem kell gyerek Hoseok, nekem te kellesz. Szóval változtass magadon, vagy rosszban leszünk.
-Már csak pár nap kicsim. Tudod, hogy nem ilyen vagyok. - pislogott fel fáradtan az idősebbre Hopi. Nem volt kedve egy újabb vitához, de mostanában nem bírta elkerülni őket - Vagy nem szeretnéd, ha sikerülne? Ha átmennék?
-De, de ez nem azt jelenti, hogy összeesésig tanulsz és közben egyre csak gyártod nekem a melót. Ezek két perces feladatok lennének, ha azonnal megcsinálnád őket és nem halmoznád.
-Tudod, hogy nem akarok időt pazarolni. Már így is sokan buktak, én nem akarok. - merült vissza könyvébe.
-Kurvára remélem, hogy átmész, mert ha nem, még én is kirúglak. Ha feleslegesen húztál fel, akkor kereshetsz új lakást. - csapta be az ajtót Suga.
Hoseok megtámaszkodott két kezén, majd behunyt szemekkel hatalmasat sóhajtott. Egyre kevesebb energiája volt napról napra, rosszabban emlékezett, nehezebben bírt ébren maradni és kezelni sem tudta már a másik hisztijeit. Nem is akart veszekedni, mert nem erre volt szüksége, hanem nyugalomra, amit azonban nem kapott meg. De kitartott. Csak megdörzsölte halántékát, majd folytatta a tanulást ott, ahol abbahagyta.

Végül a vizsga napjára épphogy sikerült befejeznie az anyagot. Egyáltalán nem így tervezte, de nem bírta tartani a menetrendet. Az utolsó nap már koncentrálni sem tudott, Suga pedig nagyon nyűgös volt, így szinte egyetlen perce sem volt nyugton, amitől elég hamar felidegesítette magát. Kimerült és reménytelennek érezte helyzetét, ezért nem volt már energiája párjára, hogy kedvesen lecsillapítsa. Ez azonban végül egy hatalmas vitában mutatkozott meg, aminek eredményeként az estét két külön ágyban, külön szobában töltötték. Így Hoseok a vizsga napján reggel magányosan kelt. Egy biztató szót sem kapott párjától, vagy valami megnyugtatást, pedig nagyon nagy szüksége lett volna rá, ezért kénytelen volt önmagát nyugtatnia, ami nem sikerült túlságosan jól. A kávétól nem ébredt fel, de még a reggeli hideg sem bírta annyira magához téríteni, hogy tudjon összpontosítani. Amikor pedig odaült a vizsga elé, a bukottak nyugalmával fogott bele és fejezte is be. Szinte egy megoldásban sem volt biztos, pedig mind rémlett neki valahonnan, hogy olvasta, de valahogy az jobban megragadt, hogy akkor Suga épp mért hisztizett, mint a válasz. Ezért úgy adta be, hogy bele is törődött bukásába, majd zombiként hagyta el a termet. Csupán egy dolog vitte, előre, az alvás. Csak haza akart érni és bedőlni puha ágyába, ám valami teljesen kimaradt kis tervéből. Yoongi ugyanis már fent volt, mikor hazaért.
-Na, hogy ment? - érdeklődött flegmán a kanapén ülve, mialatt telefonját nyomkodta.
-Megbuktam, remélem örülsz. - dobta le táskáját. Suga nem válaszolt, csupán meglepetten nézte párját, mialatt mobilját lassan leengedte - Lefekszek kicsit, ha megengeded, utána meg megcsinálok neked mindent, amivel baszogattál. - sétált szobája felé.
-De, hogy-hogy megbuktál? Már ki is javította?
-Nem. - állt meg ajtajában, majd álmos szemekkel tekintett az idősebbre - Csak semmire sem tudtam száz százalékban válaszolni. Tuti bukta. Na pár óra és kelek. - tűnt el ajtaja mögött. Saját kis külön szobájában akart lefeküdni, mert úgy érezte, hogy a másik nem látja szívesen, vitához pedig nem volt kedve, így az esti szabályokat követte, amint bedőlt puha takarójára.
-Hopi. - nyitott be pár perc múlva Suga, mire az említett csak hümmögött - Nem ment jól? - osont ágya mellé és leguggolt párjához.
-Nem. - nyitotta ki álmos szemeit Hoseok.
-Sajnálom. - szomorodott el a másik - Pedig annyit tanultál.
-Áhh, ne foglalkozz vele. Majd megyek máskor még. Megoldom valahogy. - villantott egy halvány mosolyt.
-Tehetek valamit kicsim? - kérdezte Suga, mire Hoseok hatalmasat sóhajtott.
-Alszol picit velem?
-Persze. - mászott fel hozzá az ágyra.
-Hiányoztál nagyon este..... Meg reggel is. - ölelte magához párját.
-Sajnálom. Mérges voltam.
-Tudom. De ma megcsinálok mindent.
-Ne! Csak pihenj és ne szomorkodj. Legközelebb sikerül.
-Muszáj lesz. - sóhajtott újra, már sokadszorra aznap, majd szinte azonnal el is aludt. Nagyon kimerült az elmúlt hetekben, így hatalmas szüksége volt egy kis pihenésre.

