Suga&V Yaoi OneShot

(Nem olvastam még át!)

Harmadik fél szemszöge

 

-Nos akkor, - állt a csapat előtt a leader - mivel Taehyung beteg, ezért most minimum egy hétig nélküle leszünk mindenhol. Tudom, senkinek sincs kedve így fellépni, de nincs választásunk. Nyomja az ágyat, így ha szeretne sem tudna megmozdulni. Szóval ki kell bírnunk nélküle. Menni fog?
-Biztos nem lehet lemondani semmit? - érdeklődött Jimin.
-Nem.
-És ki marad itthon vigyázni rá, ha ilyen beteg? - kérdezősködött Jungkook.
-Hát ami azt illeti, nagyon senki. Haza fog rohangálni hozzá mindenki. Sejin is bár ő nem nagyon ér rá, így a többiek inkább.
-Nem kéne egyedül hagyni és ha rosszabbul lesz? - aggódott érte a legfiatalabb.
-Nem lesz rosszabbul. - kelt állt fel Suga és inkább szobájába indult - Csak beteg, nem haldoklik.
-De nagyon rosszul van. Nem hagyhatjuk magára!
-Majd kitalálunk valamit. Így is inkább alszik. Pár óránként valaki meglátogatja majd. Ennyi remélhetőleg elég lesz, de ha nem, akkor mondom, kitalálunk valamit. - nyugtatgatta őket Rapmon.
-Amíg pedig itthon vagyunk majd figyelek rá. - szólt hozzá Jin is a témához - Főzök neki forró levest mielőtt lemegyünk.
-Köszönöm hyung. Addig pedig készülődjetek és haladjunk! Így nélküle kell próbálnunk is. - zárta le a kis tájékoztatást a csapat vezetője.
A maknae line azonnal rohant is vissza beteg, hiányzó barátjukhoz, hogy megkérdezzék, szüksége van-e valamire, vagy aludni szeretne csak, míg a többiek mentek dolgukra. Seokjin, ahogyan ígérte, összedobott gyorsan egy forró, gyógyító kis levest fiatal társának, kit álmából keltett fel, hogy megetesse, majd vizet, gyógyszert és telefonját odakészítve mellé rohant saját teendőire, mert nem szerette volna, ha rá várnak a többiek.

Természetesen nehezen hagyták hátra Taehyungot, bár Suga morgott kicsit a nagy felhajtás miatt, hiszen bármi is történt, rosszul viselték valaki hiányát. Nem szerettek senki nélkül sem a színpadra állni, de ez nem akarás kérdése volt. Így hatan taposták a táncterem strapabíró padlóját, míg beteg társuk az ágyat nyomta otthon. Egész nap el voltak választva tőle, ez a hosszú idő pedig csak akkor tűnt fel nekik, mikor éppen a vacsorához készülődtek.
-Valaki volt otthon azért napközben nála, ugye? - aggódott a legfiatalabb a zuhany alól az öltözőben.
-Persze, hogy volt. Nagyon vigyáznak rá. - öltözött Jin - Kapott enni is napközben ne aggódj.
-És hogy van? Mondtak valamit? - érdeklődött Jimin is egy szál boxerban.
-Nem kérdezgettem percről-percre. Csak gyógyszereket mondtam meg az ebédet. Azokat megkapta. Biztos alszik és gyógyul. Ne aggódjatok, életben van. - nyugtatta őket a legidősebb.
-Túlzásba viszitek. - szólt közbe Suga - Csak beteg, nem haldoklik. Felesleges ennyire aggódni. Volt már beteg, ti is. Meg fog gyógyulni.
-Ettől még aggódhatunk nem? - kérdezett vissza Jimin.
-Csak felesleges és már az őrületbe kergettek engem is. Ha ennyire aggódtok érte miért nem virrasztotok ott az ágya mellett megállás nélkül?
-Mert dolgoznunk is kell, de ettől még aggódunk. Mert tudod, nekünk van szívünk, ellentétben veled, akit az sem zavarna, ha kórházban feküdnénk.
-Én csak szimplán reális vagyok, hogy meggyógyul és nem aggódom halálra magam, mert van sokkal fontosabb dolgunk is mellette, érte pedig nem tehetünk semmit. - förmedt a fiatalabbra Suga, akit letámadtak.
-Na jó, ne veszekedjetek! - lépett közbe Rapmon - Fogadjuk el egymás nézeteit! Jimin és Kook aggódnak, mert nagyon közel állnak egymáshoz. Te pedig foglalkozz a te dolgoddal.
