2017. augusztus 12., szombat

Three sides of life 97. rész: Csak haza ne!

-Rendben. A titkod megtartom, tőlem nem tudja meg senki. Csak gondold még át, hogy mit kéne tenned. Nehezebb és megterhelő a másik, tudom. Félelmetes. De egyenesebb. Ha pedig még beszélgetni szeretnél róla, kiadni magadból, abban is segítek.
-Köszönöm a tanácsot. Munkába állok főnök. - lépett ki az irodából, majd ment is dolgára.


Ugyan teljesítménye remek volt a nap folyamán, akárcsak minden jó napján, ő maga nem volt a toppon. Látszott rajta, gyötri valami, egész nap gondolkozik valamin, ami nem lehet túl kellemes téma, hiszen sokszor fancsalodott el csak úgy magában munka közben annak ellenére, hogy semmi oka sem volt rá. Meg is kérdezték munkatársai, mi a probléma, ám nem mondta meg. Minden alkalommal füllentett valamit, ezeknek a kis hazugságoknak pedig közük sem volt egymáshoz. Sokszor teljesen ellentétes indokokat mondott, amikből hamar rájöttek a konyhán, hogy olyasmi lehet a kiváltó ok, ami túl mély a megosztáshoz. Ezért hagyták a faggatózást, inkább próbálták valamivel felvidítani, aminek az lett az eredménye, hogy hatalmas üvöltözés lett a konyhán a sok sztorizgatás és viccelődés miatt. Elvégre valahogy hallania kell Solnak is, meg a többieknek is, miről beszélget a többség, még ha ők a legmesszebbi sarokban is grilleznek, pörkölnek, vagy ízesítenek valamit. Persze Jin próbált kibújni ez alól és továbbra is mélyen búvárkodni gondolataiban, lelke bugyraiban, de ekkor már nem ment. Túlságosan viccesek tudtak lenni munkatársai, ha belekezdtek a mulatásba, így akaratlanul is figyelni kezdte a beszélgetést, miközben végre mosolygott így a délután közepén az nap először.

Párjai azonban sokkal lustábban töltötték napjukat, mint Seokjin. Ők rendesen kipihenték magukat, mialatt gordiuszi csomóként gabalyodtak egymásba. Lassan kezdett meleg lenni a szobában ahogyan feljött a Nap az égre, már őket is javában sütötte és érezték, meleg van, de csak nem engedték el egymást míg ki nem pihenték magukat.
-Kezdek éhes lenni. - használta párnának a csillag alakban szétterülő Taehyung mellkasát a kisebb, teste többi részét pedig plusz matracnak, mert teljesen rámászott.
-Én már az vagyok egy ideje.
-Felkelünk?
-Nincs kedvem megmozdulni. - nyöszörgött.
-Pedig meg kéne. - emelte fel fejét Jungkook - Jjanggu is biztos unatkozik. Még a végén szétrág valamit, ha nem foglalkozunk vele, és akkor Jin mérges lesz. Együnk valamit!
-És mit szeretnél? - nyitotta ki szemeit társa, majd érdeklődve figyelte a kisebbet - Csináljunk valamit?
-Gondoltam ehetnénk egy dobozos rament.
-Reggelire?
-Igen. Egy az nem olyan sok. Tudunk tőle ebédelni majd.
-És szerinted Jin tart itthon? Még sohasem láttam a szekrényeiben.
-Mert eldugja. - kelt ki az ágyból Kook - Nem szereti őket, de van neki. Akkor eszik, mikor nincs ereje főzni magára. De akkor már nagyon-nagyon fáradt, mikor csak ennyit csinál magának. - indult kifelé a konyhába.
Jjanggu persze azonnal ott termett lábai alatt, a fiatalabb pedig üdvözölte is a kis szőrmókot, mielőtt kutakodni kezdett volna a reggeli után Seokjin szekrényeiben. Míg ő megtalálta azt, amit keresett, Taetae is kimászott hozzá, majd lekötötte a ház éber őrét. Rábízta a legkisebbre, hogy csinálja meg maguknak a nem túl tartalmas rameneket, míg ő elterült a kanapén a kutyussal és tévézni kezdett. Hasonló produktivitással töltötték a nap hátralévő részét is, leszámítva azt a beszélgetést, amit a picur kezdeményezett, miután Tae észrevette rajta, hogy komoly érdeklődést mutat némi testmozgás iránt. Hosszú eszmecserét folytattak arról, hogy miért nem kéne ezt Jin lakásán őt kihagyva, végül pedig az ok, ami meggyőzte a kisebbet, ledöbbentette Taehyungot.
-Csak ez tart vissza? - pislogott nagyokat Tae, amint Jungkook végre nem dörgölőzött tovább hozzá, ám még mindig rajta feküdt.
-Ha már Jin miatt hoztuk az eszközöket, akkor várjuk meg őt is velük. Remélem, kibírom addig. - vigyorgott lehengerlő mosolyával.
-Elképesztő vagy. - sóhajtott Tae, miközben beharapta alsó ajkát. Azért nem könnyű nemet mondani neki.
-Te is felizgultál.
-Az egy dolog, de akkor sem. Várjuk meg Jint!
-Rendben. De... tilos könnyítenem is magamon?
-Van jobb ötletem, hogy addig mit csináljunk. Érdekel? - mászott ki a kisebb alól.
-Van benne szex? Mert akkor igen. - ült sarkaira.
-Nem, nincs. De ettől még tetszeni fog. Na gyere picur!