Olyan mélyre süllyedt álmaiban, hogy még csak kicsit sem forgolódott. Sugat sem vette észre, mikor kimászott mellőle, csak szuszogott tovább egészen estig, amikor véletlenül ébredt meg telefonja csörgésére. Alig nyíltak ki szemei és jött rá, hogy mi a hang forrása, mikor az már el is hallgatott. Suga kapta fel a mobilt, majd elintézve a hívót, letette. Hoseok lassan pislogott párat, miközben hallgatta párja dörmögését, de semmit sem értett. Túl messze volt a nappaliban, szobája ajtaja pedig csak résnyire volt nyitva. Nyújtózott egyet, majd nehézkesen bár, de felkelt. Szeretett volna még aludni, ám már nem volt annyira fáradt, így felcserélődtek a fontossági sorrendek. Yoongi lett most az első, ő hiányzott a legjobban neki, ezért halkan osont ki párjához, aki a konyhában rendezkedett.
-Mit csinálsz kicsim? - karolta át lassan hátulról a másikat és fülébe sugdosott.
-Úristen, de megijesztettél baszki! - rezzent össze az idősebb és el is ejtette a poharat, amit épp mosogatott, az pedig azonnal darabokra tört - Ne csinálj ilyet! El is tört, látod? - nyúlt volna a szilánkokért, de Hoseok megfogta karcsú ujjait.
-Megsérülsz. Majd én összeszedem. - tessékelte odébb párját.
-Neked pihenned kéne. Még mindig fáradtak a szemeid.
-Annyira már nem is. - mosolygott rá a fiatalabb, miközben a nagyobb darabokat összegyűjtötte markába - Most fontosabb dolgom lesz, mint a pihenés.
-Összeporszívózol?
-Nem. - kuncogott Hoseok és kidobta a szilánkokat, majd a szivacsot vette kezébe - Teljesen más.
-Kitakarítod helyettem a fürdőt?
-Semmi takarítás. - szedte össze a szivaccsal az apróbb üvegdarabkákat is - A pihenéshez közelebb áll, csak mégsem az.
-Nem szeretek találgatni, ha ötletem sincs. - fonta össze karjait mellkasa előtt Suga.
-Pedig tudod te jól, hogy mit szeretnék. Hiányoztál ám két könyv között nagyon is.
-Mégsem álltál velem szóba.
-Mert ha megtettem volna, sosem végzek a tanulással. - dobta ki a kisebb szilánkokat - De most már semmi sem tart vissza. - nézett párjára miközben leöblítette kezeit.
-És hol marad a romantika?
-Majd a második előtt. - lépett Sugához Hoseok - Most nincs kedvem hozzá. - karolta át és alsó ajkát beharapva nézett a másik szemeibe.
-Nem tudsz ennyivel levenni a lábamról. - tette kezeit a fiatalabb vállaira - Elhanyagoltál.
-Tanultam, hogy átmenjek. - ért össze homlokuk.
-De mégsem mentél.
-Vágd még hozzám párszor és járni se fogsz tudni holnap. - mosolygott Hopi.
-Legközelebb át kell menned. Vagy nincs szex míg nem sikerül.
-No, most már büntetsz is? Eddig az volt a baj, hogy nincs, mert tanulok. Hogy fogod te kibírni nélkülem, ha megint megbukok?
-Léteznek ám segédeszközök is a világon.
-Naaaaaa! Te csak az enyém vagy. Még egy kis játékszer sem érhet hozzád, ha nem engedem meg. - puszilta meg párja arcát, ki behunyta szemeit.
-Majd meglátjuk. Nem parancsolgathatsz nekem.
-Szeretem mikor ilyen vagy. - súgta Yoongi fülébe - Még ellenkezz kicsit és a konyhapulton duglak meg. - markolt az idősebb fenekére.
-Az ágyat jobban szeretem. - karolt Hoseok nyakába.
-Lusta vagy édesem.
-Inkább kényelmes.
-Szebb megfogalmazás. Kapaszkodj! - emelte fel párját a fiatalabb és Suga körbefonta lábait dereka körül, miközben karjai ölelésén is szorított.