-Azt teszem, de irritál a folytonos nyavalygásuk. - fordult vissza inkább cuccaihoz, hogy gyorsan összepakol és már el is tűnik.
-Ne légy goromba. Inkább maradj csöndben.
-Szerintem csak az zavar, hogy érte van aki aggódik. Míg ha te lennél beteg senki sem foglalkozna veled. - morgott tovább Jimin. Mérges lett.
-Ne! Állj! - próbált rendet tenni a leader.
-Nem is kell, hogy miattam megálljon az élet és a folytonos sírás rívás-kárát a csapat teljesítménye szenvedje el. - szólt vissza az idősebb.
-Na jó, tényleg elég lesz. Gyere hyung, menjünk enni. - lépett közbe már Hopi is és terelgetni kezdte társát kifelé az öltözőből.
-Még egy ilyen önző, beképzelt
-Jimin csönd! - szólt rá Jin - Így is épp elég nagy vitát robbantottál ki. Tudd mikor kell hallgatni!
-Otthon találkozunk! - szólt vissza J-Hope távozás közben.
Jimin morgott tovább maradék társainak, miközben összeszedték magukat, majd még az étteremben is folytatta, amit a többiek rosszul viseltek. Már Rapmon volt az, a végtelen nyugalom megtestesítője, aki rászólt, hallgasson. Így is épp elég húzós napjuk volt, lefáradtak, a morgás pedig még jobban szívta az erejüket, azért inkább belé fojtották szavait.
Eközben Hopenak lényegesen könnyebb dolga volt Sugaval, akivel együtt egy másik étterembe vonultak vacsorázni. Az idősebb hallgatott, egy szót se szólt, mert inkább magában szenvedett és gondolkozott, hogy legközelebb elkerülje a vitát. Ezért telt az ő estéjük kínos csendben míg a csapat másik felének morgásokkal tarkították azt.


Ám Suga közel sem volt olyan szívtelen, mint a többiek gondolták. Lehet, nem aggódott egész nap a másikért, nem hangoztatta azt, de ettől még gondolt rá. Bár senki sem tudta ezt meg, hiszen ő akkor járt a fiatalabbnál ellenőrizni, nincs szüksége semmire, mikor mindenki más aludt. Mivel ő sokkal tovább maradt fent mindig, így ráért.
-Tudtam, hogy nem vagy kőből. - szólalt meg halkan Jin, miközben Suga épp Taehyung lázát mérte az éjszaka közepén.
-Csak csendben vagyok.
-Tudom. Ismerlek. Akkor én vissza is fekszem. - fordult ki a szobából.
-Rendben. - ült a fiatalabb ágya mellett.
A hőmérő pillanatok alatt megmondta neki, a kisebb nincs jól, bár ő is látta rajta amint vacogott a vastag takaró alatt, csak kíváncsi volt, mentőt hívjon, vagy elég egy kis gyógyszer. Végül szerencsére még nem kellett súlyosabb megoldáshoz folyamodni és néhány bogyót adott Taehyungnak egy kellemes borogatás kíséretében.
-Köszönöm. - szólalt meg fáradtan, míg társa innivalót is készített neki oda estére.
-Szívesen.
-Veszekedtetek. - suttogott.
-Nem. - tett rendet körülötte Suga.
-Jimin morgott. - állt meg Tae kijelentésére dolgában az idősebb.
-Egész nap morgott. Kicsit összekaptunk. Semmi komoly, ne aggódj emiatt. - folytatta a pakolászást.
-Ne veszekedjetek.
-Te meg aludj. Már jobban vagy nem?
-De.
-Akkor aludj és legyél jobban. Jó éjszakát! - indult ki a szobából kezében pár pohárral, hóna alatt két üres üveggel.
-Jó éjt! - hallgatott el Tae, majd pár perc múlva már mélyen aludt, hiszen kifáradt a betegségtől.
Onnantól kezdve Suga csendben volt mindennap. Elviselte Jungkook és Jimin állandó aggódását, hogy rohannak haza meglátogatni Taehyungot akárhányszor csak van idejük, plusz telefonon is beszélnek vele, ha éppen nem tudnak beugrani hozzá. Csendben volt, sosem szólt bele ezekbe a beszélgetésekbe, még csak megjegyzést sem, miközben minden este bejárt a beteghez, hogy kiderítse, milyen állapotban van. Eközben egyre jobban összebarátkoztak, mert sokszor vitt be a kisebbnek vacsorát az éjszaka közepén és várta meg, hogy végezzen, ilyenkor pedig társalogtak. Suga mesélt napjukról, Tae pedig hálás volt ezért. Ha már nem lehetett velük, legalább tudni szerette volna, mik történtek.