Míg a fiatalok a délutánjukat és estéjük elejét Taehyung ötletének megvalósításával töltötték, addig Jin próbálta magát annyira lefárasztani, hogy egy csepp ereje se legyen gondolkodni. Azt szerette volna, ha megint annyira kimerül, mint tanítás közben, mikor csak a puha, kényelmes ágy gondolata viszi haza és másra gondolni sem tud. Ám úgy tűnt, ahhoz most kevés az étterem hajtása.
-Nem lenne még valami munka? - toporgott Namjoon mellett az irodában, ki szó szerint kirángatta a konyhából, hogy menjen haza, ne túlórázzon tovább.
-De lenne, csak nem neked. Menj haza! - kutakodott táskájában főnöke.
-De nem akarok. Bírom még, had álljak vissza!
-Nem Jin! - fordult felé - Félsz a lelkiismeretedtől, meg a történtektől, hogy kiderül, én ezt megértem. De vagy mond el és ess túl rajta, vagy birkózz meg vele azonnal, mert nem kerülheted el a párjaidat, akik nagyjából egész nyáron nálad laktak.
-Ehhez kell még idő. Róma sem egy nap alatt épült. - állt meg végre két lábán.
-Viszont egy nap alatt omlott össze. Ha furcsán viselkedsz, elkerülöd őket, akkor gyanakodni kezdenek majd. Lehet nem pont erre, de valami problémára és kérdezősködni kezdenek.
-Lehet igazad van.
-Általában igazam van. - ült vissza asztalához.
-Namjoon? - kopogott, majd azonnal be is lépett az ajtón az említett párja.
-Soomi! - pattant fel Nam. Mindig így üdvözölte szerelmét, mert rettentően tisztelte. Innen lehetett tudni, mennyire rajong még érte, mert mikor már nem pattant fel, akkor közeledett egy-egy kapcsolatának vége.
-Ahh, szia Jin! - köszönt az idősebbnek, az pedig viszonozta - Nem tudtam, hogy programod van. Akkor a vacsi lefújva?
-Dehogyis! Jin már megy haza a fiúkhoz! Viszont még van egy kis dolgom szívem. Addig átmész a VIPbe, vagy megvársz?
-Megvárlak. - ült le a kanapéra.
-Jin?
-Jah, igen. Akkor megyek haza. - szomorodott el - Holnap jövök. - indult a kijárat felé.
-De ne korábban! Legyél a fiúkkal eleget. Elvégre szereted őket.
-Igen. Nagyon, ez a gond.
-Ez sosem gond. Jó éjt Jin! - köszönt el tőle főnöke, ő pedig csak intett - Hello szívem! - sétált párjához Nam, mit még hallott Seokjin - Milyen napod van?
Jinnek semmi kedve nem volt hazamenni. Tényleg menekülni akart addig, amíg meg nem szokja ezt a titkot magában, mert valahányszor felvillantak szemei előtt párjai, szíve összeszorult, alig kapott levegőt, remegni kezdett és elfehéredett. Ezt nem szerette volna ha látják a többik, ezért akart egy kis szünetet, ami jelen pillanatban nem adatott meg neki. Annyi mázlija volt, hogy dolgozott az elkövetkezendő pár napban, de ettől még az estéket a fiúkkal kellett töltenie, aminek máskor nagyon örült volna, ám most... inkább rettegett, hogy kikotyogja és akkor összedől minden amit eddig felépített.
Ezért szép komótosan sétált haza is, miközben már társai keresték, merre jár. Csak egy rövid üzenetet hagyott nekik, úton van, semmit többet. Félt, ha írna még valamit, lebukik. Kicsit üldözési mániás lett ettől a hatalmas titoktól, mely ólomsúlyként nyomta vállait. Próbált minél kevesebb lehetőséget adni lelkiismeretének a titok kikotyogásában, ezért pedig igen lassan lépkedett, de egyszer így is hazaért, amit félig sajnált, félig nem. Ám ott adódott még egy időhúzási lehetőség.
-Juna? - torpant meg saját háztömbje felé sétálva.
-Szia Seokjin! - sétált oda hozzá az említett.
-Gyönyörű vagy Juna. - nézett végig a lányon.