Hopi bevitte szerelmét közös szobájukba, majd lefektette hatalmas ágyukra és fölé magasodva megcsókolta, míg rendesen elhelyezkedtek. Azonnal kúsztak is fel az idősebb ujjai párja felsője alatt, hisz neki is hiányzott már a másik. Tanulással töltött napjai mind egyformán végződtek, szexnek pedig még halvány reménye sem merült fel soha, így Yoongi már kezdett becsavarodni, de most végre megkaphatta azt, amit annyira hiányolt már. Hoseokot teljes egészében, ezért nem is tétovázott. Azonnal elkezdte felfedezni a rég érintett testet és hideg ujjai siklottak felfelé a vékony póló alatt a csupasz bőrön, mialatt egy pillanatra sem engedte el szerelme nyelvét mindaddig, míg levegő után nem kellett kapniuk. Hoseok azonban további forrócsókokkal bombázta a hófehér nyakat, míg el nem jutott párja gyönyörű kulcscsontjához. Mialatt az idősebb már hátát simogatta és lassan sóhajtozott, Hopit elkezdte zavarni annak felsője, így felemelkedett és levetkőztette. Ám mielőtt még rögtön visszatért volna hozzá, gyönyörködött egy kicsi az alatta fekvőben. Mosolygott annak pirosló orcáin, amint az feleszmélt, hogy most rendesen szemügyre veszik, majd megtámaszkodott az idősebb mellett. Lágyan csókolta, mialatt lassan terpeszbe kényszerítette az alatta fekvőt és el is kezdett foglalkozni annak nadrágjával, hogy végre attól is megszabadulhassanak. Így mikor újra sarkaira ült már a farmert húzta le párja karcsú lábairól, majd saját pólóját is utána hajította a szoba legtávolabbi pontjára.
-Nadrágot is. - harapott alsó ajkába Suga, miközben lábával Hoseok legnemesebb pontját kezdte masszírozni ruhán keresztül.
Hope aprót mosolyogva nézte, amint az idősebb igyekszik őt felhúzni, bár már nem tudta, ennél hova jobban. Pár pillanatig élvezte a kellemes kényeztetést, majd elhessegetve Yoongit ő is megszabadult alsó ruházatától, ám boxerja még fennmaradt, úgy mászott vissza szerelme fölé. Nyakát kezdte csókolgatni, végül azonban harapdálással csalta ki belőle a fülének legédesebb hangokat. Előrebillentette csípőjét, mikor meghallotta az első nyögést és Suga hangosodott, kezeivel pedig a fiatalabb hátát kezdte karmolgatni. J-Hope lejjebb haladt, majd az idősebb mellbimbóit vette fogai közé, miközben továbbra sem engedett és folytatta mozgását, így párja már kapkodott levegő után, amint emelgette csípőjét. Nem csak játszani akart, hanem élesben csinálni kedvenc elfoglaltságukat, de szerette ha Hoseok foglalkozott vele, így hagyta hogy az végezze dolgát. Lassan lehúzta az idősebbről annak alsóját, de csak annyira, hogy első ujját tudja is használni, mialatt csókjaival Yoongi hasát kezdte bombázni. Amint az felsóhajtott mosolyogva egyenesedett fel a fiatalabb és szabad kezével teljesen megszabadult a felesleges ruhadarabtól. Keresni kezdte szerelme gyenge pontját és hamar vetette be három ujját is. Imádta nézni, ahogyan párja élvezkedett miatta, így mikor megtalálta az érzékeny területet folytatta munkáját. Nem akart pihenni, csak gyönyörködni nyögdécselő társában, aki zavarában csukott szemmel tépte a lepedőt, ám hamar felszólalt valami másért, amit már olyannyira hiányolt.
-Hoseokhh! Téged..... akarlakhhh! - pillantott ki pillái alól, a fiatalabb pedig elvörösödött, ahogyan mindig is tette erre a mondatra - Kívánlakhh!
Nem is válaszolt semmit az említett. Gyorsan keresni kezdte a kis tubust, majd amint meglett tétovázás nélkül szabadult meg alsójától. Teljes nagyságában állt már, hisz párja élvezkedő látványa minden alkalommal ezt váltotta ki belőle, így hatalmas megkönnyebbülés volt számára, amint megérezte annak bejáratát és lassan forró testét is. Felkönyökölt az idősebb mellé, mialatt óvatosan haladt befelé, figyelve Yoongi minden apró lélegzetét, nehogy fájdalmat okozzon neki, mikor pedig elfoglalta rég nem használt helyét, párja összeszedve utolsó erejét megszólalt.
-Hiányoztálh. - karolt Hoseok nyakába - Nagyonh! - kapott a fiatalabb ajkai után és megemelte csípőjét, hogy a másik mozogjon.
-Te is nekemh. - sóhajtozott a fiatalabb is rövid csókjuk befejeztével - Ohh Yoongih! - kezdett lassú tempóba.
Nem állt szándékában kapkodni, hisz oly rég érezte már párját, ezért ki akarta élvezni minden percét, hogy végre megkaphatta hosszú idő után és szerencsére ez a másiknak is tetszett. Suga végigsimított szerelme nyakán le mellkasára, majd lassan tovább annak testén. Nedves bőre tapintása csak jobban fokozta élvezetét, miközben már saját tincsei is össze-össze tapadtak. Nyögéseik egymást követték, Hoseok pedig ujjai híján fogait vetette be és a puha bőrbe mart párja nyakán, miközben lassan morgásba kezdett. Hiába nem gyorsítottak, ettől még ugyanúgy nőtt mindkettejük testében az a bizonyos érzés, amitől a ház is megremegett valahányszor elérték, a fiatalabban pedig kezdett ez elhatalmasodni, így próbálta levezetni erejét, de nem igazán sikerült. Párja forró teste túl sok kihagyás után nyújtott hatalmas örömöt neki, ami elől nem tudott sokáig bujkálni. Ám az idősebb rosszabbul viselte a történéseket és még saját magát is meglepte, mikor Hoseok újabb harapása egy halálosan pontos lökéssel együtt elérte, hogy megfeszüljön a fiatalabb alatt. Yoongi hátravette fejét, rövid körmeivel végigkarmolt szerelme hátán, miközben a lehető legmagasabbra emelte hangos nyögése közben csípőjét. Hopinak ezzel szeme elé tárult a leggyönyörűbb kilátás, melyben valaha része volt és ki akarta élvezni a látványt, így megállt, ám Suga megfeszülő teste nem hagyta nyugodni. Épphogy abbahagyta mozgását máris vitték előre ösztönei, ezért erőtejesebbeket lökött. Feltámaszkodott, hogy az idősebb teljes testét szemlélhesse miközben újra, meg újra elmerült annak forróságában. Amint pedig meghallotta a sóhajok közt nevét, majd észrevette, hogy a csillogó szempár rászegeződik, ő sem bírta tovább. Felmordult, miközben el nem engedte párja pillantását és érzékeltette szerelmét az idősebbel.
-Hoseokh! - húzta le magához.
-Várjh! - nyelt egyet a fiatalabb és behunyta szemeit. Kerülte még a csókot, mert magához akart térni előbb, így csak nekitámasztotta homlokát az idősebb vállának.