-Holnap csak gyakorlunk, utána van egy nap szabadnap és jössz vissza. Elvileg. - suttogott Taehyung ágya mellett ülve.
-Már nagyon várom. - nyammogott a fiatalabb.
-Én is. Hiányzol a csapatból, nagyon.
-És neked is hiányzok? - mosolygott?
-Mondhatjuk.
-Ez nem volt meggyőző.
-Ne akard, kimondatni velem megint. Szűrd le a lényeget az előző kijelentésemből.
-Rendben. - falatozott tovább - Hyung!
-Tessék?
-Kaphatok meleg kakaót?
-Igen. - kelt fel Suga, majd a konyhába indult, hogy teljesítse a kisebb kívánságát.
Azt hitte, már mindenki alszik, ám a meleg ital elkészítése közben kivánszorgott hozzá leadere, aki természetesen érdeklődni kezdett.
-Inkább ne mondj semmit. Csak vízért jöttem. - vett elő egy poharat Suga sokadik kerülő válasza után.
-Rendben. Jó éjszakát Nam. - indult vissza a kisebbhez.
-Jó éjt! Egyébként, - szólt utána - csak érdekelt, mennyire vállalod fel. De ne kényeztesd el, még el fogja várni legközelebb is.
-Nem fogja.
-Hát jó. - halkult el a leader, Suga pedig visszaért a kisebbhez.
-Itt van. - nyújtotta oda az ágyban fekvőnek, ki már sokkalta jobban volt, mint pár napja és igazából nem igényelt ennyire külön bánásmódot, de élvezte. Pont ezért figyelmeztette hyungját Rapmon, hogy már elég lesz a jó életből.
-Finom volt a vacsi, köszönöm. - cseréltek és le is döntötte pár pillanat alatt a nagy bögre kakaót Tae.
-Óvatosan. Nem meleg? - foglalt helyet az ágy mellett kezében a tányérral Suga, miközben Taehyung csak fejét rázta enyhén válaszul.
-Ahh. Köszönöm! - nyújtotta vissza a bögrét is társának.
-Szívesen. De ne szokd meg!
-Nem fogom.
-Jó éjszakát! - állt volna fel Suga, de megállította társa.
-Mond csak hyung!
-Igen?
-Miért voltál velem kedves?
-Mert beteg voltál. - ült vissza sarkaira.
-Más is volt beteg és vele nem foglalkoztál. Velem miért? Jimin lebaszása váltotta ki?
-Nem.
-Akkor vesztettél Jinnel szemben?
-Nem. Ne találgass! Jó éjszakát!
-Akkor a menedzserrel szemben vesztettél.
-Hagyd abba!
-Ha nem mondod meg miért, mindenkinek elmondom, hogy itt töltötted minden estéd! - igyekezett nem hangos lenni Tae, de azért muszáj volt hallania a másiknak azt, amit mondott.
-Hálátlan vagy. - állt meg útja közben.
-Szóval?
-Azért voltam itt, - igyekezett vissza Tae ágyához - mert fontos tagja vagy a csapatnak.
-Nem azért, mert fontos vagyok neked?
-A csapatnak.
-És a puszi, amit kaptam egyik nap? - érdeklődött Taehyung vigyorogva.
-Azt hitte alszol. - döbbent le az idősebb. Nem számított rá, hogy ébren van a fiatalabb, mikor gyógyító csókot nyomott homlokára.
-Folyamatban volt. Azt mért kaptam? - várt választ, de csak pislogott az idősebb -Yoongi?
-Gondolkozok.
-Bocsánat.
Valóban, Suga elmélkedett, mit is válaszoljon, hiszen azt nem mondhatta, hogy azért, mert aggódott érte és szerette volna megnyugtatnia  kisebb lelkét is, vigyáznak rá. Ezt mégsem válaszolhatta, mert akkor még érdekesebb beszélgetés veszi kezdetét amihez egyáltalán nem volt kedve sem most, sem a közeljövőben, így kifogást keresett. Egy olyan indokot ami kevésbé leplezi le, ami még tőle is jobban elfogadható, mint a valódi.
-Azt hallottam, a puszinak gyógyító hatása van, mert olyan érzéseket vált ki.
-Ha az ember ébren van és tudja, miért kapja.
-Ne köss bele!