-Köszönöm.
-Randi?
-I-igen. - esett zavarba a másik.
-Jaj bocsánat. Semmi közöm hozzá. Bocsánat. De... tényleg gyönyörű vagy.
-Köszönöm szépen. Remélem a páromnak is tetszeni fogok. - igazgatta meg ruháját.
-Ha nem, akkor vagy vak, vagy meleg. - nem, mintha ő nem lenne az. Bár ebben egy pillanatra megingott mikor meglátta Junát, ami aggasztani kezdte. Még egy nő, aki megmozgat benne valamit, mikor senkinek sem szabadna, aki nem hímnemű és nem a párja.
-Ez aranyos. - kuncogott - Munkából jössz?
-Igen.
-Hát jó későn. Drága lesz a kutyusod babysittere.
-Oh, ők... nem azok. De ettől még biztosan mérgesek lesznek, amiért későn jövök.
-Kan buli lett volna?
-Valami olyasmi.
-Értem. Akkor jó mulatást nektek! Csak ne hangosan.
-Arra mindig figyelünk. Neked is jó mulatást. Remélem, egy úriemberrel fogsz találkozni.
-Én is. Szia! - indult tovább Juna.
-Szia! - fordult meg utána Jin - Ez egyre rosszabb lesz. - sóhajtott nagyot, amint messzebbre ért már a másik, majd elindult felfelé - Kell egy hatalmas csók mindkettejüktől, az majd észhez térít. Igen, az segíteni fog. - állapította meg saját gyógymódját, míg várt a liftre.
Bánatára az gyorsabban ért fel, mint eddig bármikor, gyomra pedig egyre szűkebb lett a félelemtől. Ez az üldözési mánia úgy tűnik rendesen meg fogja keseríteni az eddig tökéletes életét.
-Hyung! - üdvözölte az ajtóban állva Kook hatalmas mosollyal, amint Jin kilépett a liftből.
-Picur? - lepődött meg Jin, miközben elindult felé - Ennyire hiányoztam?
-Nagyon. De van egy meglepink neked. - fogadta a kisebb - Csukd be a szemed!
-Miért? - állt meg előtte Seokjin.
-Csak csukd be! - takarta le szemeit Jungkook, az idősebb pedig meglepődött. Ahelyett, hogy jobban izgult volna, mint eddig, párja érintésétől úgy lenyugodott, hogy telefonja ki is esett kezéből. Minden izma ellazult, amit addig az idegesség feszített.
-Becsuktam, csak ne eressz el! - sóhajtott nagyot - És adj egy csókot!
-De hát kint állunk a folyosón! - nyitotta ki maga mögött az ajtót Kook, miután felvette társa mobilját - De ha tudsz várni egy pillanatot...
-Nem! Most csókolj meg! - hajolt közelebb a fiatalabbhoz, majd lopott egy gyors puszit ajkairól.
-Gyere beljebb, - húzta magával párját Jungkook - aztán most kapsz jobbat, csak ne nyisd ki a szemed. - vigyorgott.
-Nem nyitom... Mi ez az illat?
-A meglepetésed, miután Jungkook letolta a nyelvét a torkodon. - hallotta meg Taehyung hangját az idősebb.


(Folytatjuk! Sajnos nem sok időm van írni, de tudjátok ezt :/ Azért próbálkozok. :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

3 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett!😊 Bár az kevésbé, hogy Jinben a lányok is újra megmozgatnak valamit.😕Bár ettől még szeretheti a párjait. És kíváncsi vagyok arra a meglepetésre.😊

    VálaszTörlés
  2. Jaj en nagyon izgulok. Vajon mi lesz mikor mondja el hogyan alakul ezek utan. Mi a fiuk meglepetése ^-^ valami azt sugja valami vacsora de lehet tévedek XD
    Amugy imádom Namot és a barátnőjét annyira aranyosak egyut ^^
    Nem baj h nincs időd ezért megéri várni <3

    VálaszTörlés
  3. Ennek nagyon örülök.
    Lányok miatt nem kell aggódni... vagyis nem úgy, ahogy gondoljátok. XDD
    Lesznek itt még izgalmak, ez csupán a kezdet. :3 De igyekszem tényleg írni nektek, mert kíváncsi vagyok a reakciókra. :D

    VálaszTörlés