-Hoseokh! - lihegett még Suga percekkel később is, miközben az említett hajába túrt.
A fiatalabb nem válaszolt, tudta jól, mit szeretne a másik, így mikor már kezdett tudata újra felébredni megemelkedett és teljesítette szerelme kívánságát. Lágyan vette ajkai közé a másikéit, majd mozgásra bírva azok hagyta el párja testét, aki kicsit össze is rezzent.
-Megmaradszh? - érdeklődött az idősebb párnáitól néhány centire, ahogy elvált tőle, hogy ezt megkérdezhesse.
-Hiányoztál. - ölelte magához a fiatalabbat.
-Te is nekem. El sem hiszed hányszor szerettem volna a könyveimen szeretkezni veled. Vagy milliószor játszódott le a fejemben a jelenet, ahogy feldoblak az asztalomra és ott helyben magamévá teszlek.
-Ezért buktál meg. - mosolygott az idősebb - Ilyeneken fantáziálgattál.
-Lehet. De már nem kell csak elképzelnem. - kelt fel - Gyere! Most megcsináljuk.
-És ha használhatatlanok lesznek? - követte a fiatalabb példáját Suga.
-Akkor veszek újat, nem érdekel. De ezt ki akarom próbálni.
-Te tudod. Engem nem zavar. Legalább majd mondhatod a proffnak, hogy basztunk a tananyagra.
-Ha még egyszer megbuktat meg is mutatom neki, hogyan. - ölelte magához párját Hoseok, ahogyan az ágy mellett megálltak - Na gyere! Tönkre akarom vágni azokat a nyomorult könyveket. - fogta meg Yoongi törékeny csuklóit és maga után húzta a másik szobába.
-Van tejszínhab a hűtőben.
-Remek tipp, köszönöm. - mentek is a konyhába.