-Elnézést. - ült fel ágyában Taehyung - Köszönöm. - támaszkodott társa vállaira, majd odahajolt hozzá.
-Mit csinálsz? - húzódott el a másik.
-Megköszönöm. És kitartást meg türelmet kívánok neked. - nyomott puszit az arcára, amitől Suga pirulni kezdett, de szerencséjére abban a kevéske fényben ami a rendelkezésükre állt ez nem látszott - Köszönöm, hogy foglalkoztál velem. Hálás vagyok hyung. - mosolygott társára, ki csupán pillogott rá.
Nem tudott erre nagyon semmi értelmeset reagálni, így a legfelelőtlenebbet lépte meg inkább, ha már agya leblokkolt, ami viszonylag ritkán esik meg vele. Ezért esett meg az, hogy viszonozta a kisebb pusziját, melyen az még jobban meglepődött, mint az elsőn. Persze ez érthető volt, hiszen semmi sem indokolta Suga tettét, egyetlen elfogadható, nem leleplező magyarázat sem. Ezáltal bukott le azután, hogy megküzdött egy viszonylag jó kifogásért, amit két másodperccel később kidobott az ablakon. Ám megnyugodott amint Taehyung folytatta. Mintha két szerelmest néztünk volna filmes távlatokból, úgy kezdték egymás arcát apró csókokkal elárasztani, miközben az idősebb lassan letett mindent kezeiből és egy olyan helyre nyomott édes puszit, ahova még igazán nem kellett volna. Eme meglepő tettre pedig a fiatalabb megrezzent, melyet Suga is érzett, hiszen ujjai még mindig vállaink pihentek. Megálltak, lassan eltávolodtak egymástól, miközben Yoongi reakciót remélt a másiktól, ám hosszú pillanatok múlva inkább elrohant. Otthagyta társát, az pedig ledöbbenve ült ágya szélén még sok percen keresztül.

Taehyung ezek után már csak néhány nap pihenője volt, mely alatt rendesen összeszedte magát. Sajnos azonban ezeket már Suga nélkül kellett töltenie, bár reménykedett benne, nem így fognak alakulni végső szabad órái. Ám tévedett. Ráadásul utána társa úgy viselkedett vele, mintha sem az átvirrasztott éjszakák, sem a pusziháború nem történt volna meg. Ugyan nem kerülte, de nem is változott semmi köztük, aminek pedig kellett volna, hiszen sok dolog történt az alatt az egy hét alatt. Taehyung ezért igyekezett, néha az agyára is ment az idősebbnek, aki így pár alkalommal inkább a stúdióban aludt a nyugalom érdekében, ami a tél beálltával igen veszélyesnek bizonyult. Suga fáradt, egyre jobban merült ki a munkában, miközben a fiatalabb sem hagyta lelkét pihenni.
-Hoztam neked vacsorát. - toppant be a stúdióba, miközben az idősebb dolgozott.
-Ok. Tedd le.
-Hmm. Oké. - pakolt le az asztalra Tae - Figyelj csak, van pár perced?
-Dolgozok.
-Csak néhány pillanat és magadra hagylak.
-Hahh. Khm. - köszörülte meg mostanában rakoncátlankodó torkát - Rendben. - állt fel székéből, majd odament a kis asztalkához, mely ott ácsorgott két lépésre tőle, és vacsoráját kezdte átfésülni, mit is kapott.
-Még mindig nem sikerült rendesen beszélnünk az esetről.
-Az összetört lámpáról a dormban? - rá sem pillantott a fiatalabbra.
-Nem. A számra nyomott... csókodról? Nem tudom, az csóknak minősül?
-Nincs azon mit megvitatnunk. - vette kezébe vacsoráját, majd olyat tett, amit még soha. Azzal együtt ült vissza a keverőpulthoz, holott pont ő volt az, aki mindenféle ételt és italt kitiltott annak közeléből.
-De van. Arra nem mondhatod, hogy "gyógypuszi". Meg az előtte lévő többire sem. Amit nyilván én sem mondhatok az enyémekre, hogy mind "köszönöm" volt.
-Nem kell mondanunk semmit. Köszönöm a kaját, jó éjt!
-Hyung! - forgatta meg Sugat székével - Bocsánat. - engedte is el azonnal - Azért akarom ennyire rád erőltetni a beszélgetést, mert nem tudom, mi legyen.
-Mi lenne?
-Hát álmodozás, örök titoktartás, feledés, repeta, vagy remény, hogy ezért kell betegnek lennem, esetleg a
-Repeta? - kérdezett vissza meglepetten Suga.