-Na, kijöttek már az eredmények? - ért haza Yoongi pár nappal később a munkából. Már minden rendeződött kettejük között és visszaállt a normális rend, csupán annyi változással, hogy Hoseoknak volt egy kis szünete, ami az egyetemet illette.
-Nem néztem. - kelt fel laptopja elől és párjához indult.
-Mért nem?
-Tudom, hogy megbuktam. - ölelte át és váltottak egy gyors csókot.
-És ha nem? Nem is akarod tudni, hogy igazad lett-e végül?
-Nem. Tudom, hogy mennem kell megint. Majd, ha lesz erőm, felveszek egy új vizsgát, de most nincs kedvem. - engedte el az idősebbet és a konyhához sétált.
-Milyen vagy! - vette le cipőit Yoongi - De ha te nem akarod, akkor majd én. - sietett szerelme laptopjához.
-Ne Yoongi, kérlek. Nem akarom tudni, hogy megbuktam. Jó ez így. - töltött magának inni.
-És ha nem? - nyitotta meg az iskola oldalát - Akkor mi lesz? - jelentkezett is be, hála annak, hogy Hoseok megjegyeztette a géppel jelszavát és felhasználónevét.
-Biztos megbuktam, de kérlek ne. Nem akarom tudni.
-Na lássuk.
-Yoongi! - mordult rá Hopi, de már késő volt. Suga olvasgatta a kapott e-maileket.
-Sajnálom kincsem. - nézett fel párjára, aki pohárral a kezében sétált felé.
-Megbuktam mi? Látod, ezt nem akartam tudni. Rengetegen átmentek a barátaim közül, csak én buktam. Ez olyan rossz érzés. Butának érzem magam és az a sok idő mind feleslegesen szállt el. - kezdett bele siránkozó monológjába.
-Hagynád, hogy végig mondjam? - keményített be Yoongi, mire Hoseok mellé érve elhallgatott - Sajnálom kincsem, de nincs igazad. Átmentél és ráadásul hármassal. A bukáshoz képest ez azért elég jó szerintem.
-Mi? Átmentem? - állt gyorsan szerelme mögé, aki a széken ülve összehúzta magát.
-Látod? - mutatott az e-mailre - Közepes. Az hármas, nem?
-De igen. - pislogott párat Hoseok - El sem hiszem. Átmentem! - kezdett örülni.
-Igen kincsem. Okos vagy te. Tudtam, hogy sikerül.
-Átmentem! Úristen Yoongi! - ölelte át párját a szék háttámlájával együtt, majd elengedve őket ugrálni kezdett - Átmentem!
-Gratulálok! - fordult meg Suga és mosolyogva nézte boldog párját.
-El sem hiszem Yoongi. - állt meg, majd lehajolt és az idősebb arcától pár centire folytatta - Szeretlek Yoongi. Nagyon, nagyon szeretlek.
-Umm.... Hoseok? - lepődött meg Suga. Még soha nem mondták egymásnak.
-Annyira szeretlek! - lépett a szék mellé és letérdelt - Köszönöm. - fogta meg párja kezeit és csak mosolygott.
-Hoseok..... én..... - próbált erőt venni magán és követni a fiatalabb példáját, de nem nagyon akart ez sikerülni.
-Szeretlek Suga. Kitartottál mellettem és nem adtad fel és megnyugtattál. Biztattál. Nagyon szeretlek! - ölelte magához az idősebbet.
-Én is szeretlek. - mondta ki végre. Nem tudott ennek ellenállni. Hopi olyan boldog volt és aranyos, hogy megérdemelt, hogy megtudja az igazat. Elvégre már nagyon régóta érezte ezt, csak félt megosztani párjával.
-Menjünk el valahova! - távolodott el párjától és a sarkaira ült.
-Hová?
-Bárhová! Mindegy. Csak mozduljunk ki. Veled akarok lenni és megmutatni a világnak, hogy mi mindenem van! Gyere! - pattant fel és a cipőjéhez rohant - Elviszlek vacsorázni, aztán egy méregdrága hotelben alszunk.
-Hoseok, ez nem fontos, hagyjad. Csak pihenni akarok veled. Nem kell ezért költekezni. Amúgy sem teheted meg.
-De igen. Én akarok most költekezni. - sétált vissza szerelméhez - Minden pénzem rád akarom költeni. Hálával tartozom, hogy vagy nekem. - fogta kezei közé a másik arcát, majd összeérintették homlokukat és orruk hegyét.
-Akkor maradjunk. - simította párja kezére - Nekem épp elég. Nekem nem kell drága hotel, csak te.
-Amit csak szeretnél édesem. Szeretlek.
-Én is szeretlek.