-Hát... igen. Tudod... nem mondtam el senkinek és nem véletlenül. Úgy értem, nem azért, mert szégyenlem, hanem mert... megszerettem. Vagy ez rossz kifejezés. Igazából - próbálta szavakba önteni gondolatait, miközben Sugat valahogy megnyugtatta ezzel. A tudat, hogy a másik pont annyira küzd a ezzel és saját érzéseinek kifejezésével, mint ő bármikor, de főleg ebben a szituációban mindig, bátorságot adott neki a félelmet elhessegetve, mely néha úgy gyötörte őt. Így miközben hallgatta a fiatalabbat halvány mosolyra húzódott szája - Áhh, inkább hagyjuk. Akkor felejtsük el é én megyek haza. Sok sikert a munkához, meg jó étvágyat. - lépett hátra néhányat.
-Taehyung!
-Igen? - pillantott az idősebbre csillogó szemekkel.
-Repeta?
-Hát... ez pontatlan kifejezés igazából
-Nem. Nem a szóra kérdezek, hanem hogy... még? Újra? - tette le lassan a földre a zacskót.
-Én csak érdeklődtem, mert úgy tűnt, szívesen tetted. Bár be voltam gyógyszerezve, meg álmos voltam, szóval igazából nem vagyok biztos ebben, ezért kérdeztem csupán. Mert nekem jól esett, vagyis, azt hiszem. És
-Abbahagynád a hadoválást és adnál egyenes választ? Kérsz még, vagy nem?
-Bocsánat. Hát... - nézett Suga szemeibe miközben elhallgatott.
Ám az idősebbnek a sok értelmetlen kuszaság után már elfogyott türelme, így nem vért örökké. Felállt székéből és miután az ajtóig hátrált Taehyung megfogta csípőjét.
-Nem vagyok erőszakos. Tolj el magadtól, ha nem. - nyomott lassan egy lágy csókot a sarokba szorított ajkaira, ki eleinte meg sem moccant.
Pislogni is alig mert a fiatalabb, ám miután megmozdult társa, hogy folytassa, amibe belekezdett, ő is próbált nem ügyetlennek bizonyulni. Viszonozta mozdulatait, miközben szépen lassan ráéreztek a ritmusra. Taehyung ahelyett, hogy eltolta volna Sugat, amire az idősebb számított, inkább ruhájába kapaszkodott, így éreztette a másikkal, élvezi.
Hosszú perceket töltöttek el a másik ajkainak ízlelésével, mikor pedig Yoongi nyelve megsimította fiatalabb társa puha párnáit, az nagyot sóhajtott. Lassan elváltak egymástól, ám a zavarba ejtő csend helyett Suga gyors csókot nyomott Tae arcára.
-Köszönöm. A vacsorát is. De most dolgoznom kell Tae. Jó éjszakát! - engedte el a kisebbet, majd székébe ülve, kezében a zacskóval gurult a kis asztalhoz, melyre lepakolt társa.
-Um... - nyelt nagyot - Szívesen... a vacsorát is. Mikor jössz haza?
-Nem tudom. Most van ihlet, szeretném kihasználni. - köhécselt mondandója végén.
-Rendben. Holnap találkozunk. Szia!
-Igen, szia! - köszöntek el egymástól, Suga pedig mosolyogva látott vacsorájához.

Ám a másnapi találkozó nem egészen úgy sült el, ahogyan várták. Yoongi ágynak esett. Beteg lett, ahogyan néhány napja Taehyung, így reggel ki sem bírt kelni az ágyból, hiába ébresztgette szobatársa. Most ő volt az, akinek lázat kellett mérni, akihez orvost kellett hívni és akit ki kellett hagyni, hogy felépüljön. Jimin persze azonnal morogni kezdett, hogy megérdemli a gorombasága miatt, ám hamar elhallgatott, hiszen hiába volt mérges, azért aggódott. Viszont Suga ezt hallva még biztosabb lett benne, egyedül is túléli, nem kell neki plusz felügyelet, megoldja, de teher az biztos nem lesz a többiek számára. Így elküldött mindenkit dolgára, Taehyungnak pedig úgy kellett beosonnia hozzá reggel, mikor indulni készültek.
-Hyung! - ébresztgette suttogva - Hyungh!
-Tessék? - morgott csukott szemekkel.
-Megyünk! Napközben hozok majd neked ebédet. A telefonod itt van melletted. Bármire szükséged van, hívj.
-Nem kell semmi. Foglalkozz a saját dolgoddal.
-Éppen azt teszem. - nyomott gyors puszit társa arcára - Pihenj!
-Óvatosan, - nyitotta ki szemeit az idősebb - még elkapod, megint.
-Nem fogom. - mosolygott - Hívj, ha szükséged van valamire. Szia! - pattant fel, majd rohant is a többiek után.
Suga meglepődött. Hiszen részben azért húzta fel magát annyira Jiminen, mikor Tae beteg volt, mert igazságot érzett szavaiban, hogy vele nem foglalkozna senki, nem gondoskodna róla egy tag sem, most azonban megcáfolja ezt a fiatalabb. Jól esett neki ez a törődés, de ettől még nem akarta kihasználni, így egyszer sem hívta fel, hiába szenvedett. Mozdulni is alig tudott, ám nem telefonált, inkább megküzdött mindennel. Bár ebéddel valóban hazaszaladt társa, az tényleg csak egy gyors látogatás volt és legközelebb este találkoztak, mikor keltette őt Taehyung, hogy vegyen be gyógyszert, mert magas a láza.
-Hulla vagyok. - sóhajtozott. Érezte ő is, nagyon forró teste.
-Hoztam borogatást. Mindjárt jobban leszel. Jin csinál neked levest közben, de addig szundikálj csak. - terítette homlokára a hideg törülközőt.
-Köszönöm.
-Szívesen. - fogta meg kezét a fiatalabb - Megvárom itt, míg lemegy a lázad.
-Nem fontos. Menj csak dolgodra. Biztos akad.
-Csak egy dolgom van, de azt éppen csinálom.
-Túl kedves vagy. - válaszolt félálmába, mert annyira kimerítette a betegség, hogy szinte mindig azonnal elaludt, amint elcsukta szemeit.
-Nem. Csak ez a minimum. Aludj csak, amíg fő a levesed.
A kisebb pedig valóban ott maradt mellett. Simogatta forró ujjait, amik általában jég hidegek és aggódott. Még Jin gyógyító vacsorája miatt is félve keltette fel, majd mivel nem hagyta Suga, hogy megetessék, újból lázat mért neki, ami után már kicsit nyugodtabban ment saját esti teendőire.

Így a beteget az első naptól fogva Taehyung ápolta. Bár úgy tűnt, viszonozni szeretné társa korábbi kedvességét, ám koránt sem ez volt az oka. Puszta kedvességből járt be hozzá és viselte gondját minden nap, míg az szenvedett. Így természetesen ő is kimerült, jobban mint kellett volna, ám szerencséjükre Suga beteges időszakára kevesebb kötelességük és több szabadidejük akadt, mint korábban. Ezért voltak olyan napok, amikor Tae is többet tudott otthon maradni és foglalkozni a másikkal.
-Szólj, ha kell valami. A nappaliban leszek. - tett rendet Yoongi éjjeliszekrényén.
-Nem foglak ugráltatni.
-Nyugodtan. Azért vagyok itthon. - mosolygott a fiatalabb.
-Nem lenne dolgod?
-Nem igazán. Miattad maradtam, hogy kielégítsem szükségleteidet. Milyen szépen fogalmaztam, nem?
-De. De minden szükségletem nem tudod kielégíteni.
-Tegyünk egy próbát!
-Aaaa, azt igazán nem akarod. - takarózott be nyakik Suga.
-Az orgazmus segít a gyógyulásban. - vigyorgott.
-Honnan jutott ez eszedbe?
-Nem erre gondoltál?
-De, de honnan jutott ez eszedbe. Ennyire perverz lennél mostanában? - érdeklődött Yoongi.
-Nem én csak... belőled indultam ki. - vörösödött a kisebb.
-Ahha.
-Hát igen. Egyik este a nevemet motyogtad. Jin mesélte.
-Tényleg? - kezdett pirulni Suga is.
-Igen. Gondolom... nem azért, mert csak beszélgettünk.
-Hát ez... igazán csak rám tartozik.
-Nem, mert benne voltam. No de mindegy. Akkor kimegyek és... intézd a szükségleteid amikben nem tudok segíteni. És szólj, ha kell valami. - hagyta el a szobát a fiatalabb, miközben Suga végigpörgette magába az utóbbi idő álmait.