(Na szóval szülinap jah. Illetve hét. Csak ihlet nincs, de igyekszek :D A plusz meglepitek pedig megérkezett még hétfőn, ugyanis a kis Múzsát rávettem, hogy írjon :D Ahogy láttam tetszett is nektek, így remélhetőleg állandó alkotó marad ő is :D Szóval olvassátok most hentai részlegünket is, élen a Fényes Csillaggal és készüljetek a játékra. Hamarosan lejár a szavazás, a verseny pedig kezdetét veszi :D de sorsolunk majd, szóval nem is igazi verseny lesz. LEL)

Fényes Csillag 1~rész

Jimin POV


Már egy éve, hogy szakított velem a barátnőm mégsem tudom elfelejteni őt hiába is próbálom kiverni a fejemből. Igazából ezért is jöttem el haverokkal erre a campingre, de még mindig ugyan úgy Ő jár a fejemben.
-  Hé haver! Most mit lógatod itt az orrod bent a sátorban? Nem azért cipeltelek magammal,hogy aztán ne csináljunk semmit!
Sugának igaza volt végre össze kell szednem magam és új lappal indulnom. Így elhatároztam magam... Új erővel új életet fogok kezdeni lezárva a múltat magam után,többé vissza se nézek csak előre.
-  Igazság szerint kicsit fáradt vagyok és nem sok erőm van bármit is csinálni,szívesebben ülnék és nézném a csillagokat inkább.
-  Jaj te, még mindig ezen a régi sztorin csámcsogsz? Csak lépj tovább hiszen már rég történt és amúgy is én itt vagyok neked Min Sugaa! -  mondta hatalmas nagy biztató mosollyal az arcán.
-  Ne aggódj, már döntöttem és holnaptól újra a régi leszek.
-  Ez a beszéd! De tényleg csak nézzük inkább az eget mert elfáradtam ebbe a sok lelkesítő dumába.
Tipikus mindig ez van nem szeret lelkizni így gyorsan témát vált vagy pedig pár mondattal lerendezi az egészet. Éppen azon gondolkoztam vajon hogy is tudott kirángatni engem a szobám menedékéből amikor megláttam egy hullócsillagot. Nagyon tetszett mert még sose láttam azelőtt ilyet viszont azt tudtam ilyenkor kívánni szokás.
-  Yoongi láttad ezt? Kívánj te is valamit hátha teljesül! -  kiáltottam fel és a hirtelen hangra az éppen bóbiskoló barátom hátraesett a székkel.
-  Mi a fenének üvöltesz mikor itt vagyok melletted!? Mégis hány éves vagy te, hogy így lázba hoz egy hullócsillag? Inkább feküdjünk le hosszú volt ez a hétvége és holnaptól vissza kell rázódnunk a régi kerékvágásba. Neked meg az újba kell belerázódnod. -  mondta morcosan majd bement álmosan a sátrába és vélhetően elaludt a horkolásából ítélve.
Így van holnaptól én leszek az Új Jimin és ebben senki nem fog megakadályozni, ezért azt kívántam, hogy ami probléma szembekerül velem azt megtudjam oldani bármi áron. Ezekkel a gondolatokkal követtem barátom példáját, de azért még odasúgtam neki egy jó éjszakát majd én is álomba merültem. Hirtelen vakító fényt láttam magam előtt és ebből az áradatból egy lány lépett ki. Távolinak tűnt ezért az arcát sem láttam, de mindenképp megakartam tudni, hogy ki ő ezért úgy döntöttem közelebb megyek hozzá ám bármennyire gyorsan is futottam olyan volt mintha csak  egy helyben futkorásznék. Mivel ez nem vezetett sehova inkább utána akartam kiabálni ám nem jött ki semmilyen hang a torkomon ám a lány biztos láthatta rajtam az erőlködést így egy kicsit közelebb jött ám még így sem láttam az arcát. Valamit nagyon szorongatott a nyakánál idegességében féltem valamivel bántani akarja magát, de mielőtt tehettem volna valamit felriadtam Suga ordítozására.
-  Uramisten mi a jó büdös szent szar ez itt hát vigyétek már el előlem ezt az undorító teremtményt minek létezik egyáltalán ilyen szarság!!!!
Lassan kinyitom a szemem, kómásan felülök és mit kell látnom, hogy miért üvölt? Egy rohadt meztelencsiga... Igen hajnalban ezzel ordibál mintha megértené vagy ezzel gyorsabban ki tudna csúszni a sátorból.
-  Mit pislogsz itt rám értetlenül keljél felfele és takarítsad ki a sátorból még mielőtt mindent összenyálkázik itt nekem!
-  Ugye tudod, hogy amíg te aludtál akár rád is mászhattak?-  húztam félmosolyra a számat.
-  Jó rendben te viszed az összes cuccunkat és ki is mosol mindenemet soha többé nem campingezek.-  kezdett nyafogni a sírás szélén állva-  Deeeee örülök, hogy újra a régi vagy viszont ne szokd meg a beszólogatást mert megverlek.
Ezzel ott is hagyott engem és a csigát. Miközben pakoltam azon elmélkedtem vajon ki lehetett az a lány akit álmomban láttam, de nem sajátítottam neki túl sok jelentőséget. Mikor hazaértem anya letámadott egy hatalmas nagy öleléssel és láttam az arcán azt a bizakodó mosolyt vajon megváltoztam?
-Szia anya nekem is nagyon hiányoztál-mosolyogtam rá vissza biztatóan azzal a most már minden oké nézéssel.
-  Jaj kisfiam de örülök neked akkor végre jó jegyeket fogsz szerezni az iskolában igaz?