Vajon melyik lehetett az a nap, amikor a kisebbet emlegette, de hamar rájött. Még a csók előtt történt, hogy úgy ébredt, igazán messzire mentek elméjében, mikor is Taehyung teste nem a láztól volt tűz forró, hanem valami egészen mástól. Tisztán emlékezett arra az éjszakára, mivel pedig ezen elmélkedve szundított el, ezúttal sem álmodott másról. Zavarta, amiért ilyen gondolatai vannak, de nem tudott velük mi kezdeni. Mélyen aludt, ahol most nem ő irányított és elvesztette teste felett a kontrollt. Miközben az uralta elméjét, hogy nem tud kikelni az ágyból, a fiatalabb pedig ezt kihasználva tényleg kielégíti minden vágyát, csak még zavarba ejtőbbnek bizonyult az, hogy vágyott a kisebb felettébb élethű hideg érintésére, amit először nyakán érzett, majd hevesen emelkedő mellkasán, végül pedig hasán, melyen vészesen kúszott lefelé. A hűvös ujjak vándorlása azonban már felkeltette. Szemei kipattantak és csupán egy különbség volt az álma és a valóság között. Tae még a lábai között felöltözve, miközben elméjében az előbb még élvezkedve lovagolt rajta.
-Mit csinálsz? - lepődött meg.
-Bejöttem megmérni a lázad, de nagyon forgolódtál és sóhajtoztál.
-Ez nem válasz.
-Mikor megérintettem a nyakad felnyögtél.
-És ezért rögtön az ölembe másztál? - kérdezősködött tovább.
-Nem. Csak miután megsimítottam a nyakad és a nevemet nyögted.
-Le kéne szokjak erről. - fogta forró fejét lihegve az idősebb.
-Mit álmodtál?
-Semmi különöset. Um... - dermedt le - Mit csinálsz?
-Mit álmodtál?
-Semmit, mondom. - tolta magát kicsit feljebb az ágyban, miközben a kisebbre pillantott.
-Ahhoz képest, hogy semmi, igazán élvezetes lehetett.
-Ne fogdoss!
-Pedig élvezed. Mit csináltam még?
-Elég sok mindent. Engedj elh! - sóhajtozott.
-Az orgazmus segít gyógyulni. - nyúlt be inkább Suga nadrágjába a fiatalabb.
-Ezt majd intézem magamnak, ha igényt tartok rá. Otth... ne fogdoss!
-Gondoskodok én rólad, hogy jobban légy. Ápollak.
-Ugye tudod, hogy a leápolás az plusz szolgáltatás?
-Már így is különleges bánásmódban van részed. - mozgatta lassan kezét Tae, miközben lehúzta kicsit a pizsamanadrágot társáról.
-Nagyon nem engeded elh. - lihegett
-Ha egyszer élvezed, mért tenném. - pillantott Suga péniszére.
-Eszedbe ne jusson!
-Baj lenne? - kapta el az idősebb tekintetét.
-Igen. Most az lenne. Ha már másban nem hallgatsz rám, legalább ebben kérlek. Ahh. - nyögött fel.
-Rendben. Ennyit engedek. És mit csináljak addig?
-Bármi mást. Uhh! Jól csinálod. Hahh!
Végül Tae amellett döntött, hogy Suga nyakát veszi célba. Így csókjaival záporozta meg társa forró bőrét, melyekkel valószínűleg hűtött most testén, miközben keze a másik számára egyre kellemesebb tempót diktált. Az idősebb sem pihentette végtagjait és simogatta Tae lényegesen hidegebb testét, miközben már inkább arra hajlott, amit megtiltott neki.  Legszívesebben szólt volna neki két nyögés közben, hogy üljön vissza sarkaira és hajoljon le, de semmi ereje sem maradt.
-Mért vagy ennyire jóóóh!? - kapaszkodott meg a fiatalabb combjaiban.
-Mit álmodtál? - nyalt végig izzó nyakán Tae.
-Azt, amire most is gondolok.
-Mi az? - suttogott fülébe.
-Hogy rajtam lovagolsz, hatalmasakat nyögsz és nem akarsz megállni.
-És tetszett ahogy elélveztem?
-Odáigh, nhg, nem jutottam még. Hahh... Taeh! - nyögött fel, ahogy érezte közeledni orgazmusát.
-Akkor majd legközelebb. - harapott a másik fülébe.
-Háth... most már biztos, hogy legközelebbh! Ahh! - sóhajtott nagyot és behunyta szemeit.
Szíve gyorsabban vert, mint azt valaha is képzelt volna, miközben Taehyung keze lassított mély lélegzeteivel szinkronban.
-Ki ne köpd a tüdőd. - csókolt ádámcsutkájára a fiatalabb.