Na köszi hamar túltette magát ezen a "megrázkódtatáson" bár tényleg egy szavam sem lehet hiszen nem szekált a tanulással na de majd most.
-  Fel mentem a szobámban elrendeződöm és szerintem le is fekszek holnap iskola mi meg alig aludtunk a hétvégén. Reggel keltesz kakaóval ugye anyuci?- néztem rá hatalmas nagy kiskutya szemekkel.
- Hát persze kincsem pihend ki magad.
Másnap az iskolába belépve olyan sprintet levágott Suga, hogy azt még én sem hittem el és még izgatott is volt, azért ez így kora reggel eléggé lesokkolt.
-  Jimin hallod haver ezt nem fogod elhinni egy új csaj jött az iskolába tök rejtélyes meg minden totál felkeltette az érdeklődésemet jah igen a mi osztályunkba jár.
-  Fura, hogy ezt kell mondanom de nyugi az ofő becsengetéskor úgy is befogja nekünk mutatni.
-  Jó-jó na gyere már nem akarok elkésni.
Mikor beléptem a terembe rögtön észrevettem azt a titokzatos lányt. Ott ült a sarokban egyedül az arcát pedig eltakarta a fekete macskás kapucnija. Becsengetéskor mindenki leült a helyére a tanár pedig felszólította az új diákot, hogy mutatkozzon be.
-  Sziasztok a nevem Kwang  Byul és egy távoli helyről érkeztem örülök a találkozásnak.
Hirtelen déjà vu érzésem lett ahogy megláttam hosszú szőke haja volt  pont mint álmomból lévő lánynak. Az arca bájos. finom vonásai voltak a komor póker arca ellenére még is sugárzott valami vidámság belőle.
-  Hallod haver nekem nagyon felkeltette az érdeklődésemet muszáj a közelébe kerülnöm ugye segítesz nekem?
-  Hihetetlen vagy nincs jobb dolgod mint csajozni? És miért pont az új lány kell neked?
-  Mit értetlenkedsz már itt segítesz vagy nem?
-  Csak azért akarsz vele összejönni mert ő még nem ismer igaz?-  néztem rá egy mindent sejtető vigyorral.
-  Talán, de most nem ez a lényeg.-röhögött saját magán is .
Végül úgy döntöttem segítek neki mert hát az igazsághoz az is hozzá tartozik, engem is érdekelt ez a titokzatos Byul. Ezért úgy döntöttünk ebédszünetben odaülünk mellé hiszen eddig csak egyedül sétálgatott szóval úgy voltunk vele biztos örülni fog a társaságunknak.
- Szia! A nevem Min Yoongi örülök a találkozásnak de hívj csak Sugának-  kacsintott a lány felé.
-  Khm helo én Park Jimin vagyok remélem nem gond ha ideültünk hozzád.
-  Sziasztok semmi gond örülök a társaságotoknak. Nem nagyon akarnak velem beszélgetni a többiek inkább csak pusmognak a hátam mögött.- mondta kicsit lebiggyesztve a száját, istenem de aranyos.
-  Szóval mesélj egy kicsit magadról miért jöttél át a mi sulinkba?-  próbálta kérdezgetni barátom de a Byul látványosan nézett valamit, követtem tekintetét és a észrevettem.hogy a tetkómat figyeli az alkaromon.
-  Hé! Hahó! Mit nézel annyira? Teljesen elbambultál.-kalimpált Suga kezeivel ami majdnem az én szememet is kiütötte.
-  B-bocsánat én csak a karodat néztem.- felhúztam az ingujjamat, hogy jobban szemügyre tudja venni.-  De szép antik kulcs, megkérdezhetem mi ennek a tetkónak a története?
-  Majd talán később nekünk mennünk kell jó volt beszélgetni szia!- és elrángatott Yoongi az ebédlőasztaltól.
- Még is mi ütött beléd? Ha azon aggódsz megint bedepizek a történettől akkor nem kell már túl vagyok rajta.
-  Dehogy is nem ez érdekel ha nem az,hogy egyértelműen te jössz be neki és mivel ilyen jó haverod vagyok átengedem neked főleg mert akkor legalább boldog leszel és nem kell lelkesítselek folyton. Láttam ám te is hogyan néztél rám szóval ne próbáld meg letagadni csak fogadd el és kezdésképpen összehozok nektek egy randit ahol eltudod neki mondani így nem lesz kínos csend sem na na na ki a legjobb na ki?
-  Egyértelmű, hogy te vagy nagyon köszönöm.
Igazán hálás voltam neki hiszen ez nála nagy szó, hogy lemond egy lányról. Megtisztelve éreztem magam és hihetetlenül boldognak 1 év után újra randizok egy aranyos lánnyal el sem hiszem. Végre kezdetét veheti az Új életem. Másnap iskola után Suga lebeszélt egy találkozót ami annyit tesz meghívott mindkettőnket a kosáredzésére. Nem panaszkodom hiszen ez egy igazán jó alibi gratula tesó még mindig jó vagy!
- Szia Byul hát te?- teljesen úgy tettem mintha nem tudnék semmiről ez mindig bejön jó stratégia.
-  Oh! Jimin de jó, hogy te is itt vagy Suga hívott meg az edzésére na és te?
-  Én mindig itt vagyok szurkolok neki a lelátóból.
-  Tegnap olyan gyorsan elmentetek minden rendben volt?- milyen kis kíváncsi teremtés nagyon tetszik nekem.
- Persze csak haza kellett rohannia mert otthon felejtette a cuccát semmi komoly egyébként szívesen elmesélem neked a tetkóm történetét ha még érdekel.
- Hát persze kérlek.- szinte csillogtak a szemei jó volt látni ahogy ilyen vidáman mosolyog.

Sziaztok! :D Ez az első irományom ami egy Three Shots. Ha tetszik nektek az első rész és szeretnétek, hogy folytassam akkor kérlek kommenteljetek :D Szeretem a misztikus dolgokat így nyilván egy ilyen témájú ficivel kezdtem mint "debüt" :D Én volnék a Múzsa aki misztikus történetekkel szeretném színesíteni a blogot amennyiben bejön nektek :D Ezért kérlek titeket kommenteljetek, hogy tetszett-e az első rész és folytassam-e. Kíváncsian várom a véleményeiteket :D ~Múzsa (N Raiko)

A következő játék nyereményei '16.02.01

Sziasztok!

Na még nem fici, de ugye indul a héten a szülinap pótlás és mi rengeteg mindennel készülünk nektek, amiket remélhetőleg tudunk is majd tartani rendesen. Hétfő reggelre azonban remélem ez is feldobja majd a kedveteket.
Múlthéten megjöttek a nyeremények, amiből majd lehet válogatni, mint előzőleg is. Azt, hogy mennyit, meg hogyan lehet megnyerni, majd a verseny konkrét kiírásánál fogjátok olvasni, nagyjából két hét múlva, amikor lejár a szavazás. Addig pedig remélem ez csak lelkesít titeket, hogy olvassatok ficiket. :D

No de lássuk is miről van szó!
BTS Postcards (bár én soha nem használnám fel egyiket sem, de iszonyat jók):
(Ha rákattintotok a képre kiadja sokkal nagyobban, mivel nagy felbontásban kerültek fel :D )

Szóval ezekből lehet majd szemezgetni. Remélem tetszenek. Hajrá az olvasással :3