-Igyekszemh! - lihegett.
-Jó volt?
-Nem. Azért élveztem a kezedbe, mert iszonyat rosszul csináltad. - mosolyodott el a hülye kérdéstől.
-Akkor legközelebb befejezzük az álmodat, hogy teljesen elégedett legyél.
-Ezzel is az vagyok, megnyugodhatsz. - pillantott a fiatalabbra - Bár ezt sem kellett volna.
-Így legalább gyorsabban fogsz gyógyulni.
-Csak ezért csináltad. - mosolygott Suga.
-Igen. Minden hátsó szándék nélkül. - meredtek egymás szemébe.
-Milyen jól hazudsz.
-Nálad jobban.
-Ha egyszer, képes leszek mozogni, ezt még megbánod.
-Mert? Elfenekelsz? - kelt fel Sugáról a fiatalabb.
-Ha ez a kívánságod. - követte végig tekintetével.

Ennél jobban azonban semmi sem meríthette volna ki jobban a beteget, ki perceken belül már aludt is jó mélyen, miután betakarózott. Még csak nem is ebédelt semmit aznap, mert meg sem ébredt órákig, csak este, mikor újból felszökött a láza. Pedig már kezdtek reménykedni, hogy nem fog.
-Tudodh, - lihegett testében tomboló forróságtól - találtam egy jobb gyógyszert erre, mint bármi más. - pislogott fáradtan a plafonra Yoongi, miközben Tae kicserélte a borogatást lángoló homlokán.
-És mi az?
-Te. Tőled meggyógyulok, ahogyan délelőtt is. - hunyta be szemeit.
-De nem túl hosszú a hatásom. Nem vagyok elég jó.
-Számomra tökéletes vagy.
-Csak a betegség beszél belőled. - mosolygott Tae, miközben igyekezte megcáfolni a másikat és kihúzni belőle az igazat, mert ezt nehezen hitte el, bár jól esett neki a kedves szó.
-Az csak kihozza belőlem az igazságot. Hol a kezed?
-Itt van, itt van. - fogta meg társa forró ujjait.
-Máris jobban vagyok. De csak míg itt vagy.
-Akkor maradok, hogy meggyógyulj. - vett fel kényelmesebb pozíciót Suga ágya mellett Taehyung.
-Elalszok.
-Nem baj. Itt leszek, ha felkelsz. Nem engedem el a kezed.
-Az jó... nagyon jó. - merült álomba újból a gyötrelmes óra után, míg megküzdött némi vacsorával és gyógyszerrel a betegség ellen.
-Akkor lesz még jobb, ha úgy kelsz fel, hogy semmi bajod... mert akkor folytathatjuk azt, amit reggel elkezdtünk... Suga? - várt valami reakciót, de nem kapott - El is aludtál? Gyorsan ment. - sóhajtott.
-Hogy van? - jelent meg J-Hope a szoba ajtajában.
-Ramatyul. De most visszaaludt. Biztos hat a gyógyszer és kicsit jobban van.
-Az jó, pihenjen csak. Jössz enni?
-Nem.
-Az előbb még éhes voltál. - lepődött meg Hopi.
-Tudom. De megígértem neki, hogy fogom a kezét míg fel nem ébred. Nem akarok csalódást okozni.
-Akkor hozok be neked enni.
-Köszönöm Hoseok! - fordult társa felé.
-Tudod te vagy az egyetlen a csapatból, aki önként foglalkozik vele ennyit. Igazán hálás lehet neked. Remélem erről nem fog megfeledkezni. Mindjárt jövök akkor.
-Rendben. - ment el társa, ő pedig visszafordult Suga felé - Nem fogod te ezt elfelejteni, én tudom. Hisz most is a maradék erődből szorítod a kezem. - tette le fejé arra a is helyre, ami neki volt fenntartva Yoongi mellett az ágyon - Ha pedig rajtam múlik, még nagyon sokáig fogod is.



(OS megint! Nagyon nincs kedvem írni, de azért igyekszem. Vigyázzatok közben ezekben a fagyokban, ne legyetek betegek! Holnap meg ezt átolvasom, most nincs erőm! PLUSZ! Ha van még jelentkező, akkor csinálok a K.A.R.D K-Pop bandának egy csoportot Facebookon. A jelentkezőket itt vagy Facebookon kommentben várom itt----> LINK!
MMT-t meg tessék nyomni!
Facebook Koncertes csoport --> LINK
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Monsta X kampány --> LINK 
